Mellár Tamás: "Igyekeznek a külföldiek jó részét kiutálni"

Mellár Tamás

Fazekas István

HVG: A kormány és az IMF között most folyó tárgyalások hírére ön ezt mondta pár hete: „a kormánynak nem szándéka az, hogy hitelszerződést kössön, csak az, hogy tárgyalásban legyen, és a piacokat ezzel próbálja megnyugtatni”. Varga Mihály a megbeszélések után azt nyilatkozta, az ősz végére lesz megállapodás. Lesz, vagy nem?

Mellár Tamás: Két éve egyetértettem azzal, hogy felmondjuk a hitelszerződést. Akkoriban ugyanis a hitelért cserébe még mindenkitől a jóléti kiadások visszavágását kérte az IMF, én viszont nem tartottam bajnak, ha egy kormány maga akarja kijelölni a konszolidációhoz vezető utat. Persze annak nem így kellett volna zajlania, mint ahogyan ez történt az elmúlt két esztendőben. Most ráadásul kiderült: az IMF beéri azzal, ha egy hiteles, fenntartható pályát mutatunk fel, és csak olyasmiket akar ránk kényszeríteni, amiket szerintem amúgy is meg kéne lépni. Például az egykulcsos személyi jövedelemadó eltörlését, ami fokozta a különbségeket, ám nem növelte a keresletet. De a tárgyalások helyett „a húzd meg, ereszd meg” megy: amikor gyengül a forint, engedményt teszünk, hogy megnyugodjanak a piacok. Ez így fog menni a tavaszig, s akad még néhány időhúzási lehetőség. Bedobhatnak egy-két gumicsontot: például az MNB-re kirótt tranzakciós adó visszavonását, vagy kegyesen kihátrálhatnak abból az ötletből, hogy a bankok fele magyar tulajdonba kerüljön. Vagy egy kormányátalakítás, esetleg Matolcsy György leváltása. Ha pedig tavaszig kihúzzák, és közben normális mederben marad a világgazdaság, akkor már nem lesz szükségük az IMF-re...

HVG: Hiszen lejár Simor András mandátuma, jöhet a Fideszhez lojális jegybankelnök, aki nem fog ilyen állhatatosan vigyázni az MNB 40 milliárd euróra rúgó valutatartalékára.

Mellár Tamás: A jelek arra utalnak, hogy a kormány erre játszik.

HVG: Bokros Lajos a minap azt nyilatkozta, „óriási szakmai tévedés, hogy a jegybank devizatartalékait felhasználhatjuk a gazdasági növekedés finanszírozására, mert azt nem lehet elvonni a jegybanktól, miután ennek a fedezete az összes forint, amit a jegybank kibocsátott”. Ha mégis fel akarják használni a tartalékokat, azt miképpen tehetik meg?

Mellár Tamás: Az egyik lehetséges forgatókönyv, hogy az állam kereskedelmi bankokat gründol – ebben az esetben mégsem blöff a vízió a magyar bankokról –, és az említett deviza bázisán ad nekik hitelt, amivel azok lecserélhetik a lakosság és az önkormányzatok devizahiteleit forinthitelekre. Így az MNB devizatartaléka átalakul a kereskedelmi bankokkal szemben fennálló forintköveteléssé.

HVG: Amíg Magyarországon nem az euró a hivatalos fizetőeszköz, a spekulánsok visszaveréséhez mindig szükség lesz bőséges valutatartalékra. Nem felelőtlenség ez?

Mellár Tamás: De, főleg annak fényében, hogy mi a szándékuk vele. A kormány szerint Magyarországnak két baja van: a jelentős, főként devizában felhalmozott államadósság és a nagyszámú külföldi tulajdonú vállalkozás. E kettő együtt – vagyis a kamat- és a profitfizetés – kivonja a megtermelt jövedelmet az országból. A recept tehát az, hogy végső soron a jegybanki tartalékból törlesztenék a devizaadósságot, ez jelentősen gyengítené a forintot, inflációt generálna, ami elinflálná a forintadósságot, és növelné az export-versenyképességünket. A másik fronton pedig igyekeznek a külföldiek jó részét kiutálni, különadókkal és egyéb kormányzati intézkedésekkel. Azt képzelik, ha e két problémát orvosolják, a magyar gazdaság egy csapásra szárnyalni kezd.

HVG: De legalább van annak realitása, hogy egy ilyen méretű és adottságú ország önállóan boldoguljon?

Mellár Tamás: Nincs. A magyar többségi tulajdonú cégek nem versenyképesek, és maguktól nem is lesznek azok. Belső megtakarítás, tőke pedig nincs, amiből beruházni lehetne. Sürgősen fejleszteni kellene a belső piacot. Be kellene látni, hogy ha a mezőgazdaság nem is a csúcs, ha egyszer high-techben nem tudunk versenyre kelni, legalább a belső ellátásra, élelmiszerekre, megújuló energiára nagyobb figyelmet kell fordítani. Nagy tartalékaink vannak, és volt rá ígéret, hogy tényleg az ehhez értő családi vállalkozásokat támogatják. Orbán ki is nevezte Ángyán Józsefet államtitkárnak, akinek aztán rá kellett döbbennie, hogy mindez csak szöveg: ugyanúgy a Fidesz-kegyelt nagytőkések kaptak hatalmas területeket...

HVG: Erről viszont még ellenzékiek is elismerték, a korrupció mégis jót szült: az életképtelen családi gazdaságok helyett nagybirtokok jöttek létre.

Mellár Tamás: A szocialisták és a liberálisok által preferált modell az amerikai típusú, extenzív nagyüzem, ahol 500-1000 hektáros birtokokon búzát és/vagy kukoricát termelnek. Ám 500 hektár búza csak két embernek ad munkát. Nálunk az intenzív gazdálkodást kellene erősíteni. Zöldség, gyümölcs, feldolgozott élelmiszer, ahol nagyobb az élőmunka-igény. Való igaz, 3-4 hektár egy elszigetelt családnak legfeljebb arra elég, hogy ne haljon éhen. De itt van Kisvejke, Bonyhád mellett, ahol 86 családnak van összesen 500 hektár gyümölcsöse, ők szövetkezetbe tömörülve jól működnek. És piacot is lehetne találni a termékeknek. Pécsen a polgármesteri hivatalban valaki kitalálta, hogy a közétkeztetéshez kizárólag helyi termelőktől vásárolnának. Többen is nekifogtunk, hogy kidolgozzuk azt a modellt, amely a kistermelőket egy nagyobb szervezetbe egyesítette volna a feladat ellátása érdekében. Végül az ötletet félresöpörték, a pécsi közétkeztetést egy budapesti cég nyerte el, amely majd vélhetőleg valamelyik külföldi áruházláncnál szépen megveszi a lengyel és szlovák élelmiszereket. 2010-ben azt gondoltam, a Fidesz ott folytatja, ahol 2002-ben abbahagyta: próbálja a piacgazdaságot kiterjeszteni, a vidéket is fejleszteni, a Széchenyi-tervvel a kis- és középvállalkozásokat helyzetbe hozni. Most viszont azt magyarázzák nekem, hogy az eredeti tőkefelhalmozásra van szükség, mert ki kell alakítani a nemzeti burzsoáziát.

Fazekas István

HVG: Mi lehetett a célja a pálfordulásnak?

Mellár Tamás: Megkockáztatom, az első Orbán-kormány volt a legjobb a rendszerváltás óta. 2001-ben, az utolsó teljes évében 53 százalék volt a GDP-arányos államadósság, 5,7 százalék a munkanélküliség, az infláció csökkent. Orbán emiatt azt gondolta, nyert ügye van a 2002-es választásokon. A társadalom jelentős része azonban ezeket a mutatókat nem érezte a saját bőrén – az MSZP ezt ismerte fel, ezzel mozgósított. Orbán ekkor döbbent rá, hogy semmi értelme a gazdaságot rendbe tenni, egy önálló egzisztenciával rendelkező vállalkozó ugyanis oda szavaz, ahova akar, a tömegeket viszont könnyen lehet befolyásolni. A nagytőkét kell megfogni, az majd „meggyőzi” a tőle függő kisembert. Ezért esze ágában sem volt folytatni az előző ciklusát vagy betartani a 2010-es választási ígéreteit.

HVG: Mire lehet jó a 300 milliárdos munkahelyvédelmi akcióterv?

Mellár Tamás: Pr-ra mindenképpen jó. Már a koreográfiából is látszik: Rogán Antal felkéri a kormányt, ők két nap múlva előállnak a programmal. Az emberek azt hiszik, fantasztikus országban élnek. Ráadásul úgy tesznek, mintha a nagy bérteher lenne az egyetlen probléma. Holott nincs kereslet, nincs tőke, öt éve csökken a beruházások összege. Senki nem fog több embert alkalmazni, ha nem tud több terméket eladni. Márpedig sokan eladósodtak devizában, a gyenge forint mellett nem jöhet szóba pluszfogyasztás. Az akcióterv egyik fedezete, a központi bankra kivetett tranzakciós adó pedig csak egy technikai trükk. Az MNB gazdálkodása egy költségvetési tétel, tehát a jegybankra kirótt adó ugyanúgy a költségvetést terheli. 2013-ban csinálnak a jegybanknak 100 milliárd forintos befizetési kötelezettséget, amit aztán a 2014-es költségvetésben úgyis visszapótolnak. Orbánék amúgy is ugyanazt a rendszert akarják, mint az elődeik. Jó példa az egyetemi kollégiumok esete: felszámolják a ppp-t, ami a szocialisták mutyija volt, most majd létrehoznak egy nemzeti háttérszervezetet, amit valaki Fidesz-közeli fog vinni.

HVG: Ilyen gondolatok mellett nem csoda, hogy ön kiesett a pixisből, és egyre ritkábban kérik ki a véleményét. Kire hallgat mostanság Orbán Viktor?

Mellár Tamás: Mindenekelőtt saját magára és talán Matolcsy Györgyre, rajta kívül egy embert tudok, akivel szintén szokott egyeztetni, ő Csaba László.

HVG: Csaba László is szokta kritizálni a Fideszt, az ő szerepvállalása reményre adhat okot...

Mellár Tamás: Én nem vagyok ennyire derűlátó. Aki ma közgazdászként hisz abban, hogy a Matolcsy-féle gazdaságpolitika előrevihet, az vagy nagyon naiv, vagy nagyon elköteleződött. Mivel Csaba Lászlóról egyiket sem tételezem fel, ezért azt gondolom, hogy csak egyszerű pr-fogás a vele való konzultáció, de tanácsait nemigen fogadják meg.

GERI ÁDÁM