Muck Tibor
Muck Tibor
Tetszett a cikk?

Már 2017-től évi ezer–ezerkétszáz autóbuszt kell gyártania a magyar iparnak a ma ismertetett kormányzati terv szerint. Tavaly alig több mint tizedennyi jött össze – más kérdés, hogy ez nem a gyártókon múlt.

Botrányosan magas, már 14 év fölött van a közösségi közlekedést szolgáló 8300 busz átlagos életkora – ismerte fel hat év után az Orbán-kormány. Ez azt jelenti, hogy huszonéves, több mint egymillió (!) kilométert teljesített jószágok is jócskán forgalomban vannak még Magyarországon. Nem elsősorban a nagyvárosokban – bár „persze” ott is –, hanem főleg a helyközi közlekedésben.

2020-ra tíz év alá akarjuk szorítani az átlagot
– jelentette ki Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter azon a mai tájékoztatón, amely a kormány által elfogadott, mint mondta, kétéves munkával elkészített „nemzeti autóbusz-gyártási stratégiát” volt hivatva ismertetni. Hogy miért volt szükség ilyen hosszadalmas előkészületekre, az nem derült ki, mint ahogy arra a többször is feltett újságírói kérdésre sem érkezett válasz, hogy miért csak hat év után kaptak észbe.

Hat évig nem volt fontos, most az lett

Pedig ez fontos kérdés, mert nem egyszerűen arról van szó, hogy 2010 óta nem törődött a kormány a közbuszok vészes elöregedésével, hanem arról, hogy egyenesen hátráltatta a vidéki buszpark megújítását. A Volánok sokat emlegetett megújításának jelszavával legfeljebb annyi történt, hogy a 24 vállalatot hét nagyba vonták össze, egyszersmind átnevezték: tavaly január óta közlekedési központnak kell hívni őket. A buszbeszerzésre az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Banknál, még a Bajnai-kormány idején a Volánok számára nyitott hitelkeretet viszont gyakorlatilag befagyasztották. Éveken át – sokáig kimondatlanul – egyszerűen tilos volt a buszvásárlás a vidéken lakókat kiszolgáló vállalatok számára. Később az állítólag a vasút pozícióját javítani akaró – a vonaton meg nem közelíthető településeken élőkkel pedig nagy ívben nem törődő – tilalom lazult, és egy titokzatos miniszteriális bizottság igencsak szűken mért engedélyéhez kötötték a vásárlásokat.


Túry Gergely
A kormánypolitika „eredményes” volt: öt év alatt a Volánok mindössze hatszáz buszt tudtak újra cserélni összesen 6400 darabos flottájukból. Ezzel a „tempóval”, amivel kormányzati illetékesek még el is dicsekedtek, több mint fél évszázadba telne a vidéki járműpark megújítása, az átlagéletkor pedig ripsz-ropsz 25 évre nőne…

A nemzetgazdasági tárca most a jelek szerint felfedezte, hogy ezen változtatni kell, és három év alatt 3–3,5 ezer új, mégpedig hazai busz vásárlását határozta el. Bár a Varga által mondott kétéves előkészület megalapozott stratégiát sejtet, tény, hogy a programot éppen akkor jelentették be, amikor a kormány már több mint negyedéve, változatos eszközökkel igyekszik megakadályozni, hogy Budapest az olcsóbb ajánlatot tevő lengyel Solaristól vegye meg a metrórekonstrukció miatti járműpótláshoz szükséges 150 buszt. (A főpolgármester mai bejelentése szerint június 8-án ismét nekifutnak a döntésnek. Tarlós István egyébként a magyar buszgyártókkal is összekapott, mert azt mondta, nincsenek is - alább mutatjuk, hogy nagyon is vannak.)

Gyártók vannak, szakemberek nincsenek

Hat év után azt is kiszámolta a Volánok vásárlásait eddig tűzzel-vassal akadályozó kormány, hogy minden egyes hazai busz gyártása több mint három munkahelyet jelent, és hogy a gyártóktól beszedett adó formájában az 1200 busz 30–40 milliárdos bevételt termel a költségvetésnek. A számok nyilván stimmelnek, de érdekes, hogy öt éven át ez nem érdekelte a döntéshozókat. A tájékoztatón a két nagy hazai gyártó is bemutatkozott.

Az egyik a pesti metrópótló-mérkőzésen – drágább ajánlattal, de látható kormányzati hátszéllel – versenyben lévő Mabi-Bus. Ez az a cég, amelynek műanyag karosszériás, elektromos midibuszai április utolsó napján tűntek fel a Várba járó 16-oson. Ugyanennek a gyártónak másfél tucat hagyományos, ugyancsak a Modulo nevet viselő buszát is használja már a BKV. Ezek egyébként szinte hajszálra ugyanolyanok, mint az a 18 darab, amelyet a most a Mabival összebútorozó szigethalmi ARC Kft. két évvel korábban (akkor még a márkanévbirtokos Széles Gáborral együttműködve) Ikarus néven adott el a fővárosi közlekedési vállalatnak.

A másik – éspedig saját jogán – nagy magyar gyártó a győri Kravtex, amely másfél évtized alatt már több mint ezeregyszáz buszt adott el a Volánoknak. A Credo buszok nem csupán olcsóbbak, de – könnyűszerkezetes felépítményüknek köszönhetően – a fogyasztásuk is 10–20 százalékkal kedvezőbb, mint a Volánoknál futó versenytársakéi. A részben a Kühne márkájú mezőgazdasági gépek gyártásából élő Kravtex, amely nem akart megválni szakembereitől, az ínséges időkben sem állt le a termeléssel, így most is több mint 150 eladatlan busz sorakozik a gyár udvarán.

MTI - Krizsán Csaba
A gyártási kapacitás lényegében rendelkezésre áll, a legfőbb probléma a jól képzett szakemberek hiánya – igazolta vissza a győri stratégiát Lepsényi István, a gazdasági tárca illetékes államtitkára is. Ami pedig a kormányzati stratégiát illeti, annak ezek szerint az egyik legfőbb feladata a szükséges szakemberek „előállítása”. Legfontosabb feltétele pedig, mint az államtitkár hangsúlyozta, a kiszámítható rendelésállomány – egyszerűen szólva az, hogy az állam végre engedélyezze a vásárlást az ugyancsak állami vállalatoknak.
Ezt persze eddig is meg lehetett volna tenni – akár nemzeti stratégia nélkül is.

(A témával kapcsolatos elemzésünk a HVG hetilap e heti számában olvasható.)

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!