„Az arab üzleti világ is tudni fog a magyar hatóság módszereiről”

Péntek reggel hiába érkezett meg a baksi Gagarin majorba a Csongrád Megyei Kormányhivatal munkatársa és a Kiskunsági Nemzeti Park képviselője. Kiderült, hogy a kisajátításra kijelölt területet nem mérette ki az erre hivatott zöldhatóság, így elnapolták a 130 hektár terület birtokba adását. A hivatalnokok megérkezése előtt Ali Al-Aboodi elszántan magyarázta, hogy gazdasága milyen értékcsökkenést szenved el, hiszen nem hektáronként van csupán értéke egy birtoknak, hanem önmagában annak működése is értéket képvisel.

Ezért, bár számlájára átutalták már a kisajátítás fejében járó 160 millió forintot, nem hagyja annyiban. Vagy a földjét fogja visszaperelni, vagy fizessenek annyit, amennyit a szabad piacon adnának érte, az átutalt pénz legalább kétszeresét. Az arab férfi nem érti, miért veszik el a földjét, hiszen mindig betartotta a környezetvédelmi előírásokat, rengeteg pénzt költött a major rendbehozatalára.

Azt is fontolgatja, hogy esetét elpanaszolja arab üzletember kollégáinak, akik éppen március végén szeretnék vendégül látni Orbán Viktort egy gazdasági konferencián, Bejrútban. A rendezvény egyik szervezője éppen a feldühödött gazdálkodó cége, az Al-Khamis és Safar Kuwaiti Kft.

Ali kompromisszumot is kötött volna

Az arab férfi még a rendszerváltás előtt érkezett Magyarországra, közgazdaságtant tanult, amiből később doktori fokozatot is szerzett, de mezőgazdasági tanulmányokat is végzett. A Debrecen környéki Görbeházán próbálta a veszteséges szövetkezetet rendbe hozni, a csőd szélén álló mezőgazdasági üzemet sikerült talpra állítania. A szövetkezet szétverésében – állítása szerint – nem akart részt venni, ezért vásárolt földeket a Csongrád megyei Bakson 1993-ban. Akkor a földhivatali lapokon semmiféle széljegyzet nem szerepelt, a Kiskunsági Nemzeti Park bejegyzése évekkel később került a tulajdoni lapokra.

A helyi szövetkezetek felbomlásakor a természetvédelmi területeket nem adhatták volna ki a földkiadó bizottságok sem kárpótlásba, sem részarányba. Az Al-Aboodi által megvásárolt területet viszont kiadták, így már 1996-ben sem értette a férfi, hogy mire hivatkozva akarja rátenni a területre a kezét a nemzeti park. Akkor, minthogy a hatóság korábban nem élt elővásárlási jogával, a tulajdonos számára kedvező döntés született. Ezért sem érti a gazdálkodó ügyvédje, Maróti Edit, mit akar a zöldhatóság, amikor egy korábban megítélt ügyről van szó. A hatóság viszont – ahogy a gazdálkodó és ügyvédje magyarázzák – az 1996-os törvénynek kívánnak érvényt szerezni, ami szerint a természetvédelmi területeket a védettségi szint helyreállításának érdekében a nemzeti parkok kisajátítják. A törvény végrehajtási határideje mindig változik, attól függően, mennyi pénz áll rendelkezésre a kisajátításokhoz.

A Gagarin major tulajdonosa viszont több dolgot sem ért: miért pont az ő gyepére fáj a zöldhatóság foga, amikor több százan gazdálkodnak körülötte hozzá hasonlóan természetvédelmi területen és mit ártott ő a védettségnek. Ezért kérte még 2011-ben, hogy a Nemzeti Földkezelő Alap (NFA) adjon cserébe az ő magántulajdona helyett bérleményt a környéken, vagy sajátítsák ki ezt a területet, de utána adják vissza bérleményként. A fenti kérdésekkel megkerestük a Kiskunsági Nemzeti Park jogtanácsosát, Kardos Mária a parkot felügyelő minisztériumhoz irányított, az engedélyükkel készséggel nyilatkozik.

Az NFA és a gazdálkodó között közvetített Boross Emil, a Kiskunsági Nemzeti Park nemrégiben lemondott igazgatója, de eredménytelenül. Így maradt a háborúskodás. 2012 januárjában, a kisajátítás ellenértékét 30 millió forintban határozták meg, ezt az összeget tornázták fel most 160 millió forintra, ami a piaci ár fele.

Egyenlők és egyenlőbbek

A gazdálkodó azt gyanítja, azért nem hajlottak a hivatalok a kompromisszumos javaslataira, mert a térségben igen sok állami földet pályázaton elnyerő „kollégáját” nem akarják megrövidíteni, sőt talán őt kell kárpótolni, mert bár az Ángyán József jelentéseiben is kiemelt, sok földet elnyerő csongrádi gazdálkodó tetemes állami földet bérelhet az elkövetkező években, mégis néhány területet még előle is elvittek más pályázók (a csongrádi nagygazda szerint tőkések nyerték el előle a földet).

„Nagy a földéhség – mondja Ali Al-Aboodi – most mindenkinek a földalapú támogatásra fáj a foga, azt szeretnék megszerezni. Mi meg úgy dolgoztunk itt évtizedekig, hogy csak vitte a pénzt, alig hozott valamit. De nem hagyjuk annyiban, elmegyünk a végsőkig, ha kell, nemzetközi fórumokon fogunk érvényt szerezni az igazunknak. Példát is szeretnénk mutatni: ne hagyja magát senki kisemmizni. Ha hagytuk volna magunkat, kiszúrták volna a szemünket 30 millió forinttal, holott gazdasági számításokat végeztem, a károm egzaktan majd egymilliárd forint, amúgy meg leírhatatlan.”