„A közgazdászok bajban vannak akkor, amikor a környezetvédelem kérdéséről van szó, mivel az elmúlt kétszáz évben a piaci mechanizmus, vagy a még annál is rosszabb központi tervezés sem nyújtott kielégítő választ az ember és a természet harmonikus együttélésének kérdésében.” – mondta Bod Péter Ákos, egyetemi tanár, az MKT elnöke megnyitóbeszédében szerdán, a „Több előny, mint hátrány: Szén-dioxid és energiaadó a költségvetési hiány csökkentésére” címen rendezett konferencián. A közgazdász azonban hozzátette: ismerjük a lehetséges megoldásokat, de ezeknek az alkalmazásához a közgazdászok, a vállalatvezetők, a politikusok és a civil szféra együttes felelősségvállalására van szükség.

1,2 százalékkal nőhetne a magyar GDP a zöld adózás által?

John Ward és Max Krahé, a Vivid Economics közgazdászai „Karbon adóztatás és költségvetési konszolidáció: a karbon árazás lehetősége Európa költségvetési hiányának csökkentésében” című tanulmányukat bemutatva azt hangsúlyozták, hogy a széndioxid-kibocsátást, illetve a környezetterhelést figyelembe vevő adóztatás lehetőségét jelenleg figyelmen kívül hagyják az európai vezetők. Annak ellenére, hogy az ezekből az intézkedésekből származó előnyök szerintük jelentősebbek, mint amikre a szokásos érvek hivatkoznak. A költségvetési deficitek elleni harc legjellemzőbb eszközei a jövedelmi adók és az áfa emelése, holott a kutatás eredményei alapján az energiaadózással kevesebbet lehetne ártani a GDP-növekedésnek. - állítja Ward és Krahé.

„Az adókkal két probléma lehet: az egyik, hogy amennyiben az adókat nem harmonizálják az államok, akkor ezzel a környezetvédelmet kevésbé figyelembe vevő, ilyen adókkal nem rendelkező államokba menekülhet a tőke. A másik probléma, hogy az energiaadózás nagyobb mértékben csökkenti az alacsonyabb bevételű háztartások és az egyéb hátrányos helyzetű csoportok vásárlóerejét, mint a magasabb bevételűekét.” – mondta Krahé. A harmonizáció kérdése nehezebben megoldható, viszont a szegényebbek nagyobb terhein a pluszbevételek visszaforgatásával enyhíteni lehet.

A kutatás górcső alá vette a magyar adórendszert is: a szerzők szerint, mivel a környezeti kibocsátások jelentős forrásai – beleértve a lakossági energiafogyasztást – nem esnek adózás alá, továbbá az energiára vonatkozó adóknak nincs közös rendszerük, ezért ezek egységesítésével több dolgot is el lehetne érni. Egyrészt az adó energiatakarékosságra ösztönözne, másrészt viszont más adóbevételnövelő eszközökkel összehasonlítva (közvetlen és közvetett adók, mint például az szja adó vagy az áfa emelése) az energiaadók kevésbé fékeznék a GDP-növekedést.

Zöld út vezet ki a gazdasági válságból

Kai Schlegelmilch, az Európai Zöld Költségvetés (Green Budget Europe) igazgatója, környezetvédelmi adóreformmal kapcsolatos tapasztalatairól beszélve elmondta: a válságra adott válaszokban a megszorítások során nem vették figyelembe a zöld szempontokat. „Régebben a kormányzathoz csak pénzért kuncsorogni jártak a zöld szervezetek, azonban most megfordult a helyzet: az energiaadókon keresztül a pénzügyminisztériumok úgy juthatnak extra forrásokhoz, hogy közben hozzájárulnak a környezeti fenntarthatósághoz.” – mondta Schlegelmilch.

Hans Eichel, a Schröder-kormány egykori pénzügyminisztere hangsúlyozta, hogy az 1999 és 2005 között véghez vitt német zöld adóreform lényege és fő előnye az volt, hogy figyelembe vette a környezetvédelem szempontjait, és a természeti erőforrások hatékonyabb felhasználására indított, miközben csökkentette az élőmunka és a tőke adóterheit. Eichel szerint a német gazdaság stabilitásának egészét ugyan nem lehet ezzel magyarázni, azonban véleménye szerint a reform nagyban hozzájárult a mostani helyzethez.

A német történetből az lehet Magyarország számára a tanulság, hogy a reform kezdetekor a német kormányzatnak egyszerre kellett hatalmas munkanélküliséggel és az élőmunka magas terheivel szembenéznie. A gázolaj, benzin és a fűtőolaj felhasználás csökkentésén és a biogáz használat fokozatos növelésén, illetve olyan intézkedéseken keresztül, mint például a repülőutak megadóztatása, a kormányzat úgy tudott munkahelyeket teremteni, hogy nem érintette a nemzeti összterméket negatívan.