Az Öböl-menti országok leginkább arról híresek, hogy felveti őket a pénz. A hatalmas olaj- és gázvagyonból pedig nemcsak rendkívüli mértékű infrastrukturális beruházásokra, felhőkarcolókra, drága luxuscikkekre futja, hanem bőkezű szociális ellátórendszereket is fenntartanak. Amivel papíron nincs is semmi gond, elvégre komoly méretűek a költségvetési többletek. Papíron. Mindez nem jelenti ugyanis azt, hogy valóban ne lennének problémák az országok pénzügyeivel, illetve ne mozogna fenntarthatatlan pályán valamelyik állam büdzséje.

Kuwaitban még mindig az olaj az úr

A Perzsa-, vagy Arab-öböl egyik területileg legkisebb államában, Kuvaitban a költségvetés egy főre jutó többlete 40 ezer dollár volt a március 31-ével véget érő pénzügyi év első kilenc hónapjában. Ez körülbelül 8,8 millió forintnak felel meg. Összehasonlításképp: Magyarországon az egy főre jutó államadósság mértéke 2,3 millió forint körül van, egy ekkora többlettel tehát pikk-pakk ki tudnánk fizetni az összes tartozásunkat. Vagyis Kuvait első ránézésre rendkívül jól áll anyagilag, a kőolaj, mely az export 80 százalék feletti részét adja, sokat hoz a konyhára.

Olaj van bőven

AFP / Paul J. Richards

Csakhogy a hatalmas többlethez komoly kormányzati kiadásbővülés is társul. Az állam, bármennyire is igyekszik diverzifikálni gazdaságát, és az olajon kívül más iparágakat is felkarolni, bevételének 90 százalékát még mindig a kőolajhoz kötődő területekről szerzi. Ez azért baj, mert ha hatalmas ingadozások alakulnak ki az olajárban, akkor az a kuvaiti büdzsére is komoly hatással van, ha pedig zuhannak az árak, akkor bizony a kiadási oldalon kell sok tételt megfogni.

Erről persze most nincs szó, ám arról már igen, hogy a kuvaiti állam egyre többet költ, ez pedig már közép távon is fenntarthatatlanná teszi a költségvetési folyamatokat. Például az olajból származó bevételek döntő részét elviszik az állami fizetések és egyéb támogatások. A hatalmas többletből a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint 2017-re már hiány lehet:  a többlet ugyanis évről évre csökken, a kormányzati kiadások pedig rendületlenül nőnek. Egy közpénzügyeket vizsgáló bizottság már arra figyelmeztette a kormányt, hogy a közösségi médiát vegye igénybe ahhoz, hogy figyelmeztesse a lakosságot a "borzasztó jövőre", amit ez a folyamat okozhat.

Egy másik bizottsági jelentés szerint át kellene gondolnia az eddig ingyenesen biztosított egészségügyi ellátás és oktatás fenntarthatóságát is, illetve azt, hogy milyen mértékben dotálják az üzemanyagot és egyéb energiaforrásokat. Emellett pedig felvetik, hogy a törvényhozóknak talán le kell tenniük arról is, hogy a rendkívül szorult anyagi helyzetbe került állampolgárokat az állam kimentse a bajból. Változásokra szükség lenne a közpénzügyek területén, ám a kormányzatot a még kedvező pénzügyi helyzet abban a hitbe ringatja, hogy amíg fut a szekér, addig nincs szükség fordulatra.

Persze annál is inkább hangoztathatják ezt, hogy kuvaiti polgárok – az országban 1,2 millió kuvaiti, és 2,7 más országbeli lakik, zömük vendégmunkás – ugyanakkor egyáltalán nem elégedettek az állam által biztosított szolgáltatások többségével. Vannak olyanok is, akik már egy évtizede várnak például az állam által biztosított lakásukra. Emellett pedig a korrupcióról is egyre nyíltabban beszélnek az emberek. Arról, hogy ennek "hála"  jelentős összegek folyhatnak ki az állami büdzséből. A polgárok tehát a kiadások visszafogásáról nem akarnak hallani, jóformánt tudomást sem véve arról, hogy ha ez a folyamat így megy tovább, akkor pár év múlva már nem lesznek meg a megfelelő források az ellátórendszerek színvonalának javítására.

Máshol is vannak problémák

Az IMF az Öböl-menti országokról szóló jelentésében arra figyelmeztet, hogy bár az állami kiadások megnövelése segített ezen államokban a gazdasági válság negatív hullámainak kivédésében, ám csúnya korszak következhet, ha ezt a kiadásnövekedést nem terelik mederbe. Bahrein, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emirátusok, Katar, Omán és Kuvait a 2011-ben indult arab tavasz hozzájuk begyűrűző hullámait is úgy igyekezett tompítani, hogy több pénzt pumpáltak az állami ellátórendszerekbe. Így például csak a 2011-es évben átlagosan 20 százalékkal nőtt ezen országokban a kiadási szint.

Meddig bírják szusszal az Öböl-menti arab monarchiák?

AFP / Yasser Al-Zayyat

Az IMF megjegyzi azt is: az olajárak növekedését arra is felhasználták a szénhidrogénben gazdag arab országok, hogy külföldi eszközökbe fektessenek be, ezzel pedig kivédhessék az olajárak esetleges gyors csökkenése okozta problémákat. Gond lehet azonban az, hogy az európai hitelválság következtében kevesebb európai bank hitelez a régióban. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a helyi pénzintézeteknek kell beszállniuk a lokális projektet kivitelezésébe, márpedig ez azt eredményezheti, hogy nagyobb belföldi kockázatot kell vállalniuk.

Valamit tenni kéne, de nem mernek lépni

A költségvetések közép, illetve hosszú távú fenntarthatatlanságát az is mutatja, hogy a régióban nő a világon az egyik leggyorsabban a népesség. Ezzel párhuzamosan pedig egyre több ember számára kell állami támogatást nyújtani, illetve az energiafogyasztás növekedésével – erről a BBC készített egy szuper chartot – exponenciálisan fog növekedésnek indulni a kormányzatok kiadása a jelenlegi feltételrendszerek (szinten ingyen van minden) mellett. Mivel alig kell fizetni valamiért, így az embereket nem is ösztönzik a takarékoskodásra, a felnövekvő generációk számára is egyértelmű, hogy nyomottak az árak, és ez természetes.

Rohamosan növekszik a népesség a térség országaiban, az ő igényeiket az államnak ki kell elégítenie

AFP / Grigoriy Sisoev

Jim Krane, a University of Cambridge térséggel foglalkozó kutatója szerint a régió országainak kormányai "kannibalizálják" saját gazdasági alapjaikat, vagyis egyre több pénzt vesznek el az olajbevételekből a folyó kiadások fedezésére, ahelyett, hogy a reformok útjára lépnének. Bár a politikai uralkodóosztályok – a legtöbb térségbeli államban királyi családok ülnek a hatalom tetején – minden bizonnyal tisztában vannak a helyzet fonákságával, azokat a lépéseket (támogatások átalakítása, iparágak diverzifikációja) egyelőre nem merik megkockáztatni, melyekkel a tömegek haragját vonnák magukra.

Finom próbálkozások persze vannak (Dubajban például a külföldi lakosoknak magasabb energiaszámlát kell fizetniük) ám ezek is csak a felszínt kapargatják. A végtelen támogatások rendszere ráadásul azt is eredményezi, hogy kicsi a hajlandóság például energiahatékonyságot növelő beruházásokra, esetleg alternatív energiaforrások beszerzésére. És amíg a globális olajárak ilyen magas szinten maradnak - márpedig az arab államok a mennyiség piaci szabályozásával előszeretettel idézik elő az árak ugrálását - nem is lehet arra számítani, hogy valami komoly intézkedést bevezetnek. Más kérdés, hogy ha már kényszerből teszik ezt, nem lesz-e túl késő.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!