A december elején nyilvánosságra került Magyar Növekedési Terv konzultációs anyaga több térségi mintaprogramot (úgynevezett területi versenyképességi együttműködési programot) is bemutat, mint amelyek szükségesek ahhoz, hogy a beruházók és a város egymásra találhassanak.

A legnagyobb meghökkenést az ózdi kistérség középtávú cselekvési programjának, a Rombauer-tervnek azon része váltotta ki, amely leírta, hogy az egykori ózdi vasgyárban valósulna meg a nemzeti közkincsek, magángyűjtemények, kiemelt nemzeti kulturális értékek digitalizálása. És hogy a központ létrehozása mellett a hazai kohászat történetét bemutató interaktív kiállítótér és térinformációs központ, valamint egy szabadtéri színpad létrehozása (ahol minden évben megrendezhetnék az ózdi jazzparádét) lennének a kulcsberuházások  – márpedig ezek fenntartása inkább viszi, mint hozza a pénzt.

MaNDA Kultúrgyár - a látványterv

Manda Kultúrgyár

Az, hogy az egykori nehézipari fellegvárban "kulturális GPS-alkalmazásokat" is fejlesztenének mobiltelefonokra, már csak plusz érv volt amellett, hogy alaposabban szemügyre vegyük az ózdi álmot.

Nagy üzemben nagyüzemi digitalizálás

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat ingyenes kiadványa novemberben kiemelt nemzeti programként számolt be a MaNDA ózdi regionális központjának a létrehozásáról. December 2-án Szőcs Géza, kultúráért felelős államtitkár ennek szellemében írt alá szándéknyilatkozatot Lovas Lajossal, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (röviden MaNDA) főigazgatójával, valamint a kormányzati támogatást állítólag Ózdnak kijáró Riz Gábor országgyűlési képviselővel és Fürjes Pál ózdi polgármesterrel (mindkettő Fidesz-KDNP).

A város fejlődését és hanyatlását meghatározó egykori vasgyár felújított épületeiben kapna helyet a Nemzeti Kulturális Dokumentációs Logisztikai Központ. Ma a vasgyárnak csak egy része van használatban (különböző kis cégek telepedtek meg itt), a többi „holdbéli táj”. Itt folyna tehát a kulturális örökség „nagyüzemi digitalizálása” és az itteni raktárakban kapna helyet a köz-, egyházi és magángyűjtemények jelenleg országszerte méltatlan körülmények között tárolt része.

Sok pénzért partnert keresek

„Ózd keresett magának egy partnert, akivel közös projektet tud megvalósítani, mi pedig kerestünk valakit, akivel konzorciumban uniós forrásokat (TÁMOP, TIOP) tudunk elérni” – magyarázza a történetet Lovas Lajos,  a MaNDA főigazgatója.

Az archívum kap ugyan költségvetési támogatást, de ez csupán az intézmény működtetésére és a törvényben előírt feladatok ellátására elég, a külső digitalizációs helyszín létrehozása viszont nem. Lovas hangsúlyozta: Ózdon a közgyűjtemények számára is hozzáférhetőek a TÁMOP, a Svájc Alap, a Norvég Alap és az Új Széchenyi-terv forrásai. A közép-magyarországi régióban, ahol a MaNDA is székel, ezek a források kiapadtak. „Kellett tehát egy terület, ahol kiemelt forrásokhoz lehet jutni, hogy digitalizálás nagy mennyiségben beindulhasson.”

Az, hogy ezekből az uniós alapokból össze lehet kalapozni a működéshez szükséges milliárdokat, valamint a remélt piaci bevételek is befolynak-e a magán- és intézményi gyűjtemények digitalizációjából, meglehetősen kérdéses. Ahogy az is, hogy minderre alkalmas hely-e Ózd. A kétkedők a távolságra, a város nehézipari hagyományára hivatkoznak, hiányolják a szakmai programot és a helyi szakértői, értelmiségi bázist. Műtárgybiztonsági szempontból aggályosnak tartják, hogy a kulturális örökség részét képező gyűjteményeket egy helyszínen tárolják, illetve ide-oda utaztassák. Eddig ugyanis digitalizáció ott folyt, ahol a gyűjtemények is voltak, most pedig ez a „rend” (ami egyébként egymáshoz nem kapcsolódó archívumokat teremtett) borulna fel.

Kilencmilliárdos első ütemre

A digitalizáció és logisztikai központ egyébként csak a magja lenne a vasgyár területén megvalósuló két ütemre bontott, kreatív ipari fejlesztésnek. Ennek első ütemében összesen 30 ezer négyzetméteren jönne létre a digitalizációs központon kívül még egy látogatóközpont, egy kulturális kutató központ és egy kulturális informatikai központ, együttesen 9 milliárd forintból. (Az összeg magába foglalja a kulturális értékek digitalizációjával kapcsolatos szoftver és hardver eszközök költségét is.)

Fórizs Zoltán, a MaNDA projektvezetője, aki szerint Ózd nyolc éven belül Európa egyik digitális központja lesz, 1,6 milliárd forint forrását már megtalálta az Agora típusú kulturális infrastruktúra fejlesztés-programon belül. (A tervek szerint az építkezés 2013-ban kezdődik majd, a kulturális létesítmények pedig 2014-ben nyílnának meg.)

A második ütemben a volt finomhengermű gyárcsarnokában multimédia és divattervező stúdiók, infocégek és design műtermek is helyet kapnának a digitalizációs tevékenységhez kapcsolódó további raktár- és egyéb terek mellett. Ez az utóbbi az ózdi kreatív ipar felvirágzását alapozhatná meg.

Vázlatos elképzelések a megtérülésről

A „MaNDA Kultúrgyár” az elképzelések szerint attól lesz versenyképes, hogy jelentős megtakarítást tesz lehetővé az állami szektor számára az elaprózódott digitalizációs szolgáltatások integrációjával (kb évi 55 milliárd), és bevételeket remél a tevékenységéből. Igaz,ezek többsége az önkormányzati és az állami szektorból érkezne, a hazai és a külföldi magángyűjtemények megbízásaiból származó bevételeket a hvg.hu által megismert információs anyag nem is merte megsaccolni. Ahogy nem tudunk megvalósíthatósági és fenntarthatósági tanulmányról sem.

Manda Kultúrgyár

Riz Gábor országgyűlési képviselő, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés alelnöke Sheffieldben a Magna Science Adventure Centre-ben járva látta meg az ózdi vasgyárban rejlő lehetőségeket, és egy hasonlóan látványos, interaktív, multimédiás, a kohászat történetét bemutató kiállítóteret képzelt el az épületekben. A XXI. századinak álmondott kiállítás szerinte arra is alkalmas lenne, hogy Ózdot „feltűzze az Aggtelek–Szilvásvárad turisztikai tengelyre”. Riz Gábor szerint a projekt a teljes kiépülés után mintegy 700 embernek ad majd munkát. Lovas Lajos úgy becsüli, ebből nagyjából 100 fő alkalmazására lenne szükség a digitalizációs központban.

Becsúszott a Rombauerbe

A vasgyári fejlesztés csak az egyik a 19 kiemelt projektben, amely a Rombauer-tervben helyet kapott, és ami fejlődést hozhat a borsodi városnak és környékének. A cselekvési terv három területet emelt ki: az örökségvédelmi programot a vasgyár területén, a „zöld város” koncepciót valamint az ózdi foglalkoztatási programot. Mindháromnak a célja, hogy élénkítse a gazdaságot, növelje a foglalkoztatást és javítsa az életminőséget, és ezeket mind a munkahelyek számának növelésével hozza kapcsolatba. Ahhoz, hogy a kulturális ipar fejlődhessen, ambíciózus közlekedési célokat is kitűz: elsősorban a Miskolc-Budapest-összeköttetés, valamint az Eger-Szilvásvárad úthálózat javítását.

A nyolcvanoldalas programban magáról a digitalizációs és logisztikai központról még semmi se olvasható – amin látszik, hogy a MaNDA Kultúrgyár úgy jött a képbe és vált a Rombauer-terv zászlóshajójává, hogy ehhez az alapvetően ingatlanfejlesztéshez kapcsolódó tevékenységhez sikerült elsőre partnert és uniós forrást találni.

Végül a minisztérium is válaszolt

A cikk megírása után megérkeztek a NEFMI-hez intézett kérdéseinkre adott válaszok, melyeket a minisztérium megbízásából Fórizs Zoltán, a MaNDA ózdi projektvezetője, a Nemzeti Kulturális Digitális Dokumentációs Klaszter menedzsment szervezet vezetője állított össze, és amelyet rövidítve közlünk.

Az ózdi helyszín kiválasztásánál több szempont érvényesült: néhány évvel ezelőtt Ózdon archiválták az Országos Egészségbiztosítási Pénztár teljes papíralapú dokumentációs állományát, és ilyen módon kedvező tapasztalatokat szereztek „a helyi munkaerő ilyen célokra történő foglalkoztatásával kapcsolatban”. A feladat óriási: csak a közgyűjteményi papír alapú tartalmak 3000 km hosszúságot tesznek ki, és akkor még nem beszéltünk az önkormányzati, egyházi és magángyűjteményi adatfeldolgozásról, illetve az Európai Unión belüli bérmunkáról.

Fórizs szerint ez nemcsak rövid időn belül százaknak adna munkát, hanem hosszú távon oktatást, szakirányú képzést lehet ráépíteni. Reményeik szerint az ózdi kulturális fejlesztés a jelenlegi munkaerőpiac átstrukturálásán keresztül lakosságmegtartó hatást, a magasan iskolázottságúak számára pedig vonzerőt jelent az Ózdon történő letelepedésre.

Páratlan helyszín a városközpontban

Ózd mellett még a helyszín szólt: a belvárosi, illetve városközponti fejlesztési terület, ahol a több hektáros ipari terület körül alakultak ki a lakóterületek, valamint az azt kiszolgáló szolgáltatási intézmények. Ez a jelenlegi állapot szerint  egyfajta „tájsebet” jelent, azonban a jövőbeli fejlesztési elképzelések megvalósítása tekintetében egy páratlan lehetőség egy meglévő városközpont korlátok nélküli fejlesztésére.
      
Az ózdi fejlesztésekkel kapcsolatos egyeztetéseket a Nemzeti Kulturális Digitális Dokumentációs Klaszter indította el. Az első közös helyszíni bejárásra 2011. január elején került sor, a város által 2011. április 1-én NFÜ-höz benyújtott, foglalkoztatáspolitikai elképzelések támogatását célzó pályázatában már hangsúlyosan szerepeltek a digitalizációval és kulturális logisztikával kapcsolatos fejlesztési elképzelések. A MaNDA 2011. június–július hónapban történt megalapítását követően az együttműködés előkészítése, és a tervezés rohamlépteket vett, ilyen módon elkészültek a „kulturális galaxist” érintő megvalósíthatósági előtanulmányok, valamint a terület fejlesztésére vonatkozó tanulmánytervek.

Nem kell félniük a többi digitalizáció műhelyben dolgozóknak

Az ózdi digitalizációs és logisztikai központ nem váltja ki és nem helyettesíti a közgyűjteményekben, és kulturális intézményekben folyó digitalizációs tevékenységet, ilyen módon ezen a területen dolgozók egzisztenciáját hátrányosan nem érinti. Sőt, Fórizs szerint olyan fejlesztéseket indít el, ami hosszútávon fenntarthatóvá teszi a közgyűjteményekben kialakított digitalizációs munkahelyeket. Például a „kultúrgyár” megnyitja a lehetőséget az Európai Unión belüli digitális munkavállalásra, hiszen egy olyan technológiai és humánerőforrás bázis jön létre, amely alapot, intézményi hátteret adhat a digitalizáció és meta-adatbázisépítés távmunkaként történő végzésére. Megkezdődött több nemzetközi együttműködés előkészítése, amelynek célja a magyar digitalizációs munkaerő nemzetközi kulturális szolgáltatóiparba történő bekapcsolása. Ez a digitális kultúra területén foglalkoztatottak számát akár 2-3000 ezer főre is megemelheti.   

Januárban kerül a kormány elé

Az ózdi digitalizációs és logisztikai központ létrehozásának szándéka 2011 november hónapban bekerült a Magyar Növekedési Tervbe, továbbá a NEFMI Kultúráért felelős Államtitkárságának, a MaNDA és Ózd város Önkormányzatának kezdeményezésére előkészítés alatt áll a projekt „Nemzeti Programba” történő beillesztése. A tervezet várhatóan 2012 január hónapban kerül kormányülés elé. A fejlesztés teljes egészében Európai Uniós támogatási forrás felhasználásával valósul meg, a pályázathoz szükséges önerőt a projektben közvetlenül résztvevő MaNDA és az ózdi Önkormányzat biztosítja.

A nemzeti digitális kultúra ózdi intézményrendszerének fenntarthatóságával kapcsolatban már elkészültek a részletezett gazdasági számítások, amelyek az üzemeltetéssel kapcsolatban felmerülő költségeket meghatározó módon saját piaci szolgáltatási bevétellel kívánják előteremteni. Fontos megemlíteni, hogy a digitalizációs és logisztikai szolgáltatások tervezett díjszabásai messze alatta maradnak az EU-s hasonló kultúripari szolgáltatások árainak, ilyen módon a 30-35%-al alacsonyabb szolgáltatási díjak is még jelentős fejlesztési tartalékokat jelentenek az Ózdon megvalósítandó későbbi tovább fejlesztések finanszírozásához.

Az ózdi projekt EU-s viszonylatban egyedülálló szolgáltatása a digitalizációs és a logisztikai szolgáltatásokon túl a műtárgyak és dokumentációs értékek restaurálása, konzerválása, valamint a kiemelt értékek „másolatként” történő divatszakmai iparágának kialakítása.  Az ózdi fejlesztés egy új nemzeti kulturális programrészeként a Kreatív és Kulturális Ipar példaértékű szolgáltató bázisává – azaz első „Kultúrgyárrá” szeretne válni.

Nem minden műtárgyat mozgatnának

 
A digitalizálás helyszínének kiválasztását természetesen minden esetben gazdasági és gazdaságossági szempontok határozzák meg, így a műtárgyak és dokumentációs értékek mozgatása a jövőben egy átfogó digitalizációs stratégiaterv figyelembevételével történik. Az említett digitalizációs stratégia terv a Digitális Cselekvési Tervhez, valamint az előkészítés alatt álló Örökséggazdálkodási Stratégia Tervhez szervesen kapcsolódik, ilyen módon kiemelt szemponttá válik a biztonság, és költséghatékonyság.