Pár hét megkönnyebbülés után ismét borús időszak elé néz Európa. Megint sokasodnak az euróválság miatti félelmek: a Daily Telegraph beszámolója szerint például Jacob Rothschild, a neves bankárcsalád idősebb tagja 128 millió angol font értékben vett fel olyan pozíciót, amelyben az euró esésére számít. A finn külügyminiszter pedig azt nyilatkozta, hogy az európai vezetőknek fel kell készülniük az euróövezet szétesésére, így a finn kormány már meg is kezdte a vészforgatókönyvek kidolgozását.

Első ránézésre azt gondolnánk, hogy az első kritikus pillanat a közeljövőben például Görögország kilépése lehetne. Az ugyanis egyre valószínűbb, hogy a görögök nem tudnak bennmaradni az euróövezetben, mert nem lesz elegendő a költségvetési kiigazítás, amit a nemzetközi hitel folyósításáért végre kellene hajtaniuk, de így Németország valószínűleg nem fog hozzájárulni a déli tagállam további finanszírozásához – mondta a hvg.hu-nak Árokszállási Zoltán, az Erste Bank vezető elemzője. A megoldás érdekében a görög miniszterelnök a héten találkozik Francois Hollande francia államfővel, majd Angela Merkel német kancellárral, és a héten várható egy Hollande–Merkel-találkozó is.

A görög problémák ellenére azonban az Erste Bank vezető elemzője szerint az eurózóna nagy valószínűséggel inkább egyben marad, és nem lesz gazdasági katasztrófa Európában. Más szakértők egyelőre inkább azt mondják, hogy megjósolhatatlan a végeredmény.

Senkinek nem érdeke

Az euróövezet széthullása, megszűnése vagy átalakulása ma már egyáltalán nem gazdasági, hanem politikai kérdés, amit persze gazdasági folyamatok is befolyásolnak, így nehéz kitalálni, mi lesz a végeredmény – mondta a hvg.hu-nak Sarkadi-Szabó Kornél, a Hungária értékpapír Zrt. stratégiai igazgatója. Az Erste Bank vezető elemzője szerint viszont az eurózónát a tagállamok különböző érdekei egyben fogják tartani.

Francois Hollande francia elnök és Angela Merkel német kancellár

AP / Christophe Ena

A németek általában azt az álláspontot képviselik, hogy nem kell kisegíteni az euróövezet költségvetési és adósságproblémákkal küszködő tagállamait. Ugyanakkor Németországnak bizonyos szempontból érdeke is fűződhet a jelenlegi piaci feszültség fennmaradásához, vagy legalábbis elhúzódásához. Ugyanis haszna származik az euróválság miatti piaci feszültségből, ami a biztonságosnak tekintett német állampapírokba tereli a befektetők pénzét, lenyomva a német hozamokat. Így a német állam rendkívül olcsón jut forráshoz: tíz évre például 1,5 százalék körüli hozamot kell csak fizetnie, míg Spanyolországnak ugyanerre az időtávra 6-7,5 százalékos hozamot kellett ígérnie a befektetőknek, ha pénzhez akart jutni. Sőt, a befektetők kétéves időtávon belül még negatív hozammal is hajlandóak pénzt adni a német államnak, de 3-5 évre is megelégszenek a pozitív nulla körüli hozammal. A gyengélkedő euró emellett segíti az exportot, a német gazdaság fő húzóerejét is.

Ugyanakkor az euróövezet szétesése a németeknek nem állna érdekében, hiszen Németország nagyon sokat nyert a közös európai fizetőeszközzel, és a zóna széthullása azzal járna, hogy részben elveszne ez a nyereség. Az eurózóna problémákkal küzdő perifériás tagállamainak helyzete egyszerűbben megérthető, mint a német eset. Nekik mindenekelőtt pénz kell a reálgazdasági, költségvetési és államadósság problémáik miatt. Az utóbbi hónapokban Spanyolország problémái kerültek a fókuszba, ahol a 2008-as válság kipukkasztotta az ingatlanpiaci lufit, megingott a bankrendszer, megugrott a munkanélküliség, és a megnövekedett piaci félelmek miatt csaknem finanszírozhatatlanná vált a központi költségvetés, valamint a tartományok adósságállománya. Így egyre nő a valószínűsége, hogy Spanyolországnak külső segítségre lesz szüksége az Erste Bank vezető elemzője szerint.

Elégtelen a válságkezelés

Ha gazdasági katasztrófa nem is, erősebb hullámok biztosan lesznek a következő időszakban a piacokon a szakértők szerint. Ezek a hullámok egyre nagyobbak lehetnek, és egyre nagyobb lehet az az összeg is, amit a bajba kerülő államok megmentésére és a válság tompítására kell majd fordítani – mondta Sarkadi-Szabó Kornél. A piaci feszültség növekedésével viszont az európai döntéshozók szép lassan újabb válságkezelő megoldásokba egyeznek majd bele, másképpen fogalmazva: a piaci nyomás rákényszerítheti őket arra, hogy engedélyezzék a monetáris finanszírozást, valamint arra is, hogy Európa továbbmenjen a fiskális unió felé vezető úton. A jelenlegi válságkezelő eszközök ugyanis biztosan nem elegendőek, és ahogy telik az idő, a monetáris finanszírozás egyre elkerülhetetlenebbnek tűnik – mondta Árokszállási Zoltán. Egyelőre az úgynevezett ESM, az eurózóna stabilitását biztosító mechanizmus (European Stability Mechanism) az az eszköz, amellyel a döntéshozók szeretnék megfékezni az euróválságot. Ez egy olyan, 500 milliárd eurós alap lenne, amelyet a finanszírozási problémákkal küzdő eurózóna-tagállamok vehetnének igénybe.

A hozzáférés feltétele ugyanakkor a szigorú fiskális politika, ami annak a fokozott pénzügyi fegyelemről szóló paktumnak az alkalmazását jelentené, amit év elején fogadtak el az Európai Unió tagállamainak vezetői. Az ESM-nek azonban már júliustól be kellett volna indulnia, és még mindig kérdés, mennyi idő alatt adják össze a tagországok a szükséges tőkét, mint ahogyan az is, elég lesz-e a tűzereje.

Több kell

MTI / Kovács Attila

Pénzt kell nyomtatni

A válságkezelés hiányosságait a piac is látja, ezért az európai döntéshozók azzal próbálják nyugtatni, hogy az Európai Központi Bank akár korlátlan kötvényvásárlásba is kezdhet a problémás tagállamokban. Ez lenne az úgynevezett monetáris finanszírozás, amit jelenleg az Európai Unió szigorúan tilt, ugyanis azt jelenti, hogy a központi bank pénzteremtéssel finanszírozza az államokat. Mario Draghi EKB-elnök viszont pár hete azt mondta egy konferencián, hogy az EKB kész bármit megtenni, amire felhatalmazása van, hogy megmentse az eurót, és határozottan utalt arra, hogy kész újra állampapírokat vásárolni azokban az euróövezeti államokban, amelyeknek a finanszírozási költségei túlságosan megugranak (mint az utóbbi hetekben Spanyolországnak).

Az EKB állampapír-vásárlása lejjebb nyomná a bajba kerülő országok hozamait, és gyakorlatilag ugyanolyan pénznyomtatásnak felelne meg, mint amit az Egyesült Államok, Japán és Anglia már régóta alkalmaznak. A pénznyomtatás azonban veszélyes játék lehet, a veszély mértékéről azonban megoszlanak a szakértők véleményei. A monetáris finanszírozás tankönyvszerűen ellentmond annak, hogy az Európai Központi Bank az infláció féken tartására törekszik, ugyanis a pénzteremtés az infláció erősödésével, vagyis a pénz értékének csökkenésével járhat. Az exponenciálisan gyorsuló pénznyomtatás így idővel – éveken belül – hiperinflációhoz, de legalábbis kétszámjegyű dráguláshoz vezethet szélsőséges esetben, amennyiben nem társul hozzá költségvetési válságkezelés – mondta Sarkadi-Szabó Kornél. A szakértő szerint egyelőre olyan kapacitásfölösleg van a világgazdaságban, hogy a hivatalos infláció mértéke nem jelentős, de az üzemanyagárakban vagy más árupiaci termékekben például kivehető ugrások tapasztalhatóak, amely betudható az eddigi amerikai, brit, japán és európai pénznyomtatásnak is. Az alsó-középosztály azonban így is megszenvedi az alapvető fogyasztási cikkek átlagon felüli drágulását.

Árokszállási Zoltán viszont ezzel szemben inkább azt hangsúlyozta, hogy ahhoz képest, hogy mennyi pénzt teremtettek a nagy központi bankok, elenyésző volt az eddigi inflációs hatás, vagyis a tankönyvi példa egyelőre csak feltételes módban érthető: ha a nyomtatott pénz valóban megjelenne a reálgazdaságban (például a felfutó hitelezésen keresztül), akkor lódulhatna meg az infláció is.