Magyarországon kevesebb ugyan a fizetés, de mégis jobb az élet, mint ha Nyugaton lennél rabszolga – nyilatkozta nemrég Lázár János. A miniszter szerint a külföldön élő magyarok csak akkor tudnak megtakarítani, ha önmagukat kizsákmányolják. Rosszabb körülmények között élnek, csökkentik a kikapcsolódásra, szórakozásra fordított pénzt, időt – sorolta. De valóban ennyire rossz a kint élő magyarok dolga?

Magyar építőipari szakmunkások „rabszolgasorsa” – angol módra

Statisztikák helyett előbb nézzük a valóságot! Ricsit, a 11 éve Angliában dolgozó magyar építési vállalkozót már bemutattuk korábbi cikkünkben. Munkatársai építőipari szakmunkások, akik a jobb megélhetés, a magasabb fizetés reményében mentek ki Angliába dolgozni. Sokan közülük itthon építkeznek, a hazai bérből esélyük sem lett volna arra, hogy súlyos eladósodottság nélkül befejezzék a házukat. Most van.

Stiller Ákos

Az élethelyzetek eltérőek, de nézzük a számokat! Londonban egy egyedülálló magyar építőipari szakmunkás büdzséje így néz ki.

Önálló szoba bérlése: heti 150, vagyis havi 600 font

Közlekedés, metró: heti 60, vagyis havi 240 font

Étkezés, alapkiadások nem nélkülözve, tisztességesen: heti 80, vagyis havi 320 font

Ha ezeket a tételeket összeadjuk, havonta 1160 font jön ki.

A bevétel havonta 2160 font, ennyit keres egy szakmunkás, heti hat napot dolgozva. Hétfőtől péntekig reggel nyolctól fél hatig tart a munkaidő (félórás ebédszünettel), szombaton pedig reggel kilenctől délután háromig kell dolgozni. A szombati műszakra is jár a hosszabb hétköznapi munkaidőre meghatározott napi bér. A kötelező kiadások után a magyar szakmunkás zsebében a hónap végén kereken ezer font marad.  Ami jelenlegi árfolyamon számolva 368 ezer magyar forintnak felel meg.

A „kintiek” pontosan tisztában vannak azzal, hogy Magyarországon az építőiparban 15-20 ezer forintos napi bruttó bérre számíthatnának. Ami azt jelenti, hogy Angliában nagyjából annyit tudnak megtakarítani, mint amennyit itthon keresnének egy hónap alatt. Ha egyedül vannak. De mi a helyzet, ha a család is kint van, a feleség és a gyermek?

Maradjunk a fenti példánál:

Önálló kétszobás lakás bérlése: 900 font, ehhez jön a rezsi és a helyi adó, ami nagyjából 250 font

Közlekedés, metró: heti 60, vagyis 240 font, plusz számoljunk a házastárs közlekedésére is 120 fontot, ami így összesen havi 360 font

Étkezés, alapkiadások nem nélkülözve, tisztességesen: havi 600 font

Ha ezeket a tételeket összeadjuk, az jön ki, hogy egy szakmunkás fizetéséből, ha szűkösen is, de el lehet tartani a családot.

Stiller Ákos

A képet árnyalja, hogy a „kinti” magyar családoknál is a kétkeresős modell a jellemző, a konkrét esetben az anya nagyjából havi ezer fontot visz haza. Vagyis amíg csak apa dolgozik, másra nemigen jut, de ha anya is keres, futja már pihenésre, szórakozásra, kikapcsolódásra is.

És akkor jöhet a szórakozás!

„Szerinted az, aki egyedülállóként otthon is megszokta, hogy heti hat napot kell dolgoznia a megélhetésért, hogyan pihen? – kérdez vissza Ricsi. Haverok, buli, sörözés, közös grillezés, meccsnézés, vasárnap nagy alvás vagy kirándulás. Na, az itt is megvan. Csak meg kell nézni, miket posztolnak az emberek a közösségi oldalakon.”

Az igazán nagy különbség az otthoni viszonyokhoz képest az, hogy itt új barátokat nehéz szerezni. Arra nincs idő, alkalom. A munkatársak együtt dolgoznak, jellemzően együtt is szórakoznak, a családosok is összejárnak, sütögetnek, elviszik a gyerekeket „play group”-okba, ahol a születésnapokat, gyerekzsúrokat is meg lehet rendezni. Telik rá. Akárcsak a hétvégi kirándulásokra London környékén. Bár a biztosítási díjak magasabbak, mint Magyarországon, az autó nem drága, néhány ezer fontból (részletre) megvan egy rendes használt kocsi. Ami a metrózást is kiválthatja a Londonban dolgozó magyar építőipari szakmunkásnál.

Igaz, nem minden ágazatban keresnek így a magyarok

Arányaiban sokkal több angliai magyar dolgozik a vendéglátásban, mint a többi, Közép-Európából érkezett vendégmunkás közül – ez derült ki az MTA kutatásából. A felmérés szerint minden negyedik Nagy-Britanniában dolgozó magyar szállodákban vagy éttermekben kapott munkát, míg a többi 2004-2007-ben EU-taggá vált ország polgárai között 11 százalékos ez az arány. A második legtöbb kint élő magyar, 13,4 százalék a kereskedelmet választotta, de majdnem ugyanekkora az aránya azoknak, akik ingatlanüzletből élnek, valamint egészségügyi és szociális területen dolgoznak. A legtöbb közép-európai a feldolgozóiparban van, ehhez képest a magyarok körében csak az ötödik legnépszerűbb ez az ágazat.

A brit statisztikai hivatal, az ONS friss felméréséből kiderül: a régiónkból érkező dolgozók 40 százaléka olyan munkát végez, amelynél jobb állása lehetne a képzettsége alapján. Ebből a szempontból rosszabbul állunk még a románoknál és a bolgároknál, valamint az EU-n kívülről érkezetteknél is, míg a briteknél csak 15 százalékos ez az arány. 47 százalék így is van a régiónkból, akik a képzettségüknek megfelelő állást szereztek, csakhogy az összes országcsoport közül ez a legalacsonyabb arány. Az sem igaz, hogy csak az értelmiség vándorolna ki: az egész EU-ból a mi régiónkból érkezik arányaiban a legkevesebb felsőfokú végzettségű ember Nagy-Britanniába, mindössze 24 százalék, miközben az unión kívülieknél és a nyugat-európaiaknál is 50 százalék feletti az arány.

Az pedig, hogy sokan nem jó munkát végeznek, a fizetéseken is látszik. Az ONS úgy számol: míg a legtöbb brit 12 font bruttó órabért kap, a Közép-Európából és a Balkánról érkezőknek is be kell érniük óránként 8 fonttal. Ez a különbség innen nézve nem tűnhet tragikusnak, de máris nem ennyire jó az összkép, ha hozzátesszük, hogy az unión kívülről érkezőknél 11 font ugyanez az adat. (Az ONS átlagfizetés helyett a mediánnal számolt, vagyis ez az az összeg, amelynél az összes dolgozó fele többet, fele pedig kevesebbet keres.) Ráadásul ez a pénz is csak sok túlórával jön össze: míg a briteknek csupán a harmada van bent a munkahelyén heti 40 óránál többet, a régiónkból érkezőknél 50 százalékos, a románoknál és a bolgároknál pedig kétharmados ez az arány.