Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A Bank of America-Merrill Lynch bankcsoport londoni elemzőrészlegének (BofA Merrill Lynch Global Research) közgazdászai modellszámításokra épülő tanulmányukban arra a következtetésre jutnak, hogy ha az euró effektív reálárfolyama még további 3 százalékkal erősödik, akkor a közös valuta már a túlértékelt tartomány alsó szakaszába kerülne.
A ház elemzői hangsúlyozzák, hogy már az euró jelenlegi ereje is kezdi semlegesíteni azokat a versenyképességi javulásokat, amelyeket az euróövezeti periféria az elmúlt években fájdalmas kiigazítási folyamatok árán elért.
A Bank of America-Merrill Lynch londoni szakértői szerint az erős euróval kapcsolatos aggodalmakat alátámasztja a valutauniós periféria exportteljesítménye is. Az adatok azt mutatják, hogy a térség gazdaságai közül csak Spanyolország és Írország esetében - és ezekben az országokban is csak az elmúlt két évben - volt a folyómérleg-kiigazítási folyamat erőteljes vezérlő tényezője az exportnövekedés, mivel egyébként a külső egyensúlyhiányok korrekciójának egyértelmű hajtóereje az európeriféria importjának összeomlása volt az elmúlt években.
Mivel a hazai keresletet továbbra is visszahúzza a költségvetési konszolidáció és a belső leértékelődési folyamat, az erős euró még nehezebbé teheti, hogy az export váljék a perifériális eurógazdaságok növekedési motorjává - hangsúlyozzák a Bank of America-Merrill Lynch londoni elemzői.
A ház szerint a másik fő rizikótényező az, hogy mivel az euróövezeti infláció máris jóval az eurójegybank (EKB) 2 százalékos célja alatt jár, az erősödő euró ebben a környezetben deflációs kockázatokat is felvethet. Ugyanerre a következtetésre jutottak más nagy londoni házak szakelemzői is.
A City egyik legnagyobb pénzügyi-gazdasági elemzőháza, a Capital Economics közgazdászai e héten összeállított tanulmányukban felidézték, hogy októberben négyévi mélypontra, 0,7 százalékra süllyedt az éves infláció az euróövezetben, és már "elhangzottak az első felhívások" arra, hogy az EKB tegyen lépéseket a defláció elkerülésére.
A ház szerint kérdéses azonban, hogy az euróövezeti jegybank tud-e tenni bármit is. Az irányadó kamatok "szinte a padlón" vannak, a merészebb, nem szokványos intézkedésekkel, például a mennyiségi enyhítéssel szemben pedig "erőteljes ideológiai korlátok" állnak. Ebben a helyzetben a rendelkezésre álló kevés eszköz között lehet a banki likviditás növelése és/vagy az euró gyengítését célzó verbális beavatkozás - vélekedtek a Capital Economics londoni elemzői.
A ház szerint jóllehet a költségoldalról jelentkező inflációs nyomás most nem olyan gyenge, mint a 2009-ben tapasztalt előző, rövid deflációs időszakban volt, az euróövezeti gazdaságban jelenleg meglévő kapacitásfelesleg azonban egyértelműen arra vall, hogy az infláció még tovább lassulhat, és akár negatív tartományba is fordulhat.
Az európeriféria néhány gazdaságában máris defláció vagy ahhoz nagyon közeli helyzet alakult ki, és ez hátráltatja az erőfeszítéseket a GDP-arányos adósságráták további növekedésének megakadályozására - áll a Capital Economics elemzésében.
