Az MNB unortodox monetáris politikája

A neoliberális tanokat sajátos módon tagadva közelít Matolcsy György jegybankelnök az MNB eredményéhez. Míg a jegybanktörvény szerint a veszteséget az államnak mint egyedüli tulajdonosnak az utolsó fillérig állnia kell az adófizetők pénzéből, a nyereséggel – tiltó rendelkezések híján – a Matolcsy-féle felfogásban azt csinál az MNB, amit akar. Milliárdos ingatlanokat vásárol, s mint a HVG múlt heti számában kiderítette, alapítványain keresztül 200 milliárdból – a teljes éves felsősoktatási költségvetési keret másfélszereséből – unortodox pénzügyi, közgazdasági képzéseket indít. Megkerülve ezzel a hivatalos állami egyetemi rendszert. Csakhogy az MNB eredményét a HVG-nek – a nevük vállalása nélkül – nyilatkozó szakértők is kvázi az államháztartás konszolidált részének tekintik. Annak alapítványokon keresztüli elköltése valójában a költségvetési források parlamenti kontroll alóli kivonása, bármilyen magasztos célokat szolgál is.

 Az MNB alapvető dolga az, hogy az infláció felett őrködjön, mondja ki a jegybanktörvény, amit a kormánytöbbségű parlament lapzártánkig nem módosított az Orbán-korszakban megszokott rapid módon. Mivel a jegybanktörvény kifejezetten nem tiltja, az öt, együttesen 200 milliárdos vagyonú alapítvány felállítása nem jogellenes, „csak” téves szerepfelfogás, a jegybanki függetlenség, azon belül a pénzügyi függetlenség teljes félreértése – vélekednek egyes szakértők. A jegybank és a költségvetés ugyanis közgazdaságilag egyetlen entitás, az MNB nyeresége mindenképpen az állam pénze, akárhogy is csűri-csavarja a dolgot Matolcsy. Aki felhatalmazás nélkül nem dönthetne jelentős költségvetési pénzekről, amivel egy kardinális terület, a pénzügyi-gazdasági szakemberképzés java kikerül az Országgyűlés által ellenőrzött körből.

Matolcsy György és Orbán Viktor egy konferencián. Vállt vállhoz

MTI / Koszticsák Szilárd

Hogy netán konkrétan meg is sérti-e az MNB a jegybanktörvényt, vagy csak visszaél vele, azt nehéz megmondani – vélekedett a HVG-nek egy korábbi MNB-s. Ha kifejezetten a saját szakembereiket szeretnék oktatni, az megtámadhatatlan cél lenne, „a határokon túli gazdasági oktatás” vagy „a geopolitikai tudásteremtés ösztönzése” azonban aligha indokolható feladata a bankok bankjának. A Transparency International nemzetközi jogvédő szervezet kedden fel is vetette az általa valószínűsített törvénytelenség és az azért viselt felelősség kérdését. Katona Tamás, a jegybank előző ciklus alatti felügyelőbizottságának MSZP által delegált tagja a HVG-nek úgy nyilatkozott: noha a jegybanktörvény alapján a mandátumuk az előző Országgyűlés leköszönésével lejárt, a Ptk. generális szabályai szerint még a jegybank sem működhetne tartósan felügyelőbizottság nélkül. Mivel pedig új ellenőrző testületet nem állítottak fel, Járai Zsigmond korábbi fb-elnöknek egy ilyen fajsúlyos ügyben célszerű lenne össze-, illetve életre hívnia az excsapatot. 200 milliárd forint ugyanis még akkor is példátlanul nagy összeg, ha az ominózus alapítványok csak a hozamát, s nem magát a tőkét költhetik el. Burány Sándor, az országgyűlés költségvetési bizottságának szocialista elnöke hétfőre mindenesetre összehívta e testületet az ügyben.

Lesz miről elmélkedniük, az biztos. Matolcsy szerint ugyanis – mint azt lapunk cikkére reagálva a vs.hu-nak elmondta – a költekezésre az a 280 milliárd forint teremtett forrást, amit az MNB annak köszönhetően takarított meg, hogy a jegybanki alapkamatot két év alatt 7-ről 2,1 százalékra csökkentette. Valójában azonban ez nem nyereség, hanem csak kisebb veszteség, mint a korábbi években. A jegybank ugyanis devizatartalékai után most is alacsonyabb kamatot kap, mint amennyit – jelenleg 2,1 százalékot – ő fizet a kereskedelmi bankok által nála elhelyezett kéthetes betétek után. A jegybankelnök egyébként önmagát cáfolta meg, hiszen korábban még azt hangoztatta, hogy a kedvező nemzetközi klíma által lehetővé tett monetáris lazítást a gazdaságélénkítés szándéka vezérelte. Mostani szavaiból viszont az derül ki, hogy a kamatcsökkenéssel elsősorban a minél jobb eredmény elérése volt a cél, ami pedig ellenkezik a jegybankok mentalitásával.

Amin az MNB ténylegesen nyerhetett, az a forint külföldi devizákkal szembeni leértékelődése. Ebbe vastagon belejátszhattak a banki különadók, a devizahiteles-mentés és az egyéb befektetőriasztó kormányzati intézkedések, valamint az, hogy a külföldiek nemhogy nagyobb, hanem egyre kisebb kamatfelárat kaptak ahhoz, hogy pénzeiket euró vagy dollár helyett a bóvli minősítésű Magyarország fizetőeszközében tartsák. Azzal, hogy a forint 2013 októbere és 2014 márciusa között közel 7 százalékkal értékelődött le az euróval szemben, az MNB 35 milliárd eurós devizatartalékán több mint 500 milliárd forint árfolyamnyereséget könyvelhetett el. A jegybanki nyereségből való költekezés azonban gazdaságpolitikai tévedés, s félő, hogy az MNB nem mérlegeli kellő körültekintéssel a forint leértékelődésének következményeit. Miközben az ő tartalékát hizlalja az árfolyamnyereség, a GDP-arányos államadósságot már 85 százalékra növelte a leértékelődés. Míg a jegybank nyer, a kormány által megmenteni szándékozott devizahitelesek terhei tovább nőnek, a forintbeli megtakarítások értéke csökken, a belföldi jövedelmek, bérek vásárlóereje apad.

Ez a hozzáállás szakértők szerint alááshatja a jegybanki hitelességet. Ráadásul azzal, hogy az alapítványoknak az MNB-től kapott vagyonból részben magyar állampapírt kell venniük – ahogy azt Matolcsy is elismerte –, a jegybank megsértheti azt az előírást, mely szerint nem finanszírozhatja az államadósságot. Lapzártánkig nem derült ki, hogy mit szól ehhez az Európai Központi Bank, mely a HVG értesülései szerint vizsgálja a 200 milliárdos alapítványok ügyét. Matolcsy – aki két alapítvány kuratóriumának is tagja, közülük az egyiknek az elnöke – arra már nem tért ki, hogy az alapítványok, alapító okiratuk szerint, a legkockázatosabb megtakarítási formákban, részvényekben és vállalati kötvényekben is fialtathatják a vagyonukat, miközben az ezeknél biztonságosabb aranyban például nem.

Nyoma sincs közben annak a – Matolcsy által a vs.hu-nak említett – másik kikötésnek az alapítványok hivatalosan elérhető dokumentumaiban, hogy az alapítványi kuratóriumok jegybanki alkalmazásban álló tisztségviselői ne vehetnék fel a mindenkori, az idén 101 500 forintos minimálbér hét-, illetve ötszörösére rúgó tiszteletdíjakat. Matolcsy erről azt állította, hogy havi 700 ezer forintos elnöki tiszteletdíját minden hónapban automatikusan befizeti az Összefogás az Államadósság Ellen Alap számlájára, s jegybanki vezetőtársai is az általuk fontosnak tartott célokat támogatják majd a járandóságukból. Azt, hogy ez valóban így lesz-e, a nyilvánosság aligha tudja majd követni. Sovány vigasz, hogy az Állami Számvevőszék folyamatosan ellenőrzi a jegybank tevékenységét – különösen annak fényében, hogy az alapítványok bejegyzését intéző jogtanácsost, Cs. Tóth Gabriellát éppen az ÁSZ-tól igazolták át.

CSABAI KÁROLY