Ha ön egy szakképzett ápoló, és – sok társával együtt – azon töri a fejét, hogy kivándoroljon az Egyesült Királyságba, illetve beszél legalább alapszinten angolul, akkor megnyugodhat, mert várhatóan a következő 4-5 évben is viszonylag könnyen kaphat kint állást. Ha viszont nincs szakképzettsége, és arra számít, hogy gyári betanított munkásként olyan könnyen el tud majd helyezkedni, mint azt az elmúlt pár évben magyarok tízezrei tették, akkor nincs jó hírünk, mert az álláspiaci trendek ön ellen dolgoznak.

A változást az indítja el, hogy jövő áprilistól bevezetik a nemzeti megélhetési bért, ami azt jelenti, hogy a 25 év feletti dolgozóknak óránként legalább 7,2 font bért kell fizetni. A betanított munkások jelentős része (köztük sok magyar kivándorló) jelenleg a bruttó 6,7 fontos minimálbért kapja, amely ugyan első látásra nem tűnik sokkal kevesebbnek a 7,2 fontnál, de havi összesítésben már jókora összeg a munkáltatónak. Ráadásul ez csak a kezdet, mert 2020-ig a megélhetési bér összege óránként 9 fontra emelkedik.

Kétszer is meggondolják, hogy bárkit felvegyenek

Az intézkedés várható hatásait egyelőre nehéz becsülni. A brit kormány úgy számol, hogy a munkáltatói terhek növekedése összesen 60 ezer állás megszűnéséhez vezet, a frissebb, konkrét céges visszajelzésekre épülő piaci előrejelzések viszont ennél jóval borúsabb képet festenek. A ManpowerGroup 2100 céges partner megkérdezésén alapuló felmérésében például az szerepel, hogy a szakképzetlen munkaerőt tömegesen foglalkoztató társaságok a profitjuk 10-12 százalékát is elveszthetik, és ezentúl „kétszer is meggondolják”, hogy bárkit felvegyenek.

Ápoló Oxfordban - mehetnek

AFP / Pool / Steve Parsons

Az angol cégek meg fogják próbálni kikerülni a számukra kedvezőtlen béremelést, és erre alapvetően két lehetőségük mutatkozik: növelni kell a 25 év alattiak foglalkoztatását, vagy önfoglalkoztatóknak kell kiadni a munkát. Ez a magyaroknak (is) azt jelenti, hogy 25 éves kor felett bezárul sok kapu, és mivel „egyéni vállalkozónak” lenni Angliában csak látszólag egyszerű, a valóságban azonban a bejelentési kötelezettségnél jóval bonyolultabb, ezzel a formával önállóan kevesen fognak boldogulni. Ha viszont olyan szolgáltatókat kell igénybe venni, amelyek könyvelnek, folyamatosan elvégzik a papírmunkát a helyi önkormányzattal, az adóhatósággal, a számlavezető bankkal és a kinti társadalombiztosítással, akkor a minimálbéres állásból származó jövedelmi előny hirtelen összezsugorodik.

A kamionsofőr és a vasbetonszerelő mehet

A szakképzettséget igénylő, magyaroknak is tipikusan elérhető állásokban azonban már jelenleg is 9 font körül, vagy magasabban van az órabér, így ezeket a szakmákat érintetlenül hagyja a nemzeti megélhetési bérminimum. Ráadásul rájuk a jövőben is nagy szükség lesz, így ők lehetnek az új rendszer nyertesei.

„Angliában gyakorlatilag minden fizikai szakmunka hiányszakma most is, a több tízezer kelet-európai szakmunkás bevándorlása ellenére” – mondja Tanay Marcell, a munkavállalók külföldre közvetítésével foglalkozó Euwork ügyvezetője. Tapasztalataik szerint a kamionsofőrök óránként 10-13 fontot is megkeresnek, a vasbetonszerelőket 10,5 fontért kapkodják el, egy ápoló 13-18 fontig is feltornászhatja a bérét, de a szakács is kap 7,5-8,5 fontot óránként.

Kamionsofőrök is kellenek

AFP / Max Nash

A szakképzett magyarok kivándorlását erősítheti, hogy ezeknél a munkáknál óriási hiány mutatkozik, és az előrejelzések szerint a helyzet (angol munkaadói szempontból) csak egyre rosszabb lesz. Az angol gazdaság motorjának számító kkv szektor azzal küzd, hogy (a némettel ellentétben) nem tud érdemben megjelenni a nemzetközi piacon, mert nem talál otthon elég alkalmazottat. Egy pénzügyi szoftvereket fejlesztő cég a minap a Guardian hasábjain arról panaszkodott, hogy le kellett lassítania az amerikai terjeszkedését, mert Angliában nem tud betölteni kilenc informatikus állást, pedig évi bruttó 60-110 ezer fontot (azaz 26-48 millió forintot) tudna fizetni az alkalmas jelölteknek. Igaz, olyan programozókat keres, akik attól sem ijednek meg, ha egy céges mérleget kell értelmezniük, vagyis meglehetősen speciális tudást vár el.

Visszajött a textilgyár, de hova lettek a munkások?

A probléma azonban az alacsonyabb képzettségeknél is óriási, a szigetország kkv cégei a felmérések szerint 520 ezer állást nem tudnak betölteni. Az angolok például már nagyon megbánták, hogy hagyták külföldre költözni a textil- és ruhaiparukat, mert most, amikor újra feléledt az ágazat, már nincs senki, aki a szakmunkát el tudná végezni. A gyártók újabban nem akarják a Távol-Keletre vinni a termelést, mert az internetkorszakban a közvetlen értékesítésre állnának rá, vagyis csak igény szerint, a beeső megrendelésekre gyártanak, amit Angliából kézenfekvőbb, rugalmasabb végezni (mint arra várni, amíg Kínából behajózik az áru nagy tételben). Az internetes gazdasági modellek térhódításának következtében – egy O2 által szponzorált felmérés szerint – az Egyesült Királyságnak 2020-ig összesen 2,3 millió „digitálisan képzett” munkavállalóra lenne szüksége, és ezen nem csak informatikusokat értenek.

Az angol cégek egy része egyébként próbálja megelőzni a bajt, és elébe megy a nemzeti megélhetési minimumnak, a Lidl áruházlánc angol boltjaiban például 8,2-9,35 fontos órabért vezettek be, nehogy a szakképzett munkatársak másik munkaadó felé kacsintgassanak. Ez már majdnem négyszerese a magyar fizetésnek, ami jól jelzi, hogy a közepesen magas szakképzettségi szinten is jókorára nyílt az olló.

David Cameron textilgyárba látogat

AFP / Kirsty Wigglesworth

A magyarok kivándorlásáról általában is kevés adat áll rendelkezésre, az Angliában dolgozók szakképzettség szerinti összetételéről pedig vajmi keveset tudni. Becslések szerint már jóval több mint 300 ezren dolgoznak tartósan Angliában, és az elvándorlás mértéke még mindig jelentős.

Az OECD egyik frissen megjelent, ám csak 2010-es adatokat tartalmazó összefoglalója szerint már öt éve is közel 450 ezer magyar élt külföldön, és akkor még az Egyesült Királyság – Németország és az Egyesült Államok után – csak a harmadik legnépszerűbb célpont volt. Az adatok szerint akkor a kivándorlók durván kétharmada az alacsony vagy közepesen képzett rétegből került ki, a 15-24 év közöttieknek pedig 46 százaléka mondta azt, hogy külföldön vállalnak munkát, ha lenne rá lehetősége.

Az Angliába való elvándorlási hullám azonban az elmúlt években erősödött igazán, tavaly például nagy visszhangot kapott annak a London környéki szendvicsgyárnak az esete, amely sok szakképzetlen magyarnak adott szalag melletti munkát. Az ő tapasztalataikról itt olvashat, ám ha hasonló karrierre vágyik, akkor siessen, mert lehet, hogy jövőre a hasonló akciókból már kevesebb lesz.