TTIP? Az meg mi?

Ez az angol rövidítése az Egyesült Államok és az EU közötti tervezett szabadkereskedelmi megállapodásnak (hosszabban: Transatlantic Trade and Investment Partnership – TTIP). A különböző becslések szerint a TTIP százmilliárd eurós, illetve dolláros mértékben növelheti mindkét gazdasági blokk teljesítményét például a vámok lebontásán, különböző szabályok kölcsönös elfogadásán, szolgáltatások könnyebb exportján keresztül, emellett a világ többi részén is 100 milliárd eurós pluszt hozhat. Az EU teljes külkereskedelme 6, az USA-é 8 százalékkal ugorhat meg.A sokak számára legfontosabb pont ugyanakkor az új munkahelyek teremtése: becslések szerint több millió új munkahely létre a megállapodásnak köszönhetően. Legalábbis a tervezet támogatói ezt mondják.

Ezek nekem túl nagy számok, nem is tudok elképzelni ennyi nullát. Mit fog jelenteni az én életemben, ha megkötik a megállapodást?

Az Európai Bizottságnak (EB) erre van egy kiskátéja. Általánosan az elmondható, hogy minden uniós háztartás átlagban 545 euróval (úgy 160 ezer forinttal) fog jobban járni az olcsóbb termékekkel és szolgáltatásokkal. A magyar háztartásoknál nem valószínű, hogy ekkora lesz a megtakarítás, nálunk ugyanis kevesebb amerikai terméket, szolgáltatást vásárolnak, mint tőlünk nyugatra. A vámokat a két ország között a lehető legtöbb területen lebontják, és a felesleges, duplikált szabályozásokat is megszüntetik (a két blokk elfogadja egymás rendelkezéseit). A bürokrácia, adminisztráció csökkentése elvileg komoly megtakarítást hoz majd.

AFP / Wiktor Dabkowski

Jó, jó, de konkrétabban?

Nézzük csak pár egyszerű példán keresztül. Bár a vámok uniós oldalról sok amerikai terméket illetően alig pár százalékosak, a feldolgozott élelmiszernél és a gépjárműveknél jelentős az importvám mértéke: 14,6, illetve 8 százalék (egyes tejtermékeknél ugyanakkor akár 139 százalék is lehet a vám). Az USA esetében az importvám mindkét területen jelentősen kisebb, a mezőgazdasági, erdészeti, halászati termékeknél viszont mérsékeltebb a kulcs, és mindkét blokknál hasonló a mérték is.

European Commission

A jobb oldalon látható ábra értelmében elmondható, hogy ha a jelenlegi importvámot a feldolgozott élelmiszereknél a 15 százalék körüli szintről lehoznák az EU-ban, akkor például az amerikai mogyorókrémet már megérné behozni a magyar üzletekbe is, hiszen elérhetőbb áron lehetne kínálni (az EU amerikai importjában ugyanakkor nem a feldolgozott élelmiszer a meghatározó). De nem csak ilyen termékek kerülhetnének be az EU-ban, hanem más élelmiszer is, amely versenyképes áron tudna megjelenni az áruházak polcain. De az is elképzelhető, hogy valakinek pont egy USA-ban gyártott autó tetszik meg, és pont az 8 százalék kell ahhoz, hogy kedvezőbb áron tudja beszerezni ezt az autót. (Bár inkább az európai autógyártók fenik a fogukat az amerikai piacra, ők egyelőre versenyképesebbnek tűnnek, de ha egy magyar ember nagyon amerikai autóra vágyik, a vám eltörlése - 3 milliós autót feltételezve - pár százezer forint megtakarítást jelent.)

Fizikai szinten talán ilyen helyeken nyomulhat be az emberek életébe a megállapodás, ám fontos megemlíteni, hogy az Egyesült Államok leginkább abban érdekelt, hogy nagyobb mennyiségben tudjon mezőgazdasági terményeket (szóját, kukoricát például) szállítani Európába, míg az EU leginkább az alkohol, sajtok, húsáruk, csokoládé területén szeretné exportját növelni. Vagyis hatalmas amerikai élelmiszermennyiség beáramlás a feldolgozott áruk területén nem valószínű, hogy bekövetkezne.

MTI / Bugány János

Egy másik terület, ahol az európai fogyasztók is érezhetnék a megállapodás hatását, az az energiaszektor. Az EU álláspontját a tárgyalásokon képviselő Európai Bizottság ugyanis nem tudna elképzelni egy olyan TTIP-t, mely nem tartalmazna az amerikai energiaexportra való kitételeket. Az USA-ban ugyanis jelenleg harmadakkora a gáz ára, mint Európában, így ha megindulna az export ezen a területen, az az oroszokat – az EU legnagyobb beszállítóit – is árcsökkentésre sarkallhatná, ezt pedig az európai fogyasztók is megérezhetnék.

A gazdasági nyereségek 80 százaléka ráadásul a bürokrácia és szabályok lebontásából jöhet össze. Ez azt jelenti, hogy a szabályok egyszerűsítéséből, kölcsönös elfogadásából, kevesebb papírmunkából, amit közvetlenül a cégek érezhetnek meg, de rajtuk keresztül a polgárok is. Így pedig olyan termékek, szolgáltatások is megjelenhetnek mondjuk a közeli utcában, amelyet eddig a rettenet bürokrácia miatt nem érte meg behozni.

Oké, de ugye nem jön majd amerikai hormonkezelt csirke, meg genetikailag módosított kaja a helyi kisboltba?

Az EB igyekszik megnyugtatni az uniós lakosságot, hogy a vámok, különböző nem vámjellegű akadályok lebontása nem jelenti azt, hogy olyan szélesre tárják a kaput, amennyire csak lehet. Több tagállam kormánya, illetve lakossága is komoly ellenérzéseket táplál a genetikailag módosított mezőgazdasági termékek iránt. Az EB információs oldala megnyugtatni igyekszik ezeket az illetőket, hogy az EU-nak nem kell a tárgyalások miatt megváltoztatnia saját szabályrendszerét, ugyanaz a szigorú GMO-szabályozás marad, ami most is hatályban van. Jelenleg 52 ilyen terméket lehet forgalmazni az EU-ban (például kukorica, szójabab), uniós szinten szabályozzák, és a tagállamok véleményét is kikérik, hogy mely áruk kerülhetnek forgalomba. A TTIP erősítheti az amerikai és európai hatóságok közötti információt ezen a területen.

A hormonkezelt csirkés kérdés is tárgytalannak tűnik, ugyanis az emberek, állatok egészségére, életére, környezeti hatásokra vonatkozó uniós rendelkezések nem képezik a TTIP-tárgyalások részét. Ha valaki tehát amiatt aggódik, hogy az USA-ból felfújt csirkék érkeznének, akkor úgy fest, ez az aggódás alaptalan lesz. A baromfikat mellesleg mára a folyamatos tenyésztés komoly méretűre duzzasztotta, hormonok nélkül is.

Ennek azért örülük, de ez a megállapodás majd jól agyonvágja a kisvállalkozásokat, csak a nagyoknak kedvez. Letarolják az európai piacot.

Ez egy nagy rizikó, kétségtelen. A kis- és középvállalkozásokat a nagy cégek kiszoríthatják a piacról. Ugyanakkor a kkv-k adják az EU-ban, illetve az USA-ba irányuló export 30 százalékát a másik blokkból, ráadásul a kereskedelmet akadályozó tényezők ugyanúgy vonatkoznak a kisebb mennyiségben kereskedő kkv-kra, mint a nagy cégekre, így most a kkv-k aránytalanul nagyobb terhet viselnek. Ezek a cégek is ugyanúgy részesedhetnek a vámok és más, a kereskedelem útjában álló akadályok lebontásából, mint a nagy cégek – a kiemelten kkv-specifikus területekről itt lehet bővebben olvasni (ilyen terület például a különböző innivalók, vagy a fagyasztott tészta). A tárgyaló felek minden bizonnyal látják, hogy nehezebben tudnak piacot szerezni a kisebb vállalkozások, így különböző mechanizmusokat állítanának fel, hogy ezeket a cégeket segítsék a kereskedelem bővítésében. Emellett a tervek szerint online adattárt is létrehoznak a kkv-k számára, melyen minden számukra szóló információt megtalálnak.

A megállapodás ellen tiltakozók Münchenben

AFP / Christof Stache

Kétségtelen, a nagy multinacionális cégek minden bizonnyal komoly nyomást fejtenek ki az Európai Bizottságra a tárgyalásokat illetően. A gazdasági területeket érintő EB-területeken, amikor uniós szakértők találkozásokat folytattak, akkor jelentős túlsúlyban voltak az üzleti lobbisták a Friends of the Earth civil szervezet közlése szerint (tt is minden bizonnyal a nagy szereplők voltak a meghatározóak). Magyarországon az LMP is arra hívta fel a figyelmet idén nyáron, hogy a multinacionális cégek húzhatnak hasznot a megállapodásból, és csorbulhatnak az EU-polgárok jogai.

Az EU-nak minderre az a válasza, hogy olyan pontokat is beépítenének a megállapodásba, hogy a szabályozói döntéseket ne tudják megkerülni a cégek, illetve a különböző szervezetekkel – fogyasztók szervezetei, szakszervezetek, ipari szövetségek, uniós intézmények – és a tagországok kormányaival is egyeztet Brüsszel. A tagországok képviselőit tartalmazó Európa Tanácsnak, illetve az Európai Parlamentnek a végén pedig rá kell bólintania a tervezetre. Ők pedig el is meszelhetik, ha nem látják azt teljes egészében jónak az EU-ra nézve.

Tényleg csak ennyi minden miatt kell aggódni a megállapodásnál?

A puding próbája az evés. Természetesen lehet számolgatni, különböző kalkulációkat végezni, hogy milyen gazdasági, társadalmi hatása lesz egy ilyen megállapodásnak. A pontos számokat ugyanakkor majd akkor lehet megmondani, ha tényleg életbe lépett a megállapodás, a cégek és a fogyasztók élnek a lehetőségekkel.

Egy másik felmerülő, már globális gond az lehet, hogy a világ két legnagyobb gazdasági blokkját – összesen a világkereskedelem harmadát felölelő térségeket – összekötő megállapodással kizárják a többi felet a gazdasági előnyökből. Ez azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy általánosan a világkereskedelem területén, a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) keretein belül a vámok és egyéb kereskedelmi akadályok lebontása megakadhat, és a kétoldalú megállapodások burjánzhatnak el (erről itt írtunk korábban bővebben). Ezzel pedig egy kibogozhatatlan háló jöhet létre, amelyek között szinte lehetetlen lesz rendet vágni, pedig a WTO világszintű csökkentést szeretne, ám a tárgyalások 2008-ban elakadtak.

Annyi viszont most bizonyos, hogy a tárgyalások haladnak előre, az EU és az USA illetékesei pár hetenként összeülnek. Az EU-tól pedig olyan jelzések érkeznek, hogy mihamarabb tető alá kellene hozni a megállapodást, hiszen a 2016-os amerikai elnökválasztásokra már 2015-ben elindulnak a politikai helyezkedések, és ez kitolhatja megállapodás megkötésének határidejét az új elnök hivatalba lépése utánra. Ez pedig csak 2017-ben lesz.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!