Lényegében a Hernád vizének energiáját ajánlja mintegy ezer háztartásnak az Észak-magyarországi Áramszolgáltató (Émász), amely a saját szolgáltatási területén azonnal, "bármely magyarországi háztartás számára" pedig hamarosan elérhetővé válik. Az Ullmann Mónika arcával reklámozott  "tiszta termék" teljesen új piaci magatartás megjelenéséről tanúskodik, miután a forgalmazó felvállalta, hogy teszteli a fogyasztói környezettudatosságot. Azt, hogy az emberek a szavakon túl, valóban hajlandóak-e a pénztárcájukba nyúlva többet fizetni a zöld áramért.

A projektben önmagában nincs semmi kivetnivaló. Amiatt viszont már lehetne akadékoskodni, hogy miért kerül mindez a jelenlegi hatósági árnál egytizeddel többe (ami egy átlagos, 2500 kWh éves fogyasztású lakás esetében nagyjából évi 10 ezer forint pluszköltséget jelent), és ki az, aki garantálni tudja a szerződés teljesülését. Abban ugyanis, hogy a zöldáram drágábban előállítható, elvileg nincs vita, csakhogy a Zöld tarifa energiáját adó erőmű esete nem ez.

Felsődobsza, éjáéjáó?!

Nem új szélkerék, naperőmű, geotermiás termelő egység szolgáltat áramot, hanem egy éppen száz éve üzembe helyezett, picike vízerőmű. A borsodi Felsődobszán, a Hernád torkolatától 84 km-re létesült áramtermelő egységet 1906-ban kezdték építeni, de csak hat évvel később helyezték üzembe. A három és fél méteren át zuhanó vízesés energiájából 2*220 kW teljesítményű turbina állított elő az áramot. Az első gépészeti és villamos berendezéseket még a Ganz és Társa szállította, az 1945 utáni évtizedek leginkább arról szóltak, hogy az Émász tulajdonába került, egyre inkább ipari muzeális értéket jelentő egységet valahogy életben tartsák. A korszerűsítés után kiáltó erőmű üzemeltetését végül 2004-ben vette át a Sinergy Kft., de még most is csak tervek szólnak arról, hogy egy komolyabb épület- és gépészeti rekonstrukciós munka akár a duplájára is növelhetné a közel 500 kW-os összteljesítményt. (Csak viszonyításképpen: a Tiszalöki Vízerőmű 11 500, a Kiskörei Vízerőmű 28 000 kW teljesítményű.)

A felsődobszai vízerőmű tehát eddig is termelt villamos energiát (az éves maximum 3 millió kWh volt), ráadásul tavaly év végéig kifejezetten zöldet, annak köszönhetően, hogy a termelését az állam a kötelező átvételi rendszerben (kát) külön támogatta. Idén januárban azonban az erőművet a Magyar Energia Hivatal (MEH) kitette a támogatotti körből.

A MEH a már megtérült zöldberuházásokat nem kívánta tovább dotálni, az 500 kW-nál alacsonyabb kapacitásokat pedig január elsejével újrapályáztatta, és a felsődobszai nem került vissza a kosárba. Csak egy ígéretet kaptak, hogy amennyiben a tervezett kapacitásduplázást valóban elvégzik, újból szóba jöhet a kát-támogatás.

Volt másik út, csakhogy...

A felsődobszai erőmű esetében január elsejével elvileg az a másik lehetőség is adott volt, hogy – mint minden, a kát-ból kikerült erőmű – a szabad piacon érvényesüljön. A magyar áramtőzsdén (HUPX) azonban csak a mindenkori piaci termelői árat fizetik ki, ami a folyamatosan (azaz "zsinórban") termelni képes vízerőmű esetén ma nagyjából 17,7 forint/kWh egységárat jelentene. Ehhez képest a Zöld tarifa árszabása 42,09 Ft/kWh, de ebben még egy sor apró tétel benne van (hatóságilag szabott hálózathasználati díjak, kereskedői haszon, a Vértesi Erőmű támogatására szolgáló "szénfillér" stb.) A megkérdezett szakemberek szerint így a Zöld tarifából legfeljebb 20-22 forint maradhat kiloWattóránként a Sinergynél, ami arra szinte biztosan nem elegendő, hogy ebből fejlesztéseket lehessen megvalósítani. Arra viszont elegendő lehet, hogy a Zöld tarifa marketingkampányát finanszírozzák belőle.

Kövesdi Zoltán, az Elmű-Émász-csoport igazgatóságának tagja szerint cégük "hosszú távú stratégiájának kulcseleme a fenntartható energiagazdálkodás megteremtése", és hogy "a Zöld tarifa bevezetésével tulajdonképpen fogyasztóinkkal fogunk össze, hiszen lehetőséget biztosítunk számukra, hogy növeljék a megújuló energiaforrások részarányát és jelentőségét a hazai energiatermelésben”. Azt azonban el kell mondani, hogy a felsődobszai vízerőmű teljesítménymérete nemhogy az országos, de még az Émász szolgáltatói hálózatában is elhanyagolható. Ettől önmagában nyilván látványos hazai áramzöldülés nem várható.

Transzparenciakételyek

Ugyanakkor az is kérdés, hogy mi lesz a Zöld tarifával, ha a felsődobszai fejlesztésre sor kerül. Bercsi Gábor, a Sinergy ügyvezetője szerint "néhány éven belül" több hasonló termelő egység is csatlakozik majd hozzájuk, és akár egy nagy közös zöld platform is megalakulhat, ami aztán a hazai zöldenergia-termelés 5-6 százalékát is jelentheti. De egyelőre a jelenlegi projektméret az, amit megvalósíthatónak tart. Hozzátette: ha beválik, akkor is csak prémiumszolgátatásként tartja a zöldfogyasztói rendszert működtethetőnek. Szerinte akkor lehet ez másként, ha 2013-ban, amikor az EU-ban újra CO2-kvótákat osztanak, valóban drasztikusan emelkedni fog az áram piaci ára.

Ahhoz azonban, hogy  környezettudatos fogyasztók hajlandóak legyenek a hatóságilag megállapított "átlagárnál" többet fizetni, leginkább az kell, hogy az üzlet transzparens, ellenőrzött és megbízható legyen. Jelenleg azonban a zöldáram útja és kicsinyke volumene ezt nem tudja garantálni. A vízerőmű által megtermelt mennyiséget ugyanis az áramszolgáltató kereskedői veszik át, és fizikailag szimplán bekeverik a többi áram közé. Az Elmű-Émász különféle auditált számításokkal jelenleg azt bizonygatja az érdeklődőknek, hogy a Zöld tarifa áramcsomagja nagyságrendileg éppen a vízerőműben ráadott plusz kapacitás mértékével egyezik meg.

A problémát az okozza, hogy az auditált számok gyakorlatilag nem igazolhatók. Ahogyan ez az Elmű és az Energiaklub közötti, publikált kérdezz-felelekből is kiolvasható: az eredetigazolással kapcsolatban az áramszolgáltató ugyan osztja azt a véleményt, hogy csak független ellenőrző szerv garantálhatná a megtermelt és eladott zöldáram mennyiségének egyensúlyát, de ehhez Magyarországon nincs meg a kellő intézményi keretrendszer.

Hogy mi következhet ebből? Ha például az ellátásbiztonság úgy kívánja, egész egyszerűen máshonnan vételeznek majd áramot – és nem is kell majd messzire menni. A vízerőmű tulajdonilag ma is az Elmű-Émász áramszolgáltató kezében van, amiben a felsődobszainál több százszor nagyobb teljesítményű, szén- és faaprítékot égető Mátrai Erőmű tulajdonosa, a német  RWE az egyik főrészvényes. Ám ha a zöld áram tisztaságára bármikor is efféle árnyék vetül, hosszú időre garantáltan lőttek minden efféle kezdeményezésnek.