Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Pénzmosási kísérletre gyanakodhatott az OTP Bank, amikor a minap csak azzal a feltétellel vállalta, hogy egy ügyfélnek új húszezres bankjegyekre cserélje a 2015 előtt gyártott régieket, ha folyószámlát nyit. „Ha arról vesz fel készpénzt, már új bankjegyeket fog kapni” – biztatta az ügyintéző a kuncsaftot, aki felháborodott, mert ez szerinte indokolatlan pluszköltségeket okoz neki. Csakhogy nagy mennyiségű készpénzt akart beváltani, ami okot adhatott a banknak az óvatosságra. A régi húszezresek egyébként december végéig még forgalomban vannak. Ennek ellenére az OTP-nél azt állítják, hogy már a bevonásuk előtt is díjmentesen becserélik őket, noha erre nem is kötelesek. Ám azt tagadják, hogy bárkinek számlanyitást írnának elő. Gondot csak az okozhat – fejtegetik a HVG kérdésére –, ha az adott fiókban nincs elegendő készpénz.
Ahány bank, annyi szokás. A CIB például azt javasolja, hogy ha valaki sok pénzt akar beváltani, jelezze előre. Az UniCredit maximum 50 darab régi húszezrest vált be ingyen, azokat is csak a számlavezető ügyfeleinek. A bevonást követő három évben, 2019 végéig ingyen kell becserélniük a forgalomból kivont címleteket a bankoknak és a postának is, ám húszezresért csak húszezrest kötelesek adni. A Magyar Nemzeti Banknak viszont húsz éven át díjmentesen be kell cserélnie a régi bankókat. Egyelőre csak a húszezres címleteket vonja be a jegybank, a régi, 2014 előtt gyártott tízezresek forgalomban maradnak, noha ennek a sorozatnak a többsége is új már. A HVG érdeklődésére a jegybanknál leszögezték, hogy a bevont bankjegyek cseréje korlátlan, azaz az ügyfelek bármennyi készpénzzel megjelenhetnek. Annak, aki pénzt akarna mosni, jobbak az esélyei, ha megvárja az adott bankjegy bevonását – igaz, a gyanús eseteket a postának is, a pénzintézeteknek is jelenteniük kell.
Lefoglalt hamis húszezresek. Biztonsági próba
MTI / Kelemen Zoltán Gergely
Gyökeres pénzcserébe fogott az MNB: 2014–2018 között valamennyi papírpénzsorozatot megújítja. Legközelebb, 2017 tavaszán a két- és az ötezresekből rukkol elő újakkal. Bár szakmai körökben 15–20 milliárd forintra becsülik a bankjegyek totális leváltásának költségeit, a jegybank csupán az amúgy is szükséges folyamatos pénzcseréhez képest felmerülő többletráfordítást számolta ki, ez 3,5–4 milliárd forint. Egy augusztusban közzétett közbeszerzési felhívás továbbá a bankjegycsereprogram ismertetésére és egyéb kommunikációs feladatokra 450 millió forintot irányoz elő, 2017 végéig. A pályázatot időközben módosították, így az eljárás még nem zárult le. A megbízást csak olyan cég nyerheti el, amelynek az elmúlt három évben legalább 450 millió forint árbevétele származott különféle kommunikációs, kreatív és hasonló tevékenységekből.
A gazdaság készpénzigényétől és a bankjegyek elhasználódásától függ, hogy mennyi pénzt kell gyártani – fejtegette az MNB. A 2013–2016 közötti években például a korábbinál 150 millió darabbal több bankót nyomtak, ezért is emelkedtek a költségek, 2014-ben például 3,6 milliárd forintra. A csere „nem pusztán üzleti alapú döntés”, és az MNB emiatti ráfordításai „nem tekinthetők a jegybanki működés hatékonysági mutatójának” – válaszolták a szokásos hárítós stílusban.
Kézenfekvő a bankjegycserét a fokozott védelemmel indokolni, csakhogy a magyar papírpénzek hamisítása az elmúlt években egyáltalán nem volt drámai mértékű, az MNB szerint „nemzetközi összehasonlításban kedvező képet mutat”. A régi bankjegysorozat kibocsátásának kezdetekor, 17 éve még évi tízezer hamisítványt szűrtek ki, az utóbbi időben évente csupán 1900–2500 darabot. Idén szeptember végéig pedig mindössze 1362 darab álbankjegy bukkant fel. A szuperbiztonságos – újfajta vízjellel, hologrammal, biztonsági szállal, vakjellel felszerelt – tíz- és húszezresek törvénytelen „utángyártásával” alig-alig próbálkoznak, ha mégis, silány, színes fénymásolatokat készítenek, amelyek szabad szemmel is felismerhetők. Amúgy a bankjegycserét elsősorban a „technológiai avulás” kivédésével indokolja az MNB, vagyis azzal az igénnyel, hogy a címleteket a legkorszerűbb berendezésekkel azonosíthassák.
