Magyarország új földesurai

Hatalom és birtok együtt jár – a középkort idézően alakul át néhol a magyar vidék. Az állami földárverések felkeltették a helyi politikusok figyelmét, egyre több önkormányzati vezető és családja vásárol be a liciteken, és ha nem is királyi adományként kapják a birtokot, igen kedvezményes állami kölcsönnel vásárolhatnak. A nemzet aranykezű polgármesterével, a mindenből pénzt csináló felcsúti Mészáros Lőrinccel ugyan nem állják a versenyt – az ő családja majdnem kétmilliárd forintot költött –, de százmilliós tételek azért jócskán akadnak.

A zempléni Mád független polgármesterének, Tatárka Józsefnek a famíliája például majd 300 milliót költött helyi földekre. A környék felkapott borvidék, Lázár János kancelláriaminiszter családjának is van ott szőlője, ahogy Demeter Ervin egykori nemzetbiztonsági miniszter, a megyei kormányhivatal vezetője is gazdálkodik arrafelé. A baranyai Szigetvár független vezetője – akinek egyébként húsipari cége van – 433 millióért vásárolt. Vass Péter ezzel egy időben hűségesküvel felérően hálálkodott a nyilvánosság előtt, amiért városa megkapta az önhibájukon kívüli okból hátrányos helyzetű településeknek járó támogatást, írásba adva: „ahhoz, hogy ezt a Kormány elfogadja, megszavazza és megadja, ahhoz az kellett, hogy országgyűlési képviselőnk: Tiffán Zsolt úr városunkat támogassa, és ezt ő maximálisan meg is tette”. A kiskunhalasi fideszes polgármester Fülöp Róbertnek az apja még nagyobb summát fektetett földvásárlásba, több mint 660 millió forintot áldozott az árverésen. Őt viszont egyáltalán nem a Fideszhez köti a múltja: az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. vezérigazgató-helyettese volt, majd 2009-ig annak a Perfekting Mérnöki Irodának az egyik tulajdonosa, amely a sukorói telek elhíresült értékbecslését végezte. A Lázár család Csongrádban nyert: a miniszter apja csak kis parcellát, a nagybátyja viszont már több mint 110 hektárt.

hvg

E családok agrárvállalkozást (is) visznek, tehát jogosultak arra, hogy – akár alacsony kamatú állami kölcsön segítségével – földhöz jussanak (lásd Az első roham című írásunkat). Ugyanez a helyzet a parlamenti képviselő Győrffy Balázs esetében is: a korábbi nemesgörzsönyi polgármester – mint őstermelő – már az árverések előtt is tisztes földvagyonnal rendelkezett. Ő, aki egyébként a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke is, majd 89 millióért vásárolt Veszprém megyében. Frakciótársa, L. Simon László családja a fitneszedző-tanár-cégvezető feleség révén indult és nyert a Velencei-tó környékén. De a költő-kultúrpolitikus sem kezdő gazdálkodó már: örökölt és vásárolt szőlőbirtokok és szántóföldek a saját nevén is szerepelnek. Sokoldalú házastársa most 280 millió forintért vett földet, gyarapítva ezzel a Gárdony-Agárd környéki családi vagyont.

A Dunántúl a „külföldi” vevők körében is népszerű. Ők gyakran valójában magyarok. A Győr-Moson-Sopronban nyertes Pfneisl család tagjai – aki a borokon Pfneiszl nevet használják – Ausztriában nőttek fel. A magyar származású édesapának még 1993-ban sikerült kárpótlási jegyekkel újra soproni területet vásárolnia, a lányai 2006-ban vették át tőle a borászatot, és most egyikük, Katrin Nagycenken szerzett 175 hektárt. Somogyban a belga Claessens família nyert, a komárom-esztergomi befutó Willem Albers pedig Hollandiából érkezett. Vasban a német, de büki lakcímű Marcus Dörr léphetett a dobogó legfelső fokára.

Kattintson a nagyobb méretért!

hvg

Ők, sok más, kisebb tételben vásárló „külföldi” társukhoz hasonlóan, magyarországi agrárvállalkozónak számítanak, itteni lakóhellyel. Gyakran magyar állampolgárságuk is van, és beszélik a nyelvet. A Claessens Group – aminek története még 1995-ben kezdődött a Dél-somogyi Állami Gazdaság utódcégének megvásárlásával – a megye legnagyobb állattartójaként hirdeti magát, megemlítve, hogy a felsőbogátpusztai szarvasmarhatelepükön 2 milliárd forintos beruházást hajtottak végre, a sertéshizlalással foglalkozó Csicsó Farm pedig egy 3 milliárd forint értékű kocatelep építésébe fogott Iharosberény közelében. A Pest megyében nyert Janssenek is majd két évtizede gazdálkodnak Magyarországon.

A soproni Pfneisl lányok. Kárpótlástól árverésig

hvg

Az „ősmagyar” agrárvállalkozók sem akartak azonban föld nélkül maradni. Abaújban a Szerencsi Mezőgazdasági Zrt. vezérkara vitte el a pálmát, Fejérben a Csákvári Mezőgazdasági Zrt.-hez kötődő Antalffy család vette üldözőbe Mészáros Lőrincet. Zalában az Agrofőnix Kft. alapítójának, Ferkócza Jánosnak a rokonsága tarolt. Bács-Kiskunban a határszéli Katymár és Bácsalmás térségében levő földekre összesen 866 millió forintért licitált a Kárpáti-Garai család négy tagja: Kárpáti Lilla 227 millióért, édesanyja, Kárpátiné Fárbás Ágnes 212 millióért, Garai Mária 415 millióért, leánya, Krix Beatrix 12 millióért. A 621 hektárt besöprő női kvartett nem véletlen: Garai Mária fia, Kárpáti László az ország egyik legnagyobb agrárvállalkozója, tucatnyi cég, köztük a BácsAgro Zrt. és a Hód Mezőgazda Zrt. tulajdonosa. Az ilyen vevők között még volt (termelő)szövetkezeti elnökök is akadnak. A Veszprém megyei győztes Ruisch József például a vaszari Hunyadi Szövetkezet elnöke volt, de 1995-ben Megaszolg Kft. néven agrárcéget indított Pápán. Békésben másfél milliárd forint fölé jutott a Sojnóczki család, amelynek egyik tagja, Márta a Dél-Békési Gabonatermelő Szövetkezet egyik irányítója.

Néhány nyertes név azonban nem az agárgazdaságban lett ismert. A hevesi befutó Utassy-Süveges hármasból például Utassy László a Merkantil Bank vezetője, és a Fauna Mezőgazdasági Zrt.-ben is fellelhető (felesége ügyész, de leányuk is vásárolt, így jött össze a triónak 614 hektár 445 millió forintért). Hajdú-Biharban a Balmaz-Sütöde Kft. tulajdonosai jutottak másfél milliárd közelébe, Szabolcsban pedig Jeszenszki Mónika, a nyíregyházi Újmajori Szabadidőpark tulajdonosa költött több mint 380 milliót. Jász-Nagykun-Szolnokban felbukkan az Orbán-közeli Kékessy Dezső családjának egyik tagja. A volt párizsi nagykövet fia, Georges Sándor 270 millióért vett földet, erősítve a Tisza-tó környéki gazdaságát.

Győrffy Balázs Fidesz-képviselő. Nyertes csapatban

Horváth Szabolcs

Vannak azonban olyan vásárlók is, akiknek se cégük, se tisztségük nincs, és látszólag nem is igazán jómódúak. Az egyik szabolcsi licitáló például, aki hat földdarabot vásárolt összesen több mint 200 millió forintért, egy nyíregyházi városszéli lakótelep második emeleti lakását adta meg lakcímeként.

Tartják magukat azok a találgatások, hogy a nyertesek egy része stróman. A vásárlási korlátozás miatt ez nem életszerűtlen felvetés, amit az is erősít, hogy nem kizárólag családok jelentenek gócpontokat, hanem egyes cégek is. Olyanok, ahol nemcsak vezetők, tulajdonosok rokonsága vett földet, de az alacsonyabb rangú alkalmazottak egy része is. Elvileg az államnak van módja gátat vetni az efféle próbálkozásoknak, például a visszavásárlási joggal, de akinek van türelme és pénze, az csendben kivárhatja, míg esetleg változnak a szabályok.

Az erőviszonyok még formálódnak: az első liciteredmények már megszülettek, de a szerződéseket még nem kötötték meg. A megmaradt földekre új árveréseket írnak majd ki, a megyei sorrendek a tavaszra módosulnak. Strómanok ide vagy oda, azonban aligha változik, hogy az említett három csoport vásárolja az állami termőföldet nagy tételben.