Mégsem lesz Budapesten kínai kórház, helyette vajaskenyér-túrák indulhatnak a két ország egészségügyi szakemberei számára.
Kínai, magyar két jó barát – szögezte le Li Ko-csiang miniszterelnök két évvel ezelőtt, amikor magyar kollégáját, Orbán Viktort Pekingben köszöntötte. Bár a két ország céljai merőben ellentétesek – Kína Nyugat felé nyit, a magyar kormány pedig keletre tekinget –, a Selyemút képzeletbeli sávjain van hely a kétirányú forgalomnak. Útra kelnének a magyar kórházak is: a Semmelweis Egyetem, a Bethesda gyermekkórház, a fővárosi Uzsoki, továbbá a Borsod-Abaúj-Zemplén, a Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint a Bács-Kiskun megyei gyógyintézmény is csatlakozott a minap ahhoz a szövetséghez, amelynek 11 kínai és számos kelet-közép-európai egészségügyi intézmény a tagja.
A kínaiak rendkívül céltudatosak, innovációs képességük irigylésre méltó, és rengeteg pénzük van az egészségügy fejlesztésére.
"Mi viszont a kutatásban és a tudományos publikációkban vagyunk erősek, amihez jól jönne kínai befektetés, és nagy lehetőség van a nálunk elképzelhetetlen nagyságú betegszám adta ismeretek felhasználásában is” – körvonalazza a várható előnyöket a HVG-nek Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem klinikai rektorhelyettese, a szövetség társelnöke. A csoporthoz csatlakozott kórházak vezetői szívesen beavatnák kínai kollégáikat az itt folyó munkába, amiért cserébe hazai delegációkat küldenének az ázsiai ország egészségügyének studírozására.
„Már régóta foglalkoztat, hogy helyet adjunk a kórházon belül a természetgyógyászatnak és a hagyományos kínai medicinának. Így amikor megkérdezték, hogy csatlakoznánk-e a szövetséghez, azonnal igent mondtam” – teszi hozzá Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház főigazgatója.
Míg a kínai kórházak jellemzően a bizonyítékon alapuló nyugati medicinához vonzódnak, és nem, vagy csak a rehabilitáció területére engedik be a tradicionális orvoslást, Magyarországon egyre többen próbálkoznak az orientális megoldások importjával. A kínai diploma elfogadásához szükséges adminisztratív akadályok leküzdése már közel három éve megkezdődött. Mondhatni, hirtelen felindulásból, mert szakmai egyeztetés nélkül, képviselői módosító indítvánnyal került 2013 decemberében a parlament elé a távol-keleti diplomák elfogadásáról szóló paragrafus. A sietős beterjesztés után a részletek kimunkálására bőven maradt idő: csaknem két évig tartott, amíg elkészült a végrehajtási rendelet. A néhány soros szöveg az akupunktúra, az akupresszúra, a keleti mozgás- és masszázsterápia kínai diplomás bevándorlóinak adott zöld utat a magyarországi hivatásgyakorláshoz.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma néhány héttel ezelőtt még egy nonprofit vállalkozást is létrehozott HKGYK Közép- és Kelet-Európai Hagyományos Kínai Gyógyászati, Oktató és Kutatóközpont néven. Igazgatásával Szentpétery Olivért bízta meg, aki négy éven át, 2012 májusáig a Diósdon működő, szír érdekeltségű, gyógyászati termékeket gyártó Biotech GmbH magyarországi fióktelepét vezette. A cégnek később meggyűlt a baja az adóhatósággal. Szentpétery onnan a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet központosított közbeszerzéseit lebonyolító Egészségügyi Szolgáltató Zrt.-hez igazolt át kereskedelmi igazgatónak.
A nagy nekiveselkedés ellenére Budapesten mindeddig egyetlen kínai kórházat sem sikerült tető alá hozni. Az ezredforduló után a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza ajánlkozott, hogy gyógyközpontot hoz létre „kiegészítő gyógyászati módok” tanítására és gyakorlására, az akkori elképzelések szerint társadalombiztosítási finanszírozással. Azt tervezték, hogy a budai intézmény nemcsak a hazai betegek, hanem a Magyarországon élő, akkor 50 ezresre becsült kínai népesség orvosi ellátására is alkalmas lesz. A hamvába holt ötlet tavaly ismét felmerült, de politikai csatározásba torkollott.
A szovjet csapatok negyedszázaddal ezelőtti kivonulása után funkció és valódi gazda nélkül maradt pestújhelyi kórház alkalmas lehetne kínai gyógyászati központnak – vetette fel Hajdú László, a XV. kerület polgármestere. Az elhagyatottan álló, romos, kifosztott épületegyüttes rendbehozatalához 30 milliárd forintnyi befektetésre volna szükség, de akkor a kelet-közép-európai térség orientális medicinához vonzódó lakosait is kiszolgálhatná. Egyelőre azonban sem a kívánt tőke, sem az önkormányzati képviselő-testület támogatása nem adatott meg a DK színeiben politizáló polgármesternek. Hajdú azt gyanítja, hiába azonos a célja ebben az ügyben a keleti nyitást szorgalmazó kormánypárttal, sőt fideszes elődjével is, az ő szájából nem hangzik elég jól a nagy ívű terv.
Hiába érdeklődtek az Asia Center kereskedelmi központ befektetői a kórházi invesztíció lehetőségéről, a politikai támogatás hiánya kedvüket szegte. A kínaiak amúgy is rendkívül óvatosak, tízszer is meggondolják, mibe fektetik a pénzüket. A HVG információi szerint most beérnék egy-egy szakrendelőnek alkalmas ingatlannal a főváros pesti és budai oldalán, amihez egyelőre eredmény nélkül keresett elfogadható helyet az Állami Egészségügyi Ellátó Központ. Az világosan körvonalazódik, hogy ki-ki a maga területén szeretne profitálni a kínaiakból. Az államnak sincs ellenére, hogy az egészségügyben ellátatlanok fizetős szolgáltatásokat vegyenek igénybe, nyújtsa azt akár szakorvos, akár kínai természetgyógyász.
Persze a magyarországi kínaiak egészségügyi ellátásában is lehet némi üzleti potenciál. Hónapokig foglalkoztatta a biztosítói szakmát, mi módon lehetne a zömmel a fővárosba és környékére koncentrálódó, 30 ezresre tippelt kínai népességből biztosítási kockázatközösséget alkotni, szakrendelői, illetve kórházi gyógyításukról gondoskodni. A munkacsoport lelkesedése azonban időközben lelohadt, mert a homályosan fogalmazó érdeklődő helyébe nem lépett potenciális megrendelő. Egy augusztus végi cégbejegyzés pedig azt sejteti, hogy a kínaiak maguk akarják kézbe venni a saját egészségbiztosításukat. A Magyarországi Kínai Közösségi Szolgáltató Zrt. és egy egyszemélyes, most alapított, magyar tulajdonosú biztosításibróker-cég 10 millió forint jegyzett tőkével jegyeztette be a Hungarian Chinese Life & Health Insurance Kft.-t. Az újsütetű vállalkozás a cégbíróságon megadott e-mail-címen egyelőre elérhetetlennek bizonyult.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
