„Lengyelországban nem szokták Brüsszelt hibáztatni”

HVG: A nyugati politikusok képmutatók, ha egyik nap több Európáért kiáltanak, másnap meg kisebb uniós költségvetést akarnak – lepte meg szókimondásával konzervatív politikustársait Donald Tusk lengyel miniszterelnök a napokban az Európai Néppárt kongresszusán. Mit gondol a felvetésről?

Leszek Balcerowicz: A több Európa csak egy ködös jelszó, amelyet újabb intézmények komoly elemzés nélküli létrehozásához használnak. Ilyen például a közös bankfelügyelet, ami már létezik, és nem világos, miben lesz több az emlegetett új. Egyetértek Tuskkal, hogy ezzel a jelszóval nem fér össze a közös alapok csökkentése.

– Pedig bankfelügyeletnél többről is beszélnek, maga José Manuel Barroso európai bizottsági elnök is: politikai föderációról.

– Az üres lózungok csak zavart keltenek. Egy föderáció nagyobb közös költségvetést jelentene, pedig a mostanit, a GDP-arányos 10 százalékot meghaladni nincs esély. Helyes lenne viszont a tagállamok alkotmányában megtiltani a túlzott eladósodást. Mi ezt már 1997-ben megtettük, nálunk a mutató nem mehet a GDP 55 százaléka fölé.

– Ezzel Lengyelország kényelmesen teljesíti az euró bevezetésének egyik feltételét. Ugyanakkor Jacek Rostowski pénzügyminiszter nemrég azt mondta: majd akkor térnek át a közös valutára, ha az euróövezet helyzete annyira megjavul, hogy a belépés nem jelent veszélyt Lengyelország számára. Ebből nehéz lenne egy dátumot kikövetkeztetni.

– Lengyelország, Magyarországhoz és Romániához hasonlóan, egyelőre nem felel meg valamennyi belépési követelménynek, önöknél például túl magas az infláció és az adósság. A lengyel helyzet jobb, de mi sem ütjük meg a mércét. Egy biztos: az euró bevezetése önmagában nem okoz megrázkódtatást, ezt mutatja az Unió északi felének tapasztalata. Dél-Európában is csak a belső problémák miatt jöttek a bajok, miképp a 2004-ben felvett tagállamokban is elsősorban a saját gazdaságpolitikájuk jelent kockázatot. Ezért nem határidőt kell adni, hanem meghatározni és elvégezni a feladatokat. Lengyelországban például folytatni kell a közpénzügyek konszolidálását és a munkaerőpiac rugalmassá tételét.

Stiller Ákos

– Lengyelország, innen nézve, mai állapotában is csoda: még a válságban, 2009-ben is növekedett, és bár az ütem csökken, az idén is 2,5 százalékkal több GDP várható, mint tavaly. A munkanélküliség kivételével szinte minden adatuk irigylésre méltó. Mivel magyarázható ez?

– Tényleg nem volt recesszió a globális válság idején sem, bár a visszaesés jelentős, hiszen 2008-ban még 5 százalékos volt a növekedés. Mi azért jöttünk ki jobban a krízisből, mert nem volt ingatlanhitelezési boom, tehát kipukkadó buborék sem. Amikor észrevettük, hogy vészesen szaporodnak a devizás lakáshitelek, szabályozók változtatásával sürgősen korlátoztuk őket. A fiskális politikával ugyan nem vagyok elégedett, de nem volt olyan rossz, mint Magyarországon, nem növelték mértéktelenül a kiadásokat az államadósság rovására. Emellett nagyobb az ország, és e történelmi véletlen folytán kisebb a külkereskedelem szerepe, kevésbé érintenek minket mások bajai. Viszont, ebből következően, az említett lassulásnak is főleg belső okai vannak. Kevés a beruházás, nem eléggé nő a termelékenység, kevés az innováció, és öregszik a lakosság. Erről keveset beszélnek a politikai vitákban, inkább a rövid távú sikerekkel dicsekszenek, ami nem mozgósítja az embereket.

– Ön viszont sokat vitatkozik nyilvánosan, például a nyugdíjalapokról és a Varsóban működtetett elektronikus adósságszámláló tábláról. A pénzügyminiszter szerette volna ezt levetetni, mondván, fölösleges.

– Éppen rossz napja volt. Szerintem az ilyen számláló nagyon hasznos a közvéleménynek. A nyugdíjalapoknál pedig, bár nem vették el a bennük lévő pénzt, mint az Orbán-kormány, csökkentették a tagdíj-befizetési kötelezettséget. Én inkább az állami kiadásokból vágtam volna. Az állam erős szerepe azért sem jó, mert a hatalmat korlátozni kell. Ez a nyugati demokráciák lényege, korlátozás nélkül a demokratikus hatalom is veszélyes.

– Lengyelország ellen is folyik túlzottdeficit-eljárás az EU-ban. Még meddig?

– Ameddig hiteles nem lesz a hiány csökkentése. Amire nekünk magunknak van szükségünk, tehát nem kívülről erőltetik ránk. Egyébként Lengyelországban nem szokták Brüsszelt hibáztatni. Az ellenzék se. Kaczynski sem, amikor ő volt kormányon. Felelős lengyel politikus soha nem mondott olyat, hogy azért csinálunk valamit, mert az unió kényszerít.

– Tusk miniszterelnök a múlt héten nagy állami infrastrukturális beruházási programot hirdetett, amely szerinte nem rontja az egyensúlyt, mert kisebbségi állami részesedések eladásából teremtenek rá fedezetet. Egy lap megjegyezte: ez Balcerowicznak biztosan nem tetszik.

– A kormányfő azt is bejelentette, hogy meghosszabbítják az anyasági szabadságot, mert akkor több gyerek fog születni. Elemzést nem mellékelt ehhez, és én nem is hiszem, hogy van ilyen hatás. Viszont a nők nehezebben kapnak majd állást. Ami a beruházási programot illeti, ott sok a homály. A privatizáció gyorsítása helyes, de az nem, hogy a bevétellel egy új állami cég gazdálkodik majd. Hirdethetnének pályázatot magánalapok számára. Ha egy állami alap hiteleket vesz fel a piacon, azzal másnak kevesebb lehetőség marad. Pedig éppen a magánvállalkozásokat kell segíteni, a versenyt növelni. Az egész lengyel átalakulás kezdettől arra irányult, hogy az állam szerepe csökkenjen a gazdaságban, mert ott csak árt. Ez a tapasztalat. A legtöbb állami beavatkozás a szocializmusban történt. Ezért csodálkozom, hogy korábbi liberálisok most egyszerre több állami hatáskört akarnak.

– Nem csak ők. Sokan mondják, hogy a liberális gazdaságpolitika megbukott. Vissza Keyneshez – vagy Marxhoz?

– Ezt a jobb- és baloldali szocialisták mondják. Utálják egymást, pedig egyformák, csak a jobboldali szocialisták, úgymond, a nemzet érdekét védik, a baloldaliak pedig a társadalomét. Ez a történelmi tapasztalat szerint rossz recept, és a politikát is megmérgezi. A politikusok telefonon irányítják a nagy cégeket az oda ültetettembereiken keresztül, a nyilvánosságot kizárva. Ezt nagyon szeretik, pedig a többség életkörülményei ettől nem javulnak.

Stiller Ákos

– De hát éppen arra hivatkozva avatkoznak be, hogy az ember fontosabb, mint a pénz.

– Ez egy szégyentelen lózung. Aki szembeállítja a liberalizmust a szolidaritással, az az utóbbin magasabb adót ért, hogy aztán megjátszhassa a Mikulást, és többet költhessen az adóbevételből.

– Ön egy liberális párt, a Szabadság Unió elnöke volt, amely 2001-ben kiesett a parlamentből, és azóta lényegében nem létezik. Mi volt a bukás oka?

– 1989 óta minden reform szabadpiaci volt, tehát liberális, akárhogy hívták a kormánypártot, és akármit mondott magáról. Az állam szerepét csökkentő liberális eszme tehát győzött, bár a szót sokan utálják. A mi pártunk inkább a belső viszályai miatt veszített annak idején, amelyek összefüggtek a szükséges reformokkal. Az ellenzék ügyes volt, megvert minket, aztán folytatta, amit mi csináltunk. Például a lényegében egykulcsos jövedelemadót, amely ösztönzi a gazdasági fejlődést. Az igazságosságra hivatkozás csak szocialista propaganda.

– Ön bizonyította, hogy van élet a politika után, hiszen a kormányból és a pártpolitikából kikerülve a Lengyel Nemzeti Bank elnöke lett. Hogy lehet az, hogy a parlament egy ellenzékit jelölt a posztra? És egy szocialista, valamint két erősen jobboldali kormány idején töltötte be ezt a tisztséget, noha mindegyiktől távol álltak a nézetei.

– Rólam tudták, hogy nem vagyok igazi politikus, csak azért vállaltam politikai szerepet, hogy az országot megmentsem a katasztrófától. Továbbá volt másik szakmám. Ezt a képviselők többsége értékelte.

– Az önök jegybanktörvénye ugyanazt mondja, amit a miénk: segíteni kell a kormány gazdaságpolitikáját, amennyiben ez nem gátolja az alapcél megvalósítását, az infláció alacsonyan tartását. A gyakorlatban mégis lehet konfliktus.

– A törvény megfogalmazása nagyon pontos és világos. Ha az infláció tartósan meghaladja a célt, akkor a monetáris tanács nem jól dolgozik. A függetlenségért persze harcolni kellett. De sikerült, nem hódította meg a jegybankot a politika. Volt nyomás, hogy a gazdaság élénkítése érdekében csökkentsük a kamatlábat, de ellenálltunk. Előfordult, hogy engem leszavaztak a tanács tagjai, de nem külső politikai nyomásra, hanem mert tényleg más volt a szakmai véleményük. A 2001–2004 közti szocialista kormány bővíteni akarta a testület létszámát, de a közvélemény felháborodása nyomán elállt ettől. Amikor pedig a parlament elé rendeltek, hogy „elszámoltassanak”, megvizsgálják a jegybank működését, akkor én ezt alkotmányellenesnek tartottam. És az Alkotmánybíróság nekem adott igazat.

DOMÁNY ANDRÁS