A Dunaferr-gyár bezárása: Lengyelország olcsóbb
A kétségbeesés határán vannak a Dunaferr-csoport dolgozói, miután alig látnak esélyt arra, hogy a vállalat egyik legfontosabb tagját, a Lőrinci Hengerművet megmentsék. Közben a Dunaferr a hvg.hu kérdéseire elismerte, hogy egymillió dollárt takarítanának meg, ha a termelést az ukrán anyacég lengyelországi gyárába helyeznék át.
Izzik a levegő az ISD Dunaferr körül. A cégcsoportnál augusztus végén jelentették be, hogy 800 dolgozót elbocsátanak, valamint az egyik gyáregységet, a Lőrinci Hengerművet teljesen bezárják. Az ukrán ISD tulajdonában lévő Dunaferr igencsak megsínylette a válságot: míg a 2004-es privatizáció után a cég felívelő periódusban volt, és rendre több tízmilliárdos profitot produkált, addig tavaly már 22 milliárdos mínuszban zárt, az idei első hat hónapban pedig 10 milliárd forintos deficit keletkezett. A hírekben az is megjelent, hogy a hatalmas veszteségek miatt a tulajdonos erősen gondolkodik a folyékony fázis, vagyis a nyersvas- és acélgyártás megszüntetésén, de erre egyelőre nem kerül sor. Ha bezárnák a dunaújvárosi kohókat, akkor lényegében megszűnne a hazai nyersvas- és acélgyártás és 3 ezer ember kerülne az utcára.
Idén az év elején átalakult a vállalatvezetés. Az ukrán többségi tulajdonos feltehetően oroszra cserélődött (bár ezt nehéz követni, lásd erről Offshore cégé a Dunaferr című keretes írásunkat) Jevgenyij Tankhilevics vezérigazgató vezetésével pedig reorganizációs tervek születtek. Júniusban már tömeges elbocsátásokról lehetett olvasni a cég honlapján. A leépítés kapcsolatban volt azzal, hogy a Dunaferr hagyományos európai piacai rosszul muzsikáltak, de a menedzsment jelentős megtakarítási lehetőségeket is látott, főként a bürokrácia csökkentésében. Ugyanakkor a társaság lapunkhoz eljuttatott válaszaiból az is kitűnik, nemcsak elbocsátásokban, hanem fejlesztésekben is gondolkodnak, amire az elképzeléseik szerint "több tízmillió dollárt" költenének "az elkövetkezendő 2,5-3 évben". A tervezett fejlesztések azonban aligha nyugtatják meg azokat, akiknek a munkahelye elveszik.
Ha egyszer veszteséges a cég, akkor már zárjuk is be?
"Ha azon múlik a Lőrinci Hengermű sorsa, hogy egy évben veszteséges, akkor ennyi erővel elég sok magyar céget be lehetne zárni" - fejtette ki a hvg.hu-nak Borbély Zoltán, az ISD Dunaferr Zrt. üzemi tanácsának elnöke. Szerinte ez a cég rövid távú gondolkodását tükrözi, tényszerű magyarázatot nem tud adni a hengermű bezárására. Szerinte a cégben teljes a káosz, a vezérigazgató jogait is megnyirbálták, mert már csak az igazgatóság által átadott jogokkal élhet. Az igazgatóság viszont nem ülésezik állandóan, hogy a működési kérdéseket megvitassa. Így sok esetben az operatív kérdésekben is Ukrajnából utasítgatják a vezetőket. "Amikor legutóbb találkoztam a vezérigazgatóval, azt mondtam neki, hogy 22 éve van rálátásom a vállalatvezetési folyamatra, de ilyen rossz vezetést, mint az elmúlt két évben, én még nem láttam" - tette hozzá Borbély.
Lengyelországba telepítenék a Lőrinci Hengermű rendeléseit
A kedvezőtlen acélpiaci folyamatok, a vevők elvesztése, valamint sok területen a gazdaságtalan működés az egyik oldalon, másfelől a tervezett fejlesztésekhez szükséges források biztosítása együttesen óriási terhet jelentenek - közölte lapunkkal a gyárbezárásra és a leépítésekre vonatkozó kérdéseinkre az ISD Dunaferr. Ez vezetett a Lőrinci Meleghengermű végleges bezárásáról szóló döntéshez, ahol ezek a problémák a menedzsment szerint halmozottan jelentkeztek.
A hengermű fő terméke a durvalemez, melynek értékesítése jelenleg meglehetősen nehézkes, és ebben a szegmensben újabb áresés várható. Magasak a költségek, a régi berendezések gyakori javítása is plusz költség. Emellett pedig azt is figyelembe kell venni, hogy a Lőrinci Hengermű tevékenységének áthelyezésével az ISD modern lengyelországi gyárába (Huta Czestochowa), mintegy 1 millió dolláros csoportszintű megtakarítás érhető el, hangsúlyozta a Dunaferr.
A Lőrinci Hengermű szakszervezeti vezetője és üzemi tanácsának elnöke ugyanakkor azt mondja, hogy ők nem ismerik a bezárás igazi okát, velük csak azt közölték, hogy a jövőbeli üzemeltetés gazdaságtalan lenne. Iványi Ildikó szakszervezeti vezető szerint a dolgozók között egyre rosszabb a hangulat, a munkavállalók kezdenek kétségbeesni. Szabó Lajos, a hengermű üzemi tanácsának elnöke szerint a cégnek a hengermű területének hasznosításával nincsenek tervei: ha bezárják a gyárat, a lakott területek által körülölelt üzem rekultivációja több milliárdba is kerülhet. Az üzemi tanács elnöke ugyanakkor furcsállja, hogy miközben a vezetés pénzhiányról beszél, a közös lengyel-ukrán rendezésű labdarúgó Európa-bajnokságra a Dunaferrt tulajdonló Donbass húzta fel a méregdrága donyecki arénát.
Problémák lehetnek az állami szerepvállalással
Az ISD Dunaferr menedzsmentje tisztában van azzal, hogy kormányzati támogatás az EU-előírások miatt nem jöhet szóba, és amúgy is saját magukon szeretnének segíteni - viszont fejlesztéseiket szívesen egyeztetnék a kormánnyal, ami Dorkota Lajos, a Fejér Megyei Kormányhivatal vezetője segítségével valósulhat meg. Valószínű, hogy a közeljövőben a Nemzetgazdasági Minisztériummal is megindulnak a tárgyalások.
Dorkota szerint komoly probléma, hogy nem tudják pontosan, ki is a cég tulajdonosa. "Bár két dunaújvárosi közgyűlési határozat is született arra vonatkozóan, hogy a felügyelőbizottságba be tudjon ülni a város képviselője, de választ egyszer sem kaptunk a cégtől. De javasolni fogom, hogy szeptemberben újra próbálkozzunk ezzel" - mondta Dorkota. Szerinte minden dunaújvárosi örülne, ha állami kézbe kerülne a cég, de egyelőre fogalmuk sincs, hogy az egyáltalán eladó-e. A hvg.hu úgy tudja, hogy annyiért, amennyiért a céget 2004-ben privatizálták (440 millió forint), most biztosan nem adnák. Emellett vannak olyan költséges beruházások is, melyek megvalósításához az államnak komolyan a zsebébe kellene nyúlnia. A kohók felújítása például több milliárdba is belekerülhet, így ha fenn akarják tartani a folyékony fázist, akkor ahhoz a leendő tulajdonosnak komoly befektetésre kell elszánnia magát.
Marad vagy nem marad az itthoni acélgyártás?
A kohókat legutóbb 2005-ben újították fel, 6-7 évente pedig át kell építeni azokat, hogy ne legyenek problémák a működésben - mondta a sürgős ráfordításokról Borbély Zoltán, az ISD Dunaferr Zrt. üzemi tanácsának elnöke. Az átépítést már tavaly el kellett volna kezdeni, de az a valószínűbb, hogy a jövő évet is mostani kohókkal dolgozzák végig, aztán meglátják. "Én ugyanakkor nem gondolom, hogy végleg bezárnák a folyékony fázist, mivel annak több gazdasági kára lenne a cégcsoporton belül, mint haszna" - emelte ki.
Ami a folyékony fázist, vagyis a nyersvas- és acélgyártást illeti, a menedzsment vizsgálja e területek fejlesztésének módozatait is, áll a Dunaferr lapunknak eljuttatott válaszaiban. A két kohó rekonstrukciója egyébként összesen 20 millió dollárt igényelne, az acélműi konverter cseréjére pedig 5 millió dollárt kellene fordítani. Nem titkoltan azt is vizsgálják, hogy milyen hatása lenne a vállalat gazdálkodására, ha ezekkel a munkafázisokkal végleg leállnának. Részletes elemzést végeznek a technológiai, energetikai, pénzügyi, gazdasági és szociális szempontokat is figyelembe véve, amennyiben az európai acélpiac végül erre a lépésre kényszerítené a vállalatot. Egy biztos: ha jövő év közepéig-végéig nincs döntés a kohók felújításáról, akkor már sokkal nehezebb lesz újraindítani a projektet és a költségek is nőnek.
| Offshore cégé a Dunaferr |
A Medgyessy-kormány 2002 végén döntött a Dunaferr Dunai Vasmű Rt. privatizációjáról. A vállalat 80 százalékos részvénycsomagját 2004-ben sikerült eladni az ukrán donyecki Donbass Ipari Szövetség (ISD), a szintén ukrán Alcsevszki Vaskohászati Kombinát Rt., a svájci Duferco International Trading Co. Ltd., valamint a német Kundax AG. által alkotott konzorciumnak. Az állam jóformán semmit nem keresett az ügyleten: a befektetők 444 millió forintot fizettek, amiből éppen csak futotta a magánosításához kapcsolódó tanácsadás és a vagyonértékelés díjára. A privatizáció során a befektetők 110 milliárd forint értékű beruházási, munkáltatói és regionális fejlesztési kötelezettségeket vállaltak. Emellett vállalták a foglalkoztatottak létszámának megtartását is 2009-ig, és 17 milliárd forint értékű tőkeemelést hajtottak végre a társaságban. A társaság megnevezése 2007-ben ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt.-re változott. 2010-ben a Donbass többségi részesedését egy Svájcban bejegyzett orosz cég, a Carbofer vette meg (amely idén májusban csődbe ment). Ugyanakkor az Donbass ISD irányítási jogai a korábbi ukrán tulajdonosnál maradtak, a Carbofer pedig azóta sem jelent meg az ISD Dunaferr áttételes többségi tulajdonosaként. A 2010-es hírek a Carbofert összefüggésbe hozták az Evraz nevű orosz ipari csoporttal is, melynek meghatározó részvényese Roman Abramovics orosz oligarcha, a Chelsea focicsapat tulajdonosa. A Dunaferr fő tulajdonosa nagy valószínűséggel a Donbass volt kezdettől fogva. A cég az ukrán gazdaságot uraló klánok legerősebbikének vezére, a leggazdagabb helyi oligarcha, Szergej Taruta kezében van a mai napig. 2007-es hivatalos magyarországi látogatása során még Viktor Juscsenko, Ukrajna elnöke is felkereste a Dunaferrt, mint az ukrán gazdaság legjelentősebb magyarországi befektetését. Azonban a Dunaferr honlapja nem a Donbasst tünteti fel tulajdonosként, és a befektető konzorciumot sem találjuk a tulajdonosok között, mindössze annyit, hogy a Dunaferr meghatározó befolyással bíró többségi tulajdonosa a Cipruson bejegyzett Steelhold Limited. Az offshore cég tulajdonosa így rejtve maradhat, de egy 2007-es állami közlés szerint a ciprusi társaság az ISD irányítása alatt állt. Más információk szerint ugyanakkor 2011 óta már egy orosz nagybank a cég többségi tulajdonosa. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
