Gyors, biztonságos és olcsó fizetési mód – ez a qvik
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
Vitába keveredett Varga Mihály Matolcsy Györggyel – ha nem is látványosan. A nemzetgazdasági miniszter a 2,5 százalékos kormányzati GDP-előrejelzésnél 0,5–0,6 százalékponttal gyorsabb növekedést is elképzelhetőnek tart, ha az év első felében „tartósan alacsony olajárral lehet számolni”. Vele szemben Matolcsy úgy véli, „a szénhidrogéntermékek áresése első hallásra jó hír, de valójában nem feltétlenül az”. A jegybankelnök attól tart, hogy a folyamat deflációt idéz elő az EU-ban, és persze Magyarországon is. Az árcsökkentés pedig hátráltatja a gazdasági növekedést. Az olajexportőr Oroszország kilátásai mindenesetre egyre romlanak, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank friss előrejelzése már 4,8 százalékos gazdasági visszaesést jósol, ráadásul nincs jele a szankciók oldásának sem. Ez pedig a magyar kiviteli lehetőségeket is korlátozza.
Százhalombattai látkép
Túry Gergely
Nincs elemző, aki képes volna megjósolni, hogy a tavalyi, összesen 50 százalékos kőolajáresés trendje meddig folytatódik. Lapzártánkkor, a bőven 50 dollár alatti hordónkénti kurzust követve, a benzin és a gázolaj literjét is az öt évvel ezelőtti áron mérték. Merészebb jósok akár 200 forintos üzemanyagot is elképzelhetőnek tartanak, de Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetője ennél óvatosabb, az év második felében a trend megfordulásával számol. A 400 forintos ár nem jön vissza, de magasabb lesz a mostaninál – véli.
| Nyomás alatt |
A bóvlinál csupán eggyel magasabb szintre, Baa3-ra vitte le a Moody's a múlt héten az orosz állampapírok minősítését, követve a Standard & Poor's és a Fitch ítéletét. Néhány héten belül újabb leminősítés várható, ami a helyi elemzők szerint a gazdasági válság súlyosbodását okozza. „A piac ismét zuhanni fog, s újra erősödik majd a rubelre nehezedő nyomás” – idézte az orosz RT televízió Vlagyimir Tyihonovot, a BCS Financial Group vezető közgazdászát. Moszkvai elemzők szerint a bóvli osztályba kerülés újabb 30 milliárd dolláros veszteséget okozna az országnak, amely már így is több százmilliárdot bukott az olajár esésén, a tőke menekülésén, illetve az ukrajnai orosz beavatkozás nyomán elrendelt nemzetközi szankciók miatt. Az EU külügyminiszterei hétfőn közölték, hogy nem látnak indokot a Moszkva ellen bevezetett gazdasági és pénzügyi szankciók feloldására, mivel Kelet-Ukrajnában továbbra is háborús helyzet uralkodik. A miniszterek azt követően nyilatkoztak, hogy Frederica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője egy titkosnak szánt emlékeztetőben azt javasolta, az unió próbálja ismét bevonni a Kremlt a globális kérdések kezelésébe. Brüsszeli források szerint a „héjának” számító tagállamokat – köztük Litvániát és Lettországot – felbosszantotta Mogherini javaslata, szerintük ugyanis nem az EU-nak, hanem Oroszországnak kellene tennie a kétoldalú kapcsolatok rendezése érdekében. Míg Moszkva az állami kiadások további visszafogásával reagál a bevételek zuhanására – Anton Sziluanov pénzügyminiszter a múlt héten jelentette be, hogy a védelmi büdzsé kivéletével valamennyi tárca kiadásait tíz százalékkal csökkentik –, az orosz polgárok a nagy értékű vásárlások előrehozatalával, illetve külföldi utazásaik lemondásával próbálják enyhíteni a rubelárfolyam zuhanásának következményeit. Utóbbi hatás már erősen érződik is, például Ausztriában. „Ebben az évben elmaradt az orosz hét. Az utóbbi években az orosz vendégek tömegesen jöttek Ausztriába az új év első hetében, ami kötelező szabadság Oroszországban, ám most ezt a rohamot nem tapasztaltuk” – mondta a HVG-nek Heli, az egyik kapruni síoktató cég alkalmazottja. A jól fizető orosz vendégek Magyarországról is leszokhatnak; a szakértők attól tartanak, hogy nem áll meg a novemberben és decemberben már észlelt visszaesés. |
Hegedűs egyébiránt hamis várakozásnak tartja, hogy az alacsony olajár felpörgeti a gazdaságot. Szerinte sokkal összetettebb hatásokkal kell számolni: a gazdaság egészét tekintve az olaj csupán a költségek 2 százalékát teszi ki, vagyis nem a növekedés hordozója, viszont a megváltozott körülményekhez alkalmazkodás óriási veszteségekkel jár. A beruházásokat is más pályára tereli, például az USA-ban az elmúlt hónapokban 50 százalékkal nőtt az üzemanyag-zabáló terepjárók eladása, és akad olyan gyártó, amelyik lemondott az e-autó fejlesztéséről.
Mi történik majd az Unióban?
Nagy kérdés, miként csapódnak le a hatások az uniós tagállamokban. A Magyarország számára legfontosabb felvevőpiacon, Németországban dúl az optimizmus. „Ajándékba kaptunk egy konjunktúraélénkítő csomagot” – fogalmazott Jens Weidmann. A német Bundesbank elnöke szerint egyébként Európának sem megy olyan rosszul, mint sokan hiszik, a német gazdaság pedig kifejezetten profitál a fejleményekből. Amennyiben nem fordul erőteljesen visszájára a folyamat, a német vállalatok és a fogyasztók 20 milliárd eurót spórolhatnak meg, vagyis a cégek ennyivel többet költhetnek beruházásra, az emberek pedig fogyasztásra – vélekedik a Német Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Martin Wansleben.
A magyar növekedés szempontjából meghatározó az autógyártás, márpedig a német cégek ebben az évben, történetükben először, 15 milliónál több kocsi eladását tervezik (ebből öt és fél milliót hazai üzemeikben, a többit szerte a világban gyártják). A kereskedők arról számolnak be, hogy megint keresettek a nagyobb teljesítményű, többet fogyasztó kocsik. Míg a múlt év közepén a szakértők többsége 0,6–0,7 százalékos GDP-növekedésre számított Németországban, ma már mindenki egy százalék fölé várja a bővülést. A Commerzbank elemzői szerint az olajárcsökkenés, karöltve a dollárhoz mérten gyenge euróárfolyammal, 0,8 százalékpontos pluszt hoz, és a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet is legalább másfél százalékos GDP-többletet vár. Mindebből a költségvetés is profitál: a hét végén közzétett számítások szerint kétmilliárd euró pluszbevételt hoz az olajárcsökkenés, pontosabban az általa kiváltott konjunktúra és foglalkoztatásbővülés.
A Mol gondjai
A makrogazdasági hatásoknál karakteresebbek az egyes ágazatokra, illetve cégekre gyakorolt hatások. Ami például jó hír az autósoknak, az tetemes veszteséget okoz a Molnak. A nemzeti olajcég kitermelésének 44 százaléka kőolaj, ezt kénytelen olcsóbban piacra dobni. Egyszeri veszteséget okoz a készletek negyedévente esedékes átértékelése is, és ezekkel szemben csak a finomításon nyerhet valamit, mivel ahhoz olcsóbb alapanyagot használ. Pletser Tamásnak, az Erste elemzőjének levezetése szerint 10 dollár átlagos kőolajár-csökkenés nettó 20-21 milliárd forinttal rontja a Mol nyereségét. Az állami büdzsének is kiesést okoz a kőolaj mélyrepülése, a Mol által fizetett fő adók közül a békeévekben 400 millió dolláros kitermelés után kivetett 22 százalékos bányajáradék a felére, 11 milliárd forintra töpörödik. Az üzemanyagok után fizetendő jövedéki adó fix összegű, tehát nem függ az olajártól, a 27 százalékos áfából viszont biztosan kevesebb folyik be. A kieséseket kompenzálhatja az alacsonyabb üzemanyagárak miatt várható forgalomnövekedés, ami a Magyar Ásványolaj Szövetség kimutatása szerint tavaly az első háromnegyed évben 5,4 százalék volt. További ellentétel lehet a 19 százalékos társasági adó felett fizetendő, az eredmény 31 százalékában megszabott Robin Hood-adóból származó többletbevétel, a finomítás és a kereskedelem nyeresége ugyanis várhatóan növekszik.
Százhalombatta
Túry Gergely
A Mol viszonylag jó pénzügyi helyzetben van, alacsony az eladósodottsága, ám új beruházásokat vett tervbe, és ebbe belerondít az olajárzuhanás. Minden olajtársaság esetében kérdés, akad-e hitelező a tervezett offenzívához. Az iparágban a társaságok az árak jellemzően 3–10 éves ciklusos változásához igazodnak, és magas áraknál szoktak beruházni. Pletser úgy véli, a folyamatban lévő kurdisztáni projektet feltehetően befejezi a Mol, hiszen az igen előrehaladott fázisban van, az viszont elképzelhető, hogy az északi-tengeri beruházásokat visszavágja. Utóbbiakra eredetileg 4–6 évet szabtak meg.
| Gázár: túlnyerésben |
Saját csapdájukba estek a Gazprommal való huzakodás során az uniós országok importőrei – summázta a helyzetet a HVG orosz gázkereskedő forrása. Igaz, hogy olcsóbban, a tavalyi 500 dollárral szemben jelenleg ezer köbméterenként 340 dollár körüli áron érkezik például Magyarországra az energiahordozó, de a bő 30 százalékos árcsökkenés jócskán elmarad a kőolaj árának megfeleződésétől. Sőt nincs is közvetlen összefüggésben vele. Korábban az orosz állami gázipari monopóliummal, a Gazprommal kötött hosszú távú szerződések árképlete az erőművekben gázhelyettesítő termékként szóba jöhető gázolaj és fűtőolaj mediterrán tőzsdei árából indult ki, mindig az előző 9 havi átlag figyelembevételével. A szerződő felek negyedévenként tekintették át a helyzetet, így némi késéssel és tompítva, de a gáz követte az olajárakat. Csakhogy az elmúlt években, amikor a kőolaj ára viszonylag magas szinten ingadozott, egyre hangosabban kifogásolták a Gazprom partnerei, hogy az orosz cég a tőzsdei gázáraknál jóval drágábban számláz nekik. Egy ideje Brüsszel is vizsgálja a Gazprom ténykedését; kifogásolta egyebek mellett az árképzését, a piacok megosztását – azt, hogy országonként más-más árakat alkalmaz –, illetve a reexport tilalmát. Ezek egyik következménye az lett, hogy az orosz gázipari óriás változtatott a gyakorlatán, és az árakat a holland gáztőzsde napi (spot) áraihoz kötötte. Irányadó a minden hónap utolsó napján a következő hónapra meghirdetett ár (jelenleg 22,6 euró megawattóránként). Első körben a Gazprom a leszerződött mennyiség mintegy 40 százalékát adta el ilyen áron, a többit a régi formula szerint. Az európai partnerek a teljes mennyiséget spotáron szerették volna megkapni. Végül félúton állapodtak meg: a Gazprom a tőzsdei ár felett 10 százalék prémiumot számíthat fel, cserébe nem ragaszkodik naponta azonos mennyiség átvételéhez, azt a felhasználástól függően rugalmasan kezeli. Magyarországgal ugyanilyen módon szerződött a Gazprom, a mennyiség kisebb része az azonnali tőzsdei áron érkezik, nagyobb része pedig 10 százalékos felárral. Szakértők azzal számolnak, hogy hosszú távon a jelenleginél is jobban elszakad egymástól a kőolaj és a gáz ára, már csak azért is, mert – a palagáz és a cseppfolyós LNG-szállítmányok belépésével – a két termék egyre kevésbé tekinthető egymás helyettesítőjének. |
Bár a korábbi magas olajárak miatt keletkező extraprofit lefölözésére feltalált Robin Hood-adó megszüntetése nem került szóba, Németh Szilárd rezsibiztos a vállalkozásokra kiterjesztett, „akár 10 százalékos rezsicsökkentésről” nyilatkozott. Kormányzati körökben az idén létrejövő állami szolgáltatótól várják a szabadpiaci árak letörését. Az elemzők abban egyetértenek, hogy volna mit csökkenteni, hiszen a vállalkozások számára az európainál mintegy 15 százalékkal magasabbak a belföldi gáz-, illetve áramárak. A csökkentés módját azonban nem látják, hiszen a kormány eddigi rezsiharca lényegében abból állt, hogy a lakossági tarifák mérséklését az üzleti szférával fizettette meg: a szolgáltatóktól forrást vont el, ami lenullázta a fejlesztéseket. Az is csak a vakszerencsének, pontosabban az energiaárak esésének köszönhető, hogy az állami MVM Magyar Villamos Művek Zrt. a rezsicsökkentés miatt nem szenvedett el brutális veszteséget.
És mi lesz a többiekkel?
Eddig az orosz kereslet apadása sem rázta meg a magyar gazdaságot. A költségvetéshez mellékelt kitekintésből kiderül, hogy Magyarország teljes, 2013-ban 82 milliárd eurós áruexportjából 3 százalék volt az oroszországi kivitel, és ennek a 6 százalékát adták az embargós termékek (húsáruk, hal, tejtermékek, zöldség, gyümölcs). Vagyis a teljes magyar export 0,2 százalékáról, 2014 augusztusa és 2015 júliusa között 73 milliárd forint közvetlen hatásról van szó. A nemzetgazdasági tárca a közvetett hatásokat is figyelembe véve azzal számol, hogy változatlan szankciók mellett az idén 0,24 százalékponttal mérséklődhet emiatt a GDP. A szankciók kiterjesztése azonban – a gépjárművek, gyógyszerek kivitelének tiltása – évi 0,4–0,6 százalékponttal is ronthatná a 2,5 százalékra belőtt növekedést.
Az unió más tagországaiból korábban Oroszországba szállított termékek is beszorultak az európai piacokra, letörve az árakat. A magyar sertésexportból például alig 10 százalék az oroszországi kivitel, ami első látásra nem kezelhetetlen nagyságrend, ám egyéb tényezők és a közvetett hatások miatt drámaivá vált a helyzet. A szankcióktól függetlenül lényegében egész évre befagyott az orosz piac, miután februártól az afrikai sertéspestisre hivatkozva Moszkva megtiltotta a sertéshús, illetve húskészítmények nagy részének importját. Új piac után kellett nézni, csakhogy a szankciók bevezetése után óriási felesleg keresett magának helyet: az unió teljes exportjának negyede. Békeidőben ugyanis ennyit vett fel Oroszország. A tavalyi első félévben némi áreséssel megúszták a magyar sertéstermelők, ám ez csupán annak köszönhető, hogy a másik nagy exportőr, az Egyesült Államok szállításait egy súlyos légzőszervi betegség korlátozta. A második félévben már jelentősen estek az árak, az élő állat kilója 420–450-ről 350–360 forintra zuhant. Mindez azonban a fogyasztói árakban szinte meg sem jelent. Azóta az USA-ban megszűnt a járvány, az ottani sertésállomány már gyarapodik, és az európai előrejelzések is relatív túlkínálattal számolnak. A világpiacihoz hasonló trendet jelzett előre a HVG-nek Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke: a 3 milliós magyarországi sertésállomány stagnálását, esetleg kismértékű gyarapodását látja reálisnak.
