Mit művel a földtörvény?

Alapvetően írja át a magyar földpiac tulajdoni és használati szabályait a parlamenti szezon zárónapján elfogadott földtörvény. Hiába hazaárulózott teli torokból, Orbán Viktor legjobb tanítványaként, a Jobbik-frakció a szavazáskor; hiába tekinti az ellenzék közjogilag érvénytelennek a voksolást; s hiába kérték a Fidesz képviselőcsoportjából tiltakozásul kilépett Ángyán Józseftől a szakmai szervezetekig sokan Áder János köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a jogszabályt, a kódexet kihirdetik a mostani formájában.

A részletekben hatályba lépő – teljes nevén a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló – jogszabály a „földműves” fogalmának bevezetésével jelentősen korlátozza a termőföld vásárlására jogosult magyar állampolgárok körét. A számukra eddig 300 hektárig szabad földvásárlás mértékét egyetlen hektárra csökkentette, annál nagyobb – de maximum 300 hektáros – területet eztán csak földműves szerezhet. Ilyennek pedig csupán az a – vidékfejlesztési tárca becslései szerint félmillió – magyar és uniós állampolgár nevezhető, akinek szakirányú végzettsége van, vagy legalább három éve gazdálkodik, illetve minimum 25 százalékban tulajdonos mezőgazdasági termelő szervezetben.

Tiltakozás a földtörvény ellen. Puccsszerű módosítás

Túry Gergely

 Ettől a több földre ácsingózó őstermelők és a kisbirtokukon nagyot álmodó gazdák, akik most már hivatalosan is „földművesek”, még nem érezték volna magukat rosszul. Az ő elégedetlenkedésüket az okozza, hogy a törvénytervezet néhány héttel ezelőtti, puccsszerű módosításával mégis kiszorultak a kedvezményezetti körből. Az első változat ugyanis még az ő földhasználatukat is rögzítette, oly módon, hogy őstermelőként 50, egyéni gazdaként 300, családi gazdálkodóként pedig 500 hektárt művelhetnek. Az elfogadott módosított verzióból azonban ezek a Fidesz által eddig szajkózott kisgazdasági kategóriák kikerültek, és mindenki számára egységesen 1200 – állattenyésztés és vetőmagtermelés esetén 1800 – hektár a korlát. Ez a kormánypárt által kedvezményezett körön belüli harc eredménye, és a kicsik most joggal valószínűsítik, hogy a már megerősödött, jobb kapcsolatokkal és jelentősebb forrásokkal bíró gazdák ki fogják őket ütni a földért folyó versenyben. Így szertefoszlott az a korábban a Fidesz által is táplált – az egykori agrárállamtitkár Ángyán nevéhez köthető Nemzeti vidékstratégiában foglaltak szerint hivatalos kormányzati álláspontként is értelmezhető – illúzió, hogy több tízezer kistermelő szerezhet földet, amiből meg is él majd. Azt, hogy a bőrükre megy a vásár, Ángyán is meglehetősen intenzíven tudatta javarészt kistermelőkből álló híveivel, egyenesen a gazdák elárulásának nevezve, hogy a kormány lesöpörte azt a több mint kétszáz módosító javaslatot, amelyek zömét sajátos módon ő és a törvényre szintén nemmel szavazó Bencsik János exállamtitkár nyújtotta be.

A kis gazdák valóban nem tömeges tiltakozását bagatellizáló kormány a másik oldalról is kap támadásokat. „Az Ángyán-féle illúziónál életrevalóbb verzió a birtokkorlát emelése, de ez a változat is leépülésre kényszeríti a legális foglalkoztató és az agrártermelés többségét adó társas vállalkozásokat” – vázolja a várható folyamatokat Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára. Mert ugyan az 50, 300 és 500 hektáros korlát kikerült a tervezetből, de a földszerzésnél és a haszonbérletnél fennmaradt a helyben lakó kistermelők és a családi gazdálkodók preferenciája. A MOSZ számításai szerint összesen 700-800 ezer hektáron gazdálkodhatnak azok a társas gazdaságok, amelyek 1200 hektárnál nagyobb területet művelnek, tehát – ha nincs állatuk – beleütköznek a birtokmaximumba. De Horváth szerint a leépülés veszélye ennél nagyobb kört érint. Ha ugyanis lejár egy-egy földdarab bérleti szerződése, azt a preferált kör „elbérelheti” az eddig nagyobb területen gazdálkodó és ennek megfelelően gépesített profi vállalkozások elől. Így ők hosszabb távon az 1200 hektárukban sem lehetnek biztosak. Annál is inkább, mert ezeknél a – többnyire volt téeszekből alakult – társaságoknál nem jellemző, hogy 25 százaléknál nagyobb része legyen a cégben egy-egy tulajdonosnak. Márpedig a törvény csak az ilyeneket tekinti földműveseknek, nekik viszont azt is megengedi, hogy a tulajdonukban álló föld bérletével a cégük akár az 1200 hektáros korlátot is meghaladja.

Hirdetés Kecskemét környékén. Felvert árak

Stiller Ákos

 Amíg az 50, 300, 500 és 1200 hektáros korlátokkal lehetett számolni, a szakértők körülbelül 300 hektáros átlagos birtokméret kialakulását valószínűsítették. A földszerzésben és a haszonbérletben preferált tizenötezres családi gazdálkodói réteg már ezzel is elvihette volna az ötmillió hektáros termőterület nagy részét, 4,5 millió hektárt. A megemelt birtokkorláttal viszont magasabb, a szakértők szerint 500-600 hektáros átlaggal lehet számolni, tehát erőteljesebb lesz a koncentráció, tizenötezernél is kevesebben fognak életképes gazdaságot fenntartani. Miközben az új földtörvény a gazdálkodók számának csökkentése irányába hat, a vidékfejlesztési tárca a minap éppen azt ünnepelte, hogy az idén a tavalyinál háromezerrel több, 180 ezer gazdálkodó adott be kérelmet területalapú támogatásra, összesen több mint ötmillió hektárra.

Életszerű felvetés, hogy amíg folyik a brüsszeli csapból a földalapú támogatás, addig a rosszabb földek is elkelnek, ha viszont az uniós agrárpolitika reformja csökkenti a tuti pénzt, a gyengébb minőségű területek nem kellenek majd. „A családi gazdaságokat és az őstermelőket csak a támogatás és a jól fizető növények érdeklik, az állattenyésztésből kivonultak” – mond egy újabb aspektust a földtörvényt kritizáló Raskó György agrárvállalkozó, az Antall-kormány földművelésügyi államtitkára. Ebből fakadóan a jogszabály az állattenyésztés további leépülését okozza, illetve munkanélküliséget is gerjeszt majd – állítja. Az uniós csatlakozáskor a földterület 39, 2011-ben pedig már az 51 százalékát művelő egyéni gazdák térnyerésével párhuzamosan egyharmaddal csökkent a foglalkoztatottság, miközben a fizetett mezőgazdasági alkalmazottak 90 százaléka a társas gazdaságok alkalmazásában áll. Közben az egyéni gazdaságok leépítették állatállományukat: a tejelő tehenek több mint 80 százalékát, a sertéseknek pedig közel háromnegyedét a társas gazdaságok tartják. Ebből is látszik, hogy az Orbán Viktor személyes támogatásával meghirdetett „egy porta – egy koca” program, illetve a sertésszámot 6-7 év alatt megduplázni kívánó kormányzati program éppúgy illúzió, mint a kistermelők tömeges földhöz jutása.

Ángyán József bejelentésre készül. Elvesztett illúziók

Túry Gergely

Nyilván az Alkotmánybírságon landol majd a törvénynek az a passzusa, amelyik az átalakult társaságok földtulajdonának elvesztését és földhasználatuk korlátozását írja elő. Biztosan felborzolja a kedélyeket Brüsszelben az a szabály, amelyik a „helyi gazdálkodói közösség” képviselőjének nevezett helyi földbizottság kezébe adja a döntést arról, ki szerezhet meg egy-egy adott földdarabot. A kormány ezért a külképviseleteket magyarázkodó levéllel bombázta meg, amelyben a befektetőbarátságáról biztosítja őket, illetve arról, hogy a moratórium jövő májusi lejárta után az uniós állampolgárok is szerezhetnek földet. Az EU-regulák miatt az új földtörvény valóban nem tesz különbséget magyar és más uniós állampolgárságú „földművesek” között, ezért a kabinet egy tollvonással és gumiszabályokkal e bizottságok kezébe adja a feladatot, hogy tartsák távol a külföldieket a magyar földtől. Legalábbis ezt lehet kiolvasni abból, hogy ha a földbizottság nemet mond valakinek a földszerzésére, az ellen nincs helye a fellebbezésnek. Ugyanakkor hiába lesznek éberek a földbizottságok, hiszen például húszéves haszonbérleti szerződéssel hosszú távú használati jogot szerezhetnek a kiszorítani szándékozott külföldiek.

Feltehetően nemcsak az így legalizált „osztrák vircsaft” miatt magyarázkodhat majd a kormány, hanem az Ángyán által „maffiacsaládok és oligarchák” névvel illetett nagybirtokosokkal szembeni engedékenysége miatt is. A tetten érhetően kormányzati befolyással gründolt Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával (NAK) még a földtörvény elfogadása előtt kötött stratégiai megállapodás után Orbán bejelentette, hogy a termőterület húsz százalékán nagygazdaságok működhetnek majd. Ezeknek társadalmi feladatokat szánnak: mintagazdaságként integrálniuk kellene a kisebb gazdaságokat, és felvásárolni terményeiket. Felvetődik azonban a kérdés, hogy egy tízezer hektáros gazdaság ugyan milyen mintát adhat egy teljesen másféle gépparkkal felszerelt 500 hektárosnak. Erre a mezőgazdaság gyakorlati oldalát is ismerők csak annyit mondanak: semmilyet.

„A fő szabály, hogy ezek állami tulajdonú földek lesznek” – mondta Orbán, azt is hozzátéve, hogy ezeket az állam jelöli ki. Itt már nem is kétséges, hogy az első Fidesz-kormány idején privatizált, azóta is „piszkos 12”-ként emlegetett volt állami gazdaságok és a mostani botrányos földbérleti pályázatok nagyvállalkozó nyertesei belekerülhetnek a mintagazdasági körbe. Agrárberkekben már csak abban van értelmezési különbség, hogy lesz-e visszaállamosítás, vagy marad a mostani állapot, és az állami földön gazdálkodó magáncégeké lesz a megtiszteltetés. Orbán szavaiból az utóbbi látszik valószínűnek, de ez gyakorlatilag mindegy is: a jelenlegi tulajdonosok vagy eladással, vagy állami megbízásokkal juthatnak nagy kalap pénzhez.

KELEMEN ZOLTÁN