Így döntöttek az MNB-alapítványok: Bizonytalan vagy? Ott a telefon

A tökéletes házasságok sem működnek olyan konfliktusmentesen, ahogyan a Pallas Athéné-alapítványok kuratóriumainak sikerült az utóbbi másfél-két évben. Nem tudni, szimplán nagy szellemek találkoztak-e a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott, bőkezű pénzosztásaik miatt az utóbbi hetekben reflektorfénybe került szervezeteknél, avagy valaki súgott a döntéseknél a testületek tagjainak, ám igencsak feltűnő, hogy több száz, sőt ezer szavazás közül legfeljebb tucatnyi esetben akadt egy-egy tartózkodó, ellenszavazat pedig alig érkezett. A HVG úgy tudja, ha valamelyik kurátorban kételyek merültek fel egy-egy előterjesztés láttán, telefonos segítséget kérhetett, s a meggyőzés szinte kivétel nélkül eredményes volt.

Az alapítványok kuratóriumi és felügyelőbizottsági üléseinek frissen nyilvánosságra hozott jegyzőkönyveiből az derül ki, hogy a testületek tagjai szinte mindig elektronikusan voksoltak – mint azt a HVG két héttel ezelőtti címlapsztorijában megírta. A legtöbb alapítvány beérte a minimummal: évi két üléssel. Közben azonban havonta többször is szavaztatták a kurátorokat, általában egy-két napot hagyva nekik a gondolkodásra. Azt pedig szinte minden döntésnél fontosnak tartották hangsúlyozni a jegyzőkönyvvezetők, hogy a szavazáskor többségben voltak az alapítótól függetlennek tekinthető tagok.

Miközben a kormánytagok sorra erősítik meg, hogy a nepotizmus ellenére a végsőkig bíznak Matolcsyban, máris újabb százmilliós nagyságrendű közpénz elköltésére merült fel igény az egyik kuratóriumi ülésen. A kecskeméti Domus Mentis Alapítvány (PADMA) kis híján összehozott egy Otthon Zrt. nevű társaságot, ám a vele kapcsolatos előterjesztést végül ismeretlen okból visszavonták. Egy másik közös alapítványi cég, a Pallas Athéné Domus Optima Zrt. viszont újabb ingatlanbefektetésekre készül, hogy „az alapítványok számára kedvező hozamok váljanak elérhetővé” – olvasható az egyik közelmúltbeli kuratóriumi ülésének jegyzőkönyvében. Az ingatlanbefektetési stratégiához pedig további társaságokat kívánnak alapítani a Pallas Athéné-szervezetek, alapítványonként százmilliós nagyságrendű további tőkejuttatást kérve a jegybanktól.

„Az alapítványoknál lévő vagyontömeg minél mélyebb diverzifikálása” lebegett célként az együtt gondolkodó kurátorok szeme előtt akkor is – derül ki a jegyzőkönyvből –, amikor február végén felhatalmazták igazgatóikat, hogy licitáljanak hat-hat festményre az MNB által szanált MKB Bank képzőművészeti gyűjteményéből a Nagyházi Galéria által rendezett zárt körű aukción, alapítványonként 300 millió forintos keretösszegből. A kizárólagos vevőjelöltként meghívott alapítványok emellett ötszázalékos jutalék, a szerzői jogdíj és a kapcsolódó áfa kifizetését is engedélyezték, így az MKB-gyűjtemény felvásárlására elkülönített teljes keret 2,5 milliárd forintra rúgott. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint az üzlet létre is jött, sőt legalább két alapítvány, a PADS és a PADMA ki is állította a számlát, ám az MKB néhány nap alatt – azt követően, hogy a HVG az ügyet feltárta – „elállt eladási szándékától”, az MNB pedig hamisnak és félrevezetőnek titulálta a cikket. Most viszont lelepleződött. Bizarr motívum a történetben, hogy az egyik műtárgyvásárló alapítvány kuratóriumi elnöke Balog Ádám, aki MKB-vezérként maga dönthetett az eladásról és a vételről is a korábban mindössze 1 milliárd forint értékűre becsült kollekcióból.

Nem sajnálták a közpénzt a műkedvelő kurátorok hangszerre sem: februárban csaknem 122 ezer dollárt költöttek egy magasfényű, fekete grand pianóra, azzal az indokkal, hogy ez az 1896 Hamburg Steinway & Sons nevű modell a legmegfelelőbb zongora a PADA Villa Budapest épületének zenei programjaihoz és az épület színvonalához.

Térképeket is gyűjtenek az MNB-alapítványok: a PADA kuratóriuma egyetlen darabra, a Nagy Müller elnevezésű, 1769-es térképre 4,5 millió forintos keretösszeget szavazott meg tavaly június 11-én. A történet pikantériája, hogy már egy héttel korábban megvették a Központi Antikvárium licitjén, méghozzá 3,6 millióért. A különbségből futhatta a keretezésre – legalábbis a keretösszegbe ezt is bekalkulálták. Történelmi térképek vásárlására összesen 13,7 millió forintot különített el az alapítvány, talán azért, hogy a mindössze pár nap különbséggel megrendelt, 138,9 millió forintba kerülő kézi csomózású szőnyegekhez illően alakítsa ki az enteriőrt az irodákban.

Túry Gergely

Bár szinte naponta folytak ki milliók az MNB-alapítványok kezelésébe adott tőkéből, a kuratóriumok időnként az alapítótól kértek „vagyonrendelést”. A közösen gründolt cégek sorában a legutóbbi a Kecskeméti Főiskola Gazdálkodástudományi Karának létrehozására és új campusépületének kivitelezésére alapított Kecskeméti Duális Oktatási Zrt., amely a jegyzőkönyvekben korábban Pallas Athéné Kecskemét Campus Zrt. „munkanéven” szerepelt. A 12 milliárd forintos alaptőkéhez az alapítványok 2-2 milliárd forintot kértek a jegybanktól. A társaság vezérigazgatója Szemerey Szabolcs, a kecskeméti polgármester férje, aki egyébként – Szemerey Tamáshoz, a Pallas Athéné-alapítványok befektetési megbízásaiból jócskán profitáló Növekedési Hitel Bank tulajdonosához hasonlóan – Matolcsy rokona, igaz, a bankárral ellenétben csak másodunokatestvére. A családi kölcsönök pedig igencsak elterjedtek a Szemerey-klánban: legutóbb a campuscég vezetőjének tulajdonában lévő Szempont Consulting Kft.-ről derült ki, hogy 400 millió forintos hitelt kapott az ország legkisebb bankjából az MNB-alapítványok fő vagyonkezelőjévé felpumpált NHB-tól.

Nemcsak a könyvkiadást, de kedvenc publikációik terjesztését is masszívan segítették az MNB-alapítványok – erősítették meg a kuratóriumi jegyzőkönyvek a HVG korábbi értesülését. A legtöbbet – összesen 14,2 millió forintot – Matolcsy György saját szerzeményeire, a Heti Válaszban megjelent írásainak gyűjteményére szánta a Pallas Athéné Domus Animae – a legrégebbi és a legnagyobb – alapítvány, amelynek kuratóriumát maga a jegybankelnök irányítja. Pedig a könyvek darabára azt mutatja, hogy az írások az idő múlásával veszítettek értékükből: először 2014 júliusában vásároltak belőle 500 példányt, összesen 4,2 millió forintért – azaz kötetenként 8340-ért –, ám másodjára, szeptember elsején már csak 5 ezer forintra taksálta a könyvet a PADA, amikor 10 millió forintot fizetett 2 ezer példányért. A jegyzőkönyvben olvasható hivatalos magyarázat szerint a felsőoktatási intézményeknek ajándékozták őket, valamint az alapítvány a 4 millió forintos keretösszegből bővítendő referencia-könyvtárát ékesítette vele. A Heti Válasz amúgy havi százezer forint honoráriumot fizetett Matolcsynak a cikkekért.

Emellett az MNB és az alapítványok rendezvényein is bőkezűen osztogatták a résztvevőknek az ekképp is támogatott kiadványokat. Hasonló lehetett a sorsa a szintén kurátor – és Polgári Szemle-főszerkesztő – Lentner Csaba A devizahitelezés nagy kézikönyve című hiánypótló munkájának, amelynek már a kiadását is 7,3 millióval szubvencionálta az egyik Pallas Athéné-alapítvány – igaz, ebből csak 300 példányt tartottak vételre érdemesnek, 945 millió forint, közpénzjellegét majdnem elveszített közpénzt szánva rá. Ugyanekkora mennyiséget spájzoltak be a Domus Concordiae kuratóriumában ténykedő Kásler Miklós 39 millió forinttal támogatott történelmi könyvéből is. Ebben az esetben a hozzáértés hiánya fel sem vetődhet, hiszen Kásler 1967-ben 3. helyezést ért el történelemből a Ki miben tudós? műveltségi vetélkedőn. A Sakk és póker című, 70 milliós apanázzsal kiadott Wiedermann Helga-produktumból pedig ezret vettek, hogy a Bálványosi Szabadegyetemen kiosszák a hallgatóságnak.