Az Európa-jogi perbeszédversenyt (European Law Moot Court Competition, ELMC) minden évben megrendezik európai egyetemisták számára. A verseny az Európai Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárást szimulálja. A csapatok belépője mindig egy fiktív jogeset tartalmi elemzése. A 2011/12-es verseny egy olyan jogeset feldolgozását kínálja, amely hol finom, hol direkt utalásokat ejt a magyar politikai valóságra, valamint a kultikus sci-fi-regényre, a Dűnére.

A jogeset mögé felhúzott történet Arrakisz Köztársaságot közép-keleti EU-tagállamként mutatja be, amely 2004. május elsején csatlakozott az unióhoz. A történet szerint 2010 tavaszán, egy politikai válság kellős közepén, az arrakiszi választásokat a jobboldali Arrakiszi Polgári Szövetség nyerte meg. A párt karizmatikus vezetője, Wiktor Harkonnen lett a miniszterelnök, aki populista retorikájával nagyban hozzájárult a győzelemhez.

Egy Harkonnen, de nem a Wiktor

hvg.hu

Harkonnen, a populista

A jogeset több populista Harkonnen-beszédet is idéz, például amelyik az előző balközép kormányt ostorozza a nagy külföldi vállalatoknak nyújtott támogatásokért. Míg a külföldi cégek Harkonnen szerint jól kerestek az itteni üzleteiken, a válság idején a veszteségeiket a társadalomnak kellett megfizetnie. Ahogy beszédében fogalmazott: nehogy már az arrakiszi emberek fizessenek az inkompetens külföldi cégvezetők hibáiért. Harkonnen azt ígérte, ha nyer, pártja arra fogja kötelezni ezeket a cégeket, hogy vegyék ki a részüket a válság költségeiből.

Miután Wiktor Harkonnen 2010 tavaszán megnyerte a választásokat, novemberben bejelentette a válságadókat. Az új terhet két szektorra vetették ki, az energetikai cégekre és a kiskereskedelmi üzletláncokra. Az adóalap az éves árbevétel lett, az adókulcs pedig az árbevétel növekedésével lépcsőzetesen emelkedett. Az adót úgy alakították ki, hogy az alacsonyabb forgalmú cégeknek ne kelljen fizetniük.

A különadó az Európai Bíróság előtt

A Eurospice Group azonban megtagadja az adó megfizetését, így az ügy az arrakiszi bíróság, majd az Európai Bíróság elé kerül. A Eurospice azzal érvel, hogy a különadó sérti az uniós jogszabályokat, például azért, mert diszkriminálja a külföldi vállalatokat, ezért álláspontja szerint ez egyszerűen a fejőstehén megfejése.

Az is probléma a cég szerint, hogy az adó csak azokra a vállalatokra vonatkozik, amelyek az infrastruktúra sajátosságaiból adódóan nehezen tudják elhagyni az országot, és hogy az sem felel meg a valóságnak, hogy az állami támogatásban részesülő társaságokat adóztatják meg – hiszen sok olyan cég van, amelyik kapott támogatást, mégsem esik a különadózás hatálya alá.

A hét oldalas feladvány leír még egy esetet. A kettőt az köti össze, hogy hasonló jogi probléma merül fel bennük, ám az utóbbi már nem tartalmaz Magyarországgal kapcsolatos áthallásokat. A diákoknak az a feladatuk, hogy az esetek törvényességét pro és kontra érvekkel értelmezzék.

Orbán és jobbkeze

Túry Gergely

Az arrakisziak jó arcok

A különadós történet mögött felsejlik a magyar történelem, politika és társadalom. Az arrakisziak a történet szerint nagyon büszke emberek, ezeréves történelemmel. A második világháború után ők lázadtak fel elsőként a szovjet uralom ellen, a felkelést azonban katonai erővel leverték. Negyven év múlva Arrakisz népe megdöntötte a kommunista diktatúrát és hozzájárult a vasfüggöny leomlásához.

A piacnyitást követően rengeteg amerikai és nyugat-európai tanácsadó érkezett Arrakiszba, hogy tanácsokat adjon, hogyan álljon át a köztársaság a tervgazdálkodásról a szabad piaci modellre. Két fő tanácsuk volt: a privatizáció és a liberalizáció. A privatizáció során a monopolhelyzetben levő állami vállalatokat többnyire nyugat-európai cégek vették meg, általában valós értéküknél olcsóbban. Végül a nyugat-európai cégek fölénybe kerültek a helyi vállalkozásokkal szemben.

A 2008-as válság

A jogeset szerint 2008-ban Arrakiszt megrázta a gazdasági és pénzügyi válság: a bankok az összeomlás szélére kerültek, a vállalatok leépítésekre kényszerültek és felerősödtek a szociális feszültségek. Az akkori arrakiszi kormánynak közbe kellett lépnie, tőkeinjekciókkal és állami garanciákkal kimentette a bankokat, támogatásokat és hiteleket nyújtott a bajba került cégeknek. Bizonyos iparágakat, például az autóipart, az energetikát, a telekommunikációt és a kiskereskedelmet adócsökkentésekkel támogatott. A mentőintézkedések következtében Arrakisz államadóssága drámaian megugrott, jött a leminősítés, és az állam finanszírozása egyre nehezebbé vált.

Fikció és valóság

A valóságban három válságadót vetett ki az Orbán-kormány 2010 őszén, az energetikai cégekre, a kiskereskedelemre és a telekomcégekre. Az arrakiszi cégek még jobban is jártak, hiszen ott az adó csak 2011-től lépett hatályba, így nem kellett visszamenőlegesen megfizetniük.

A jogeset valószínűleg azért nem foglalkozik a telekomadóval, mert amiatt az Európai Bizottság már eljárást indított Magyarország ellen. A többi különadó ügye viszont az Európai Bíróságon folytatódhat majd. Az arrakiszi válságadók a magyarországihoz hasonlóan 2013 elején szűnnek meg. Az arrakiszi külföldi vállalatok érvei egyébként nagyjából hasonlóak azokhoz, amiket az uniós panaszt benyújtó multik is sérelmeztek.

A történelmi páhuzamok, beleértve a privatizáció történetét, meglehetősen egyértelműek. A tőkét és magasabb termelékenységet hozó külföldi vállalatok betelepülését a rendszerváltás óta valóban támogatták adókedvezménnyel – ezzel kapcsolatban verseny is kialakult a térség országai között.

Vevők a Toscában

Túry Gergely

A Eurospice neve egyszerre utal az osztrák Spar-csoportra, illetve az arrakiszi fűszerre, a Tosca pedig mintha a Tesco parafrázisa lenne. A valóságban egyébként a külföldi tulajdonú kiskerláncoknak nincs ekkora súlyuk, mint Arrakiszban: a legnagyobb forgalmazó a Tesco, amelyet két magyar tulajdonú kereskedelmi hálózat, a CBA és a Coop követ.

A 2008-as válság Magyarországot is megrázta, de itt nem került sor nagyarányú állami bankmentésre (a bankmentőcsomag segítségével az FHB emelt tőkét 2009 tavaszán, a mentőcsomagon kívül az OTP és az FHB hitelt is kapott az államtól, piaci alapon). Nem volt kedvezmény új autók vásárlására sem, hogy az autóipari visszaesést csökkentsék. Az energetikai cégek pedig a Robin-Hood-adót is a nyakukba kapták 2009 januárjától.

Magyarország GDP-arányos adóssága a válság alatt nem a mentőintézkedések nyomán nőtt meg, hanem lényegében a drasztikus, 6,7 százalékos gazdasági visszaesés miatt (ami rontotta az adósságunk GDP-hez mért arányát). Emellett nemcsak az állam adósodott el, hanem a privát szféra is.