A napokban körbejárta a magyar sajtót, micsoda komoly teljesítménybővülésre lehet majd Pécsen számítani a napelemes energiatermelésben, miután az eddigi 3,5 milliárd forinthoz még másfél milliárdot hozzácsapnak, és így 7 helyett 10 MW lesz a névleges teljesítmény. A teljes egészében európai uniós forrásból fizetendő projektre mint a régió egyik legnagyobb ilyen energiatermelő potenciálnövelésére hivatkozott a média – mi is –, pedig ez csak részben indokolt.

Mivel eddig nemigen voltak ekkora projektek Magyarországon, a bejelentés kétségkívül nagy előrelépés a hazai napelemerőművek eddig meglehetősen vérszegény történetében. Eddig az is nagy hírnek számított, hogy Jászágón elindult az első önerős naperőmű, mely 185 millió forintos költséggel 0,5 MW termelői kapacitást képes felmutatni – meg azt, hogy 10 év alatt megtérül, így 2025-től gyakorlatilag ingyen fog áramot termelni.

A visontai napelemrét

MTI / Komka Péter

Ehhez mérten a Pécs melletti, az egykori Pécsi Erőmű zagyterére építendő naperőmű természetesen óriásnak látszik: 5 milliárd forintos az építési keret, és 20 hektárt fognak beborítani a napelemtáblák. Ez azonban azért csak az egyik a nagyobb naperőművek között a közép-európai térségben, mert az állami MVM Hungarowind Kft. – 100 százalékban uniós pénzen egyelőre még csak építeni ígért – naperőműve idehaza sem számít majd a legnagyobbnak. Azt ugyanis a Mátrai Erőmű tulajdonosa építette meg: a német RWE saját erős beruházással egy 16 megawattos naperőművet húzott fel a visontai meddőhányókon.

(Azt itt, most csak zárójelben említenénk meg, hogy az állami energetikai cég leányvállalata furcsa körülmények között nyerhette el már az eredeti megbízást is októberben, és ebben csak egy tényező, hogy az MVM Hundarowind korábban csak szélerművekkel foglalkozott - 8 db, összesen 23 MW beépített kapacitású szélturbinát üzemeltet a cég Sopronkövesd és Nagylózs határában -, miközben az eredetileg 3,5 milliárd forintosra belőtt tenderről már csak az eredményhirdetés után, a sajtóból értesültek a valódi iparági szereplők. Az is nagy kérdés, hogy vajon mennyire alapos és szakmailag előkészített az a projekt, amely a homályból előlépése után pár héttel hirtelen a másfélszeresére hízik - már ami a költségeket illeti.)

Ezzel együtt is, a pécsi produkció - amennyiben tényleg megépül -  arra elegendő lesz, hogy visszaelőzzük vele Ruandát – feltéve, hogy az afrikai országban nem épül addig túl sok napelemfarm a nemrég átadott 8,5 MW-os mellé.

Európai léptékben mérve

Európai viszonylatban az állami naperőmű-építési projekt ugyan egyáltalán nem számít elhanyagolhatónak, de mégiscsak eltörpül azok mellett a vállalások mellett, amikkel más európai országok előálltak. Az eddig tényleg csak picivel hazánk előtt toporgó Hollandiának például elegendő volt egyetlen év arra, hogy mind a lakossági, mind az ipari (erőművi) termelésben ellépjen tőlünk. A drasztikus tempóváltásuk eredménye a delfzijli (10,5 MW), a leeki (15+6 MW), az emmenéi naperőmű (10,8MW) – és a Veendam városi tanácsa előtt lévő 27,6 MW-os naperőművi projekt.

Ez is eltörpül azonban az atomenergiáról lefelé araszoló franciákhoz képest: a napokban Párizs éppen azt jelentette be, hogy 300 MW napelemkapacitás összekapcsolásával övék lesz a kontiens legnagyobb ilyen erőműve. (Plusz Franciaország a legnagyobb szélenergia-termelési potenciálnövekedést ígérő piaci helyszín, ahol elkezdődött az iparági szereplők helyezkedése is.)

És a világ többi része

Az, hogy napenergia-termelési ügyben Európa rég nem diktál a világnak, nem számít új hírnek. Az azonban meglepő új bejelentés, hogy India átlépte az 5 GW (!) napenergiából nyerhető villamosenergia-teljesítményszintet.

Meglocsolja, hogy jobban nőjön

nccdn.net

A Bridge To India tanácsadó cég jelentése szerint a kontinens méretű országban jelenleg 4700 MW erőművi kapacitás (vagyis: közüzemi), illetve 525 MW tetőtéri napenergia-kapacitás termel. Ennél is fontosabb jelzés, hogy ebben az évben a bővülés mintegy 2 GW. Az új és megújuló energiák indiai minisztériuma pedig azt jelentette, hogy a napenergia-termelés megelőzte a biomassza-alapú energiatermelést Indiában. Sőt, a különbség drasztikusan nőni fog tovább, mivel a következő években a központi kormányzat és számos tagállami vezetés is egyre-másra írja ki és fogadja el a nagy beruházásokról szóló pályázatokat. Október elején úgy álltak e csillagzatok, hogy a következő fél évben Indiában további 4800 MW termelőkapacitás rendszerbe illesztéséről dönthetnek.

Az indiai kormány úgy számol, hogy jövőre India átlépi a következő, 10 gigawattos szintet, és 2017-re – amennyiben a becslések helyesnek bizonyulnak – 19 GW is lehet az indiai összerőművi potenciál, 2022-re pedig felszaladhat akár 100 GW körülre. Ez a méret mintegy ötvenszerese annak, mint amit az Orbán-kormány a legkorábban 2026-ra megépülő Paks II. atomerőművel ígér.

Ahol a méret a lényeg

Korábban már írtunk róla: a globális közüzemi napenergia-termelési kapacitások 2015 első félévében átlépték a 45 gigawattot, ami azt tekintve egyszerűen lenyűgöző, hogy ez több mint a duplája annak a 21 GW-nak, amit a statisztikák 2013-ban mutattak. A Wiki-Solar.org adatai szerint 2013 utolsó negyedévétől kezdett igazán felpörögni a globális napenergia-biznisz; az országok közt listavezető USA például csak 2014-ben több mint 4 GW új kapacitással bővített. De jellemző a felpörgő versenytempóra az is, hogy a 2. helyen álló kínaiak még ezen is túl tudtak tenni: 4,3 GW-ról 8,5 GW-ra növelték a saját teljesítményüket.

Kína ebben is a legnagyobbá akar válni

AFP / Imagechina / Zhuo Zhongwei

Idén az első félévben viszont már 8 GW új napenergia-kapacitás rendszerbe építése történt meg, és úgy kalkulálták, hogy az éves tempó is 15 GW bővülési szint felett lehet. Ebből – mára már kiderült – a kínaiak rakkolták a legtöbbet: néhány hete a kínai energiaügynökség azt közölte, hogy 2015-ben "sajnos csak" 9,9 GW pluszra futotta tőlük. Azt is hozzátették azonban, hogy ettől még feltett szándék maradt, hogy 2020-ra Kína a 150 GW-os össztermelési szint felé kerüljön.

Merre tartunk?

Lehet arról elmélkedni, hogy India, Kína vagy az USA milyen nagy országok, meg hogy Hollandia mennyivel gazdagabb ország nálunk, illetve hogy a franciáknak a jelenlegi energiamixükben meglévő 75 százalék feletti atomenergia-részarányból van elég tér hová abból leadniuk. Egy dolgot azonban érdemes ez ügyben szem előtt tartani: a napenergia-beruházások értelme nem abban merül ki, hogy iparági és munkaerő-piaci felhajtóerőként pumpálni tudják az ország GDP-jét, és nem is abban, hogy – ahol még van ilyen – a kötelező átvételi áraknak köszönhetően biztosan megtérülő beruházásként kalkulálhatók. Az ugyanis távlatilag legalább ilyen fontos, hogy a naperőművek által (is) orvosolható az az új áramtermelő erőművi szükséglet, melyre a világon mindenhol a kormányok mint megoldandó feladatra hivatkoznak.

Elgondolkodtató egy, a napokban publikált adatsor: Amerikában októberben csak és kizárólag megújuló energiából termelő platformokat illesztettek az áramhálózatba. Ráadásul a tendencia is nyilvánvaló, mert ha ez a totális zöldülés egész évre nem is teljesen igaz, 2015-ben az USA-ban mindössze 3 MW szénerőművi kapacitásbővítés történt – miközben a szélerőművi potenciáljuk 4178 MW-tal, a napenergia pedig 3815 MW-tal nőtt.

A Magyar Villamosenergia Rendszerirányító (Mavir) az idei éves jelentésébe beleírta ugyan, hogy szerinte elképzelhető Paks II. 2024-es startja is – ez a brüsszeli taslik és a Jávor Benedek EP-képviselő által legutóbb kiosztott sallerek után egyre kevésbé tűnik könnyen beváltható biankónak –, de azt is belefoglalták, hogy az elkövetkező években az elöregedésük miatt kieső, leállítandó áramtermelő erőművek pótlására mintegy 5400 MW új áramtermelő-kapacitás volna szükséges 2025-re. Ebből a paksi atomerőmű 2400 MW névleges kapacitást biztosítana. A további 3000 MW-ról azonban egyelőre semmiféle hivatalos állami vízió nem látott napvilágot.

Ha a cikket érdekesnek találta, kövesse a gazdasági rovat Facebook-oldalát!