Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
A becsületesen fizető fuvarosokat könyörtelenül megbírságolja az útdíjfizetési rendszer, ha a műholdak hibájából későn emeli le a számlájukról a fizetős útra kanyarodott kamion után járó díjat. A rosszban sántikálók viszont még mindig könnyedén kikerülhetik az adófizetési kötelezettséget egy olcsó trükk segítségével. A teherautókra 2013 nyarán kivetett elektronikus útdíj már több mint 400 milliárd forint bevételt hozott az államkasszának, ebből a szempontból tehát teljesítette a várakozásokat. Azt azonban a 2015 januárjától működő elektronikus közúti áruforgalmi ellenőrzési rendszer (ekáer) sem akadályozza meg, hogy egy áfacsaló banda egy fuvar bejelentésével akár tucatnyi alkalommal is forduljon a rakományával.
Pufognak is a fuvarosok, hogy csak az ő életüket nehezítette meg az új „adó” és ellenőrzési rendszer. Ruszin Zsolt adószakértő azt mondja, ezzel az erővel akár azt is előírhatnák, hogy mindenki regisztrálja a lélegzetvételét és a pulzusszámát, aztán azt tanulmányozza majd az adóhivatal. Merthogy semmit sem tudni arról, mi történik azzal a rengeteg beszolgáltatott adattal, amelyeket a fuvarkövetés miatt igényel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Csak legendák szólnak róla, hogy az ekáer lebuktatott feketézőket, ám pontos statisztikát nem hoznak nyilvánosságra arról, hogy naponta vagy havonta hány intézkedés történik és milyen eredménnyel. De nemcsak a kívülállók számára maradnak homályban információk, hanem a szállítmányokat ellenőrző vámosok, pénzügyőrök is a sötétben tapogatóznak, miután csak az adóhivatal vezetőinek van jogosultságuk arra, hogy az ekáer-adatokat más információkkal összevessék. Ruszin Zsolt feltételezése szerint azért nem átlátható a működés, és azért nem bízzák kizárólag a számítógépekre a feladatot, mert az adóhivatalban rettegnek, hogy a véletlenszerű ellenőrzéssel valamelyik „fontos embernek” is a tyúkszemére lépnek.
Útdíjfizetés autimatán. Árfelhajtók
Horváth Szabolcs
A kiskapuk létét még a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetői is elismerik, sőt új szabályozást ígérnek. Januártól az útdíj befizetését ellenőrző kapuknál megmérhetik a teherautók súlyát. A fizetési és bejelentési kötelezettség eredetileg csak a 3,5 tonnásnál nagyobb autókat terhelte, de gyakran megesett, hogy az ellenőrzés elkerülése érdekében 3,5 tonnás kocsit indítottak – a megengedettnél nagyobb rakománnyal. Augusztustól már ezekre a járgányokra is bevezették a bejelentési kötelezettséget, de vajmi kevés a sansz a lebukásra. Igaz, ha lefülelik a fuvarost, a bírság megfizetéséig elbúcsúzhat az autójától. A fizetnivaló pedig nem kevés, a svarcban utaztatott árutöbblet értékének a 40 százalékáig terjedhet.
Egyelőre az is az adócsalók malmára hajtja a vizet, hogy egy ekáer-számot a fuvar bejelentésétől kezdve 15 napon át fel lehet használni. Márpedig ez idő alatt akár többször is megutaztathatják az árut azok, akik az áfakülönbözeten próbálnak nyerészkedni. Veszteni itt is alig lehet, hiszen ha az úton nem kapnak ellenőrzést, célba érve egyszerűen megsemmisíthetik a fuvarlevelet, és a bő két hét leteltéig folytatódhat a feketekereskedelem. A megszellőztetett tervek szerint már nem sokáig marad meg ez a kiskapu. Megkezdték az előkészületeket az elektronikus fuvarlevél bevezetésére, és áprilistól kísérleti üzemmódban kötelezővé teszik az elektronikus számla kiállítását, ha az áfa értéke meghaladja a 100 ezer forintot.
A kamionosokat azonban más bosszantja. Akár fizetnek, akár nem, bűnözőnek tekintik őket. Abban a pillanatban, amint díjköteles útszakaszra lépnek, máris büntethetővé válnak, és a díjbeszedők a legkisebb toleranciát sem tanúsítják, azonnal bírságolnak. Pedig lehetne néhány perces vagy kilométeres türelem például az első benzinkútig, ahol megvásárolhatják a jegyet azok, akik nem előre beszerelt műszerrel, úgynevezett fedélzeti egységgel tesznek eleget a fizetési kötelezettségüknek. Más kérdés, hogy a fedélzeti egység megléte sem feltétlenül megnyugtató. Egyrészt annak a fuvarosnak a pénze, akinek a teherautója után ilyen műszerrel számolják el a tarifát, egy állami cég, a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató folyószámláján dekkol. Ezt a számlát folyamatosan fel kell tölteni, hogy a NÚSZ abban a pillanatban leemelhesse róla az útdíj összegét, amint a kamion fizetős szakaszra ér. Ebbe a fuvarozók már beletörődtek, abba viszont nem, hogy a műszer nem megbízható. Akkor is megúszhatatlan a büntetés, ha úgy fut be egy kamion az ellenőrző kamerák látóterébe, hogy a műholdas kommunikáció hibája miatt a rendszer még nem emelte le a díjat a fuvarozócég számlájáról.
Azt is nehezményezik a fuvarozók, hogy csak egy szűkebb kör, kéttucatnyi cég jogosult fedélzeti egység működtetésére. A szakzsargon őket hívja bevallási közreműködőknek, akik az útdíj 1,8 százalékát fölözhetik le. Márpedig a piac korlátozása kizárja a versenyt. A bevallási közreműködők sokszor nem is hajlandók kisebb cégekkel szerződni, az egyéni vállalkozókat teljesen kizárják, és csak a tőkeerős vállalkozásokkal foglalkoznak, amelyekről úgy gondolják, fel sem merülhet, hogy nem fizetnek. A szakmai érdekképviselet abban bízik, hogy az állami szolgáltatóval megkezdett tárgyalások eredményeként hamarosan új szereplők, például bankkártya-szolgáltatók is beléphetnek az útdíjfizetés szolgáltatói piacára.
Az biztos, hogy az elektronikus útdíj bevezetéséből nem csak az állam profitált az elmúlt években. A fejlesztőket annak idején meglehetősen viharos körülmények között választották ki, ezért alig maradt idő a megvalósításra – az első hetekben döcögött is a szolgáltatás. Az üzletet elnyerő i-Cell Mobilsoft és az ARH Informatikai Zrt. viszont azóta is gyakorlatilag verseny nélkül kapja a megbízásokat. Előbbinek tavaly 3 milliárd forint volt az adózás utáni tiszta haszna, utóbbinak 600 millió forint. Az útdíjrendszer kiépítésére eredetileg 35 milliárd forintot költött az állam, az ekáer bevezetésére 10 milliárdot, most pedig jön a teherautók súlyának ellenőrzése. Az i-Cell és az ARH hol együtt, hol külön-külön nyeri el a közbeszerzési pályázatokat, amelyeket az informatikai fejlesztésekre vagy az üzemeltetésre írnak ki. Így nem okozott nagy meglepetést, hogy az augusztus végi közbeszerzési hirdetmény szerint a súlyellenőrzéshez szükséges mérőhelyeket az i-Cell alakíthatja ki 19,9 milliárd forintból. Társa pedig az a Reaszfalt Kft., amelynek tulajdonosa tavaly nyárig még a Magyar Közút Nonprofit Kft. műszaki vezérigazgató-helyettese volt.
SZABÓ YVETTE
szabo.yvette@hvg.hu
