Apad a nagy uniós pénzfelszívási hullám, nincs már választási kampány sem, a tavalyi szuper év érthető módon nem ismétlődik meg az agráriumban, mindez pedig a magyar gazdaság lassulásában csapódik le – ezt vetíti előre jóformán minden elemzőműhely, csak a tizedszázalékokban van némi különbség köztük.

Ami a közeli jövőt illeti, a legbizakodóbb a Magyar Nemzeti Bank, amely az idei évre 3,2 százalékos, jövőre 2,5 százalékos növekedést vár. Kissé elmarad tőle a kormány által vastagon finanszírozott Századvég, amely úgy véli, „a GDP-növekedés idén is elérheti a 3 százalékot”, ám a jövő évi többletet ő is 2,5 százalékra tippeli. Mai sajtótájékoztatóján a Pénzügykutató ennél árnyalatnyival szerényebb, 2,9, illetve 2,4 százalékos növekedést valószínűsített. A legkomorabb jövőt, mondhatni, szokás szerint a GKI vetíti előre, amely szintén ma mutatta be előrejelzését: 2015-re 2,7 százalékos növekedést jövendöl, ami jövőre 2 százalékra lassul. A GKI a nemzetközi kutatói konszenzusra hivatkozva megállapítja, hogy a régióban a 2014-es évhez képest 2015-ben és 2016-ban csak Magyarországon és Szlovéniában lassul a gazdaság fejlődése.

A leszakadás okai

A prognózisok azon alapulnak, hogy a magyarországi GDP a tavalyi impozáns, 3,6 százalékos növekedés után az idei első negyedévben 3,5, a másodikban viszont csupán 2,7 százalékkal nőtt. A lassulást az első félévben alapvetően az agrárium hozta össze, derült ki a Központi Statisztikai Hivatal adataiból, mert messze elmaradt tavalyi termelésétől. Igaz, azt némi nagyvonalúsággal rekordméretűnek lehet minősíteni. „Tavalyi kiugró eredményét a mezőgazdaság az idén nem tudja megismételni” – állítja a Pénzügykutató, és azzal kalkulál, hogy az ágazat termelése 4-5 százalékkal mérséklődik, jövőre viszont már ismét növekedhet, ha szerény mértékben is.

MTI / Vajda János

A gazdasági növekedés tempóvesztésébe a mezőgazdaságon kívül újabb fékező tényezők is belépnek, ezek közül a kutatók a legfontosabbnak az uniós források apadását tartják. „Miközben Európa növekedése gyorsul, nálunk folytatódik a GDP-termelés lassulása, a kedvező külső konjunktúra hatása ugyanis nem tudja túlkompenzálni a beruházások visszaeséséből eredő növekedési veszteséget” – állapítja meg a Pénzügykutató. Jövőre a jegybank és a Századvég szerint is visszaesnek a beruházások, ők szintén úgy látják, hogy az előző hétéves uniós ciklushoz kapcsolódó kifizetések kifutnak, az újak pedig csak lassan indulnak be. A legnagyobb visszaesésre ezen a téren is a GKI számít, úgy véli, az uniós forrásokból megvalósított fejlesztések és az autóipari invesztíciók kifulladása miatt jövőre 5 százalékkal zuhannak a beruházások.

Harmonikus kontra extenzív növekedés

A prognózisok számszerű különbözőségénél is jellemzőbb, ahogyan az egyes kutatók a magyar gazdaságot minősítik. A Századvég kiegyensúlyozott növekedést lát, amihez a fogyasztás és az export közel azonos mértékben járul hozzá. A kiviteli többletet a külső kereslet alapozza meg, a fogyasztást pedig gazdaságpolitikai eszközök fűtik, így egyebek mellett a közszférában végrehajtott béremelések, az szja kulcsának csökkentése, a javuló foglalkoztatás. Ezeket a tényezőket aztán a Pénzügykutató számszerűsíti, eszerint az szja 16 százalékról 15 százalékra csökkentése önmagában 1,5 százalékkal emeli a keresetek reálértékét, a költségvetési szektorban pedig a központi béremelések hatására 5,8 százalékkal nőhetnek a bérek. A belföldi keresletet élénkítheti az is, hogy a bankok „elszámoltatása” után a devizaadósok, terheik egy részétől megszabadítva, többet költhetnek, mint a megelőző években – jegyzi meg a Pénzügykutató; szerinte az adósok 950 milliárd forint tőketartozástól és törleszteni valótól mentesülhetnek. A kincstári remény azon alapul, hogy ők aztán, ezen felbátorodva, nekiállnak vásárolni, költekezni.

Bár, mint látható, a Pénzügykutató sem becsüli le a háztartások bővülő fogyasztásának hatásait, a növekedést egy régebbi időket idéző szóval „extenzív” jellegűnek és „államilag vezéreltnek” minősíti. Mindazonáltal megjegyzi: „a közüzemi szolgáltatások mellett a versenyszférában is folyamatosan bővül az állami tulajdon; ez és a verseny mind kiterjedtebb korlátozása kétségessé teszi a magyar gazdaság hatékonyságának javulását.” Az „extenzív” jelzővel pedig arra utal, hogy a növekedési többlet egy része a kiterjedtebb foglalkoztatásból ered, amiben eminens szerep jut a közmunkaprogramoknak. Jövőre erre a célra 340 milliárd forintot irányoz elő a költségvetés, 70 milliárddal többet, mint az idén, ezzel a Várhegyi Éva vezette kutatócsoport kalkulációja szerint a kormány átlagosan 240 ezer személynek juttat napi nyolcórás elfoglaltságot. Márpedig a közmunkára kifizetett bér a magyar statisztikai rendszerben épp úgy a GDP-t növeli, mint a tanárok, orvosok, közhivatalnokok keresete.

„Az alacsony kamatokkal és gyenge forinttal való növekedésserkentés nem sikerült” – summázza a GKI, hozzátéve, hogy „a jogbizonytalanság és a gazdasági kiszámíthatatlanság, a lojalitásalapú gazdaságirányítás perspektívátlanná teszi a magyar gazdaságot, távozásra készteti a tőke és a munkaerő egy részét”.

Közmunkások

police.hu

Aki maradt, az egyelőre még nem érzi meg a zsebén vagy a folyószámláján a növekedés lassulását. Összességében a keresetek vásárlóereje a Pénzügykutató szerint az idén még 3,3 százalékkal nőhet, ám jövőre már ennél szerényebb mértékben, csupán 1,6 százalékkal. A GKI ennél is kisebb, mindössze 1,3 százalékos reálbér-emelkedésre lát esélyt 2016-ban. Abban egyetértenek a kutatók, hogy lezárul a defláció időszaka, amit részben a lakossági fogyasztói árak kormányzati parancsra végrehajtott csökkentése, részben a világpiaci kőolajárak zuhanása váltott ki. A Pénzügykutató és a Századvég egybehangzó véleménye szerint jövőre a fogyasztói árak már 2,4 százalékkal emelkednek, a GKI 2,5 százalékot vár. Ezzel szemben a Magyar Nemzeti Bank mindössze 1,9 százalékos inflációt prognosztizál 2016-ra.

Valamennyi kutató a foglalkoztatás további javulását és a munkanélküliség csökkentését vélelmezi, de a Pénzügykutató felveti: kérdés, hogy a közmunkával mesterségesen felduzzasztott foglalkoztatási szint meddig tartható fenn, és hogy meddig finanszírozható. A GKI minősítése durvább: a statisztikai munkanélküliségi ráta a tavalyi 7,7 százalékról az idén várhatóan 7,2 százalék körülire, majd 2016-ban 7 százalékra csökken, ezzel szemben a valós munkanélküliség 10 százalék körül lehet. Mármint a közmunkásokat és a kivándoroltakat is bekalkulálva.

Javuló hitelminősítés, erősödő forint, kamatemelés

A gazdaság gyengéi ellenére a Pénzügykutató, a Századvég és a GKI is lát esélyt arra, hogy jövőre a hitelminősítők kiemelik a magyar állampapírokat a bóvliból. Ha ez megtörténik, szerény öt év telik el azt követően, hogy azokat a befektetésre nem ajánlott kategóriába vágták vissza.

„Az alapkamat az idén már nem változik”, jegyzi meg a Pénzügykutató, viszont 2016 második felében „elkerülhetetlenné válik a kamatemelés”. A jövő esztendő végére a Pénzügykutató 2 százalékos alapkamatot vár, a Századvég 1,75 százalékosat, a GKI 1,8 százalékosat.

MTI / EPA

Az idei évre a Pénzügykutató átlagosan 313 forintos euró-árfolyamot valószínűsít, szemben a költségvetési törvénnyel, amely 310 forintos árfolyamra alapozva készült, jövőre azonban hajszálnyit visszaerősödhet a magyar valuta. De nem a GKI-nál, amely úgy tippel, hogy idén átlagosan 310 forintos, jövőre 320 forint körüli éves átlagos euróárfolyam várható.

A legfontosabb gazdaságpolitikai célokat, a GDP-arányos államadósság csökkentését és a fiskális fegyelem továbbvitelét egyik kutatócsoport sem kérdőjelezi meg, bár a kormányzati tervektől kisebb, néhány tizedszázalékos elcsúszásokat elképzelhetőnek tartanak.

A célok teljesítésének azonban nagy ára van. „A szerkezeti átalakítások nélküli, egyszeri eszközökkel és manőverekkel kialakított deficit, a növekedésellenes adórendszer fennmaradása, a nagy államháztartási rendszerek lezüllése pótlólagos terheket hárít a következő nemzedékekre” – summázza a GKI. Hasonlóképpen vélekedik a Pénzügykutató is: „Az idén kirajzolódó és a jövőre prognosztizálható folyamatok megerősítik azt a korbábban is megfogalmazott aggodalmunkat, hogy a kormány elsősorban a jövőbeli fejlődést aláásó intézkedésekkel (a szolgáltató szektorok jövedelmének megcsapolásával, továbbá a szociális szférából, az oktatásból és az egészségügyből kivont forrásokkal) és csak átmeneti megoldást nyújtó módszerekkel (közmunka, rezsicsökkentés) konszolidálja a gazdaságot, amivel rontja a gazdaság potenciális növekedését. Mindez megnehezíti a felzárkózást segítő növekedési pálya fenntartását, miközben egyre nagyobb áldozatokat követel a magyar társadalomtól.”