Nyersanyagpiaci kilátások 2025 második felére
Mi várható a piacokon a globális gazdasági bizonytalanság, a kereskedelmi háborúk és a geopolitikai konfliktusok időszakában?
A privatizáció egy új korszaka következhet, melynek során az államok nem vállalatokat, hanem ingatlanokat, vagyis épületeket és földet dobhatnak piacra. Magyarország ugyanakkor nem épp ebbe az irányba tart.
Ön mit tenne, ha nyakig ülne az adósságban, és még meglenne a családi ezüst, amit ráadásul nem is használ? Eladná, lélegzethez jutva ezzel, avagy ragaszkodna az értékeihez? Ezzel a kérdéssel indítják felvetésüket a The Economist publicistái, akik szerint a fejlett gazdaságokban érdemes lenne elgondolkodni egy újabb kör privatizáción. Az államok elképesztő méretű vagyonon ülnek – vállalatok, ingatlanok, termőföld –, aminek ha csak egy részét áruba bocsátanák, akkor véget lehetne vetni az adósságválságnak – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.
Globálisan az államok mintegy 2000 milliárd dollár értékben birtokolnak vállalatokat – további 2000 milliárd a kisebbségi részesedések értéke –, és nem kevesebb, mint 35 000 milliárd dollár értékben ingatlanokat, vagyis épületeket, erdőket, termőföldet. Mindent természetesen nem lehet eladni, a Louvre, a Parthenon vagy a Yellowstone National Park áruba bocsátása például meglehetősen érdekes lenne, a vagyon egy igen jelentős része ugyanakkor piacképes.
Az OECD becslése szerint globálisan mintegy 9000 milliárd dollár értékben lehetne privatizálni vállalatokat, épületeket és termőföldet, ami a teljes államadósság mintegy 20 százalékára rúg. A privatizációval javulna a gazdaságok hatékonysága, megugranának a beruházások, a munkahelyteremtés, amint a magántőke átveszi az irányítást, emellett csökkenne az adósság és javulnának a hitelképességek.
Mi szól a privatizáció ellen? Először is a korrupció, sajnos igen gyakran megesik ugyanis, hogy az állam jóval áron alul – ne adj’ Isten bennfenteseknek – értékesíti a vagyont. Emellett a jól menedzselt állami vagyon – itt a kérdés az, hogy erre képes-e az adott állam – igen tisztes bevételt hozhat, Norvégiában például a főleg energiaszektorban tevékenykedő állami vállalatok adják a költségvetés negyedét. Ilyen pozitív példa ugyanakkor kevés van.
A The Economist mindenesetre úgy véli, hogy a mérleg a privatizáció felé billen, vagyis az államoknak érdemes értékesíteniük a piacképes állami vagyont, legyen az ingatlan, vállalat vagy éppen termőföld. Olaszország, melynek államadóssága mintegy 2500 milliárd dollárra rúg, közel 2000 milliárd dolláros állami vagyont birtokol, vagyis bőven van tere a privatizációnak és az adósság csökkentésének.
Mi várható a piacokon a globális gazdasági bizonytalanság, a kereskedelmi háborúk és a geopolitikai konfliktusok időszakában?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
Van a kártyás fizetés elfogadásánál kevésbé költséges megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
A bvk hosszú távú döntés, az adózási kérdéseket ezt figyelembe véve célszerű kezelni.
A külföldi tőkebefektetések engedélyezési rendszere Magyarországon indokolatlanul szigorú, a kormány minden ügylet minden részletére rá akar látni.
Kényes téma lett a kormány számára, hogy mennyit költenek adófizetői pénzekből a védett személyek hivatalos külföldi útjaira. A jövőben öt évig rejtve maradhat az is, hogy mennyit költöttek Sulyok Tamás államfő vagy a legfőbb ügyész látogatásaira.
Különösebb hírverés nélkül alakítja át drasztikusan a kártyakínálatát több magyarországi bank.