Vámháború: Hol tartunk most? Mire kell készülniük a vállalatoknak?
Július 27-én az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió átfogó vámegyezményben állapodtak meg.
Alaposan megcsapolja a lakossági jövedelmeket az infláció, amely a recesszió ellenére gyorsulóban van. Az áremelkedést a kormányzat fűti, hiszen főleg ő nyer rajta.
Négy éven belül a második recesszió: nem éppen sikerpropagandába illő mérleg, főleg mert mindkettő a keresetek erőteljes értékvesztésével is jár. Az infláció belekavart a jövedelmi viszonyokba, méghozzá kíméletlenül, miután hatásainak tompítására a kormányzat semmiféle erőfeszítést nem tett. Ellenkezőleg, maga is fűti a drágulást. A 2011 áprilisában összeállított konvergenciaprogramban az idei évre 3,4, majd a kormányzati ciklus végéig egyenletesen 3 százalékos inflációval kalkulált. Egy évvel később, az új változatban viszont 2012-re már 5,2, 2013-ra pedig 4,2 százalékot prognosztizált – és még ekkor is lefelé tévedett.
A gazdaság 2009-ben csaknem hét százalékkal zsugorodott, a keresetek pedig 3,4 százalékot veszítettek értékükből. Nem arányosan: a közszférában dolgozók elbukták 13. havi járandóságukat, és ez történt a nyugdíjasokkal is, ami rögtön 7 százalék mínusz, a versenyszféra bérei viszont lépést tartottak a drágulással. Az idén a GDP 1–1,5 százalékkal csökkenhet, a keresetek vásárlóereje pedig a január–júliusi időszakban átlagosan 3,6 százalékkal zuhant; a fő vesztesek ismét a közszféra alkalmazottai. E szektorban voltaképpen 2009 óta bértömegstop van érvényben, amit a kormány a minap 2014-ig prolongált, sőt szigorított: jövőre senki nem kaphat egyszerre bért és nyugdíjat. Kivétel az egészségügy, ahol összekapartak valamennyi forrást a korrekcióra, és ezt jövőre is beígérték. A pedagógusok béremelését viszont épp a napokban halasztotta el Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, hogy bő 70 milliárd forint kiadást áttoljon a 2014-es büdzsébe.
A keresetek reálértékének csökkenését már alig tompítja a kormány szociálpolitikai csodafegyvere, az adórendszerbe épített gyermekkedvezmény. Az idei első félévben még a többgyermekes családok is mínuszban voltak, a kétgyermekesek 2 százalékot, a három vagy több gyermeket nevelők 3,5 százalékot buktak. Tavaly még vastagon nyertek az adókedvezményen – már amennyiben azt maradéktalanul igénybe tudták venni, mert elég sokat kerestek hozzá –, de ez egyszeri hatás volt. Ugyanakkor a tradicionális családi pótlék egyre veszít értékéből, 2009 óta szintén be van fagyasztva, és feltehetőleg a politikai ciklus végéig így is marad. Ez a sorsa a szociális jellegű juttatások többségének is – már amelyiket nem csökkentették, mint például a táppénzt vagy a tartósan állástalanoknak folyósított támogatást. A közmunkások bére is apad – jelenleg nyolcórás munka után nettó 47 ezer forint havonta –, és egyre jobban elszakad a minimálbértől. Sőt a létminimumtól is, ami egy személy esetében 2011-ben csaknem 76 ezer, háromtagú famíliában fejenként közel 62 ezer forint volt.
Az alacsony munkajövedelemből élők pozícióját az egykulcsos adó bevezetése, az adójóváírás megszüntetése rontotta számottevően, hiába emelte meg a kormány a minimálbért és rendelt el béremelést, amihez költségvetési kompenzációt is adott. Az eredmény: a vállalkozások bérszintje tartósan megnőtt, ami, miként azt a jegybank jelentése megállapítja, szintén inflációs hatású.
A közgazdasági álmoskönyvek szerint recessziós időkben jól jöhet némi infláció, legalábbis elvileg, mert jobban támogatja a kibontakozást, mint a defláció. Általános árcsökkenés esetén ugyanis a profitkilátások egyre bizonytalanabbak, ami a beruházások halogatásával, végső soron a válság mélyülésével járhat. A magyar helyzet azonban több szempontból is sajátos. A beruházások történelmi mélyponton vannak, a lakossági fogyasztás és a kiskereskedelmi forgalom csökken, a meghatározó nemzetgazdasági ágazatok teljesítménye visszaesik, jó esetben stagnál – csak az infokommunikáció kivétel –, vagyis nem képződik többletjövedelem. Az államnak azonban szüksége van arra, hogy bevételeit felturbózza, ha nem akarja a közkiadásokat az eddigieknél is brutálisabban visszanyesni. Ehhez adódik az adóssághatás: ha a megtermelt GDP mennyisége csökken, mint az idén, a bruttó államadósság folyó áras GDP-hez viszonyított arányán csak az infláció szépíthet.
Így aztán a Nemzetgazdasági Minisztérium javaslatára az Országgyűlés egyvégtében emeli az adókat, sőt újakat agyal ki. Ezt tükrözik a legutóbbi inflációs adatok. Miközben szeptemberben a fogyasztói árak átlagosan 6,6 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet, változatlan adómértékeket feltételezve a drágulás csupán 4,1 százalékos. Vagyis az áremelkedés nem az üzleti szektor bevételét gyarapítja, nem lesz belőle többletbér vagy beruházás, hanem a költségvetést hizlalja. Az általános forgalmi adó év eleji, két százalékpontos emelése úgyszólván maradéktalanul beépült az árakba, éppúgy, mint a jövedékiadó-tételek növelése, ami a szeszes italok, dohányáruk árszintjét átlagosan a hatodával lökte fölfelé. Nem bagatell összegekről van szó. Áfából az idén kereken 600 milliárddal tervez többet beszedni az állam, mint tavaly (összehasonlításképpen: családi pótlékra stabilan 450-460 milliárd forintot költ). Jövedéki adóból alig 40 milliárd a többlet, de az érintett cikkcsoportokban az árak megugrását feketebeszerzéssel vagy némi önfegyelemmel kompenzálni lehet, amit a költségvetés szép csendben be is kalkulált.
A kényszer új ideológiát szült: a kormányfő utólag tudatos döntésnek állította be, hogy a foglalkoztatást terhelő adók csökkentését a forgalmi adók növelésével kívánják ellensúlyozni. Ez nem új elem, élt vele a második Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány is, ám Matolcsy György miniszter költségvetési apparátusa tökélyre fejlesztette a megoldást, így Európa legmagasabb forgalmiadó-kulcsával büszkélkedhet. Ha azt vesszük, hogy az ágazati különadókat sem a gazdálkodás eredménye alapján, hanem az árbevételre, a bankadót pedig a pénzintézetek főösszegére vetették ki, létrejött a világ egyik legkülönösebb adórendszere: ahány ágazat, annyiféle kulcs. Ráadásul a kormány Brüsszelben lobbizik egy extra magas forgalmiadó-kulcsért is, luxuscikkekre. Ha valaki netán jelentőséget tulajdonít a piacgazdaságban a szabályozórendszer normativitásának, és úgy véli – miként a tankönyvekben áll –, hogy létezik kapcsolat a profit és az erőforrások allokációja között, akkor e fejleményeket elborzadva szemléli. Ha lehet, minél távolabbról. Feltehetőleg ez a motívum is felvillan abban, hogy „a multik” Magyarországon működő leányai egyre kevésbé hajlandók újra itt befektetni a profitot.
A piactorzító adózás ily módon visszaüt a beruházások csökkenésében, ez pedig az idei recesszióban és az ezt követő, borítékolhatóan tartósan stagnálásközeli állapotban. A különadók önmagukban is inflációs hatással fenyegetnek. A gyógyszerár-támogatás csökkenése, a telefonadó, az egységes biztosítási adó, a pénzügyi tranzakciós adó és az elektronikus útdíj bevezetése „az infláció emelkedése irányába hat” – állapította meg a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi jelentése. Bár az idei áfaemelés árszintnövelő hatása 2013-ra kifut a statisztikából, belépnek ezek az új adótételek, amelyek alapján a jegybank jövőre is 5 százalékos pénzromlást feltételez. Ha pedig a költségvetési hiány mértéke körüli huzavona a nemzetközi szervezetekkel nem oldódik meg, újabb bevételnövelő intézkedésekre lehet számítani.
Bár kormányzati büszkélkedés tárgya a rezsiköltségek leszorítása is, ezt a törekvést a statisztika csak módjával igazolja vissza. A vezetékes gáz egy év alatt 7,4, a palackos 8,9 százalékkal drágult, a villamos energia viszont csupán 3 százalékkal. E területeken a hatóság szava dönt, az árak nem a szolgáltatók versenye alapján alakulnak. A járműüzemanyagok csaknem 16 százalékos drágulásában a világpiaci áraknak és a forint árfolyamának az alakulása is közrejátszik; utóbbi újabban erősödik, mert a piac bízik a közeli IMF–EU-megállapodásban. Az átlagot meghaladó mértékben, 7,5 százalékkal nőtt az élelmiszerek ára, amelynek emelkedése már tavaly is csaknem 3 százalékponttal gyorsabb volt az átlagosnál. Ebben részben szintén világpiaci tendenciák köszönnek vissza, és feltehetőleg közrejátszik benne az importnál drágább magyar termékek beerőltetése a hipermarketek kínálatába. Ez a nyomás mesterségesen megtörte azt a korábbi, már-már közhelyes tételt, hogy a magyar vásárló rendkívül árérzékeny.
Az infláció a háztartások vagyonát sem kímélte, már azt a hányadát, amelyik nem aranyban vagy termőföldben van, hanem, amint az tipikus, saját lakásban. Az FHB Bank lakásindexe szerint a 2000–2008 között megduplázódott lakásárak az idei első félévben, folyamatos csökkenés után, reálértéken tíz százalékkal elmaradtak a 2000. évitől. Az elemzők abban reménykedtek, hogy ez a mélypont, de korántsem biztos, hogy valóban így lesz. Az ingatlanforgalmazó Duna House minap megjelent lakásindexe például azt mutatja, hogy szeptemberben – az első félév minimális javulása után – újabb árcsökkenés következett. Így az átlagos lakásárak az ingatlanos cég kalkulációi szerint 2008 óta 16 százalékkal estek, reálértéken pedig nagyjából a válság előtti szint kétharmadán állnak. Lakása értékvesztését pedig sok család – amelyiknek ez az egyetlen vagyona – még a keresetek értékvesztésénél is rosszabbul éli meg.
Július 27-én az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió átfogó vámegyezményben állapodtak meg.
Az idén hatalmas, 774 milliárd forintos keretösszeg keresi a helyét a GINOP Plusz programban.
A kiberbiztonsági követelmények teljesítése érdekében további fél év felkészülési időt kaptak az érintett szervezetek.
Adózási és adatszolgáltatási kötelezettségek 2025. július 30. és 2025. augusztus 31. között.
Orbán Viktor szerint Magyarországnak el kell érnie egy „humánerőforrás-fölényt”, és jó úton is vagyunk ehhez, mert mi költjük a legtöbbet oktatásra. Az adatok szerint ez sajnos nem igaz.
Trump 8-10 napon belül dönthet az újabb szankciókról. Végignéztük, ez hogyan érintené Magyarországot és általában a világpiacot.
Békés Márton elmesélte első találkozását Magyar Péterrel, némileg árnyalva Orbán Viktorék narratíváját.
A 40. Magyar Nagydíj előtt várjuk olvasóink történeteit a legelsőről.
Akár egy év börtönnel is büntethetik.