szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Mire költi az állam a rendelkezésére álló pénzt? És milyen eredménnyel teszi? Ezt vizsgálja friss tanulmányában az OECD. A majdnem 300 oldalas elemzés lesújtó képet fest Magyarországról, pedig az is kiderül belőle: nem a pénzhiány az akadály.

Magyarországon megmaradt a nyilatkozatok szintjén a bürokrácia csökkentése – a fejlett és feltörekvő országokat tömörítő, és azok gazdaságpolitikai döntéseit értékelő és segítő szervezet tanulmányából legalább az derül ki, hogy a válság előtti időszakhoz képest nemhogy csökkent volna a kormányzati költés, de a szervezet azon kevés tagjai közé tartozik hazánk, ahol a GDP-hez viszonyított arány egyenesen növekedett a 2007 óta eltelt időszakban. Az arány pedig egyenesen kiugró: amíg átlagosan 3,2 százalékos volt a kormányzati beruházások aránya 2015-ben, nálunk ennek több mint a duplája, 6,7 százalék. Azt hihetnénk, ebből minden jóra jut, ám ez távolról sincs így, a számok nem erről tanúskodnak.

Útépítésre több jut

A közkiadások 17,3 százaléka tartozott 2015-ben az úgynevezett gazdasági funkciók kategóriába, ami a legmagasabb az OECD-országok között (az átlag 9,3 százalékos). Ide tartozik például a közlekedésfejlesztés, de a munkaügy is (a közszolgáltatások vagy a munkanélküliek ellátása viszont nem).

©

Ez kiugró, 4,3 százalékos növekedést jelent 2007-hez képest (az OECD-átlag -0,3 százalék), ami részben az állami nagyberuházások túltengésével magyarázható, részben pedig azzal, hogy 2007-ben Magyarország már „válságban volt” – vagyis a magas deficit miatt elrendelt megszorítások már éreztették hatásukat (az EU-támogatások pedig még nem nagyon jöttek).

Az egészségügyben már messze nem ilyen jó az arány: amíg az OECD-átlag 18,7, nálunk csak a közkiadások alig több mint a tizede, 10,6 százaléka jut erre. Ennél kevesebbet csak a fejlett Svájcban (6,5), a válság sújtotta Görögországban (8,2), illetve Lettországban (10,3) költenek. 2007 óta ugyan nőtt a költés aránya a büdzsén belül, ám a 0,7 százalékos plusz elmarad az 1,7 százalékos átlagtól.

Ami a kultúrát és a vallást illeti, a kiadások nagyságában dobogósok vagyunk a 4,3 százalékkal (ez majdnem háromszorosa az átlagnak), de mielőtt örülni kezdenénk, nem árt tisztázni: az oktatás nem ide tartozik.

Az oktatásban a büdzsé 10,6 százalékát kitevő költéssel Magyarország elmarad a 12,6 százalékos OECD-átlagtól, de a középmezőnyben található. A rekorder Izland, Svájc és Izrael (17,4, 17,2 és 17,1). Az oktatásra fordított összegek változásában is igazodunk az átlaghoz: 0,7 százalékkal csökkent 2007 óta.

©

A szociális ellátórendszerre a közkiadások 29,9 százalékát fordította a kormány – az OECD-tagok átlaga 32,6 százalék volt, 20 százalék alatt pedig mindössze egy ország, Dél-Korea költött erre. Magyarország azonban rekordszinten fogta vissza a kiadásokat: amíg átlagosan 2,6 százalékkal több jutott erre a közkiadásokon belül 2007-hez képest, nálunk 4,5 százalékkal esett vissza.

Ki akar tanár lenni? 

Az erőteljes központosításnak tudható be még egy magyar rekord: 2009 óta nálunk 30 százalékkal nőtt a központi kormányzat által alkalmazottak száma. Ugyancsak politikai döntéssel magyarázható, hogy nálunk az egyik legalacsonyabb (15 százaléknál kevesebb) az 55 év feletti dolgozók aránya.

Nálunk a legmagasabb (72 százalék) viszont a kormányzat által foglalkoztatott nők aránya – azt sajnos nem tudjuk, hogy a vezető pozíciók mekkora hányadát töltik be nők, mivel Magyarország erre vonatkozóan nem bocsátott adatot az OECD rendelkezésére. Az mindenesetre sokatmondó, hogy amíg átlagosan a parlamenti képviselők 29 százaléka, a miniszterek 28 százaléka nő, nálunk előbbi 10 százalék, utóbbi pedig nulla. (Igen, ezzel is egyedül vagyunk az OECD országai között, még a törököknél is van egy nő a kabinetben.)

Magyarország az állami vezetők és középvezetők fizetéséről sem szolgáltatott adatokat, így nem tudunk következtetéseket levonni, ám a tanárok esetében megint dobogós hazánk – sajnos a lista hátsó végén. Nálunk egy felső tagozatban tanító tanár 15 év tapasztalattal évi alig 20 ezer dolláros bérre számíthat, ennél kevesebbet csak a csehek és a szlovákok kapnak. Ráadásul az összeget nem egyszerűen átszámították, hanem az egyes országok vásárlóerejéhez mérték az OECD statisztikusai, így az összeg forintban mindössze 60 százaléka annak, amit a piaci árfolyamon kapnánk. Az átlag a magyarországi tanárokénak több mint duplája. A magyar állami iskolákban dolgozó tanárok bére a diplomás munkaerőhöz viszonyítva is igen alacsony – itt ugyancsak a csehek és a szlovákok előtt Magyarországon a harmadik legrosszabb a helyzet.

NIncs ok az örömre 

És hogy mennyire hatékony a kormányzati pénzköltés? Elég a PISA-felmérés eredményeire utalni, de az OECD nem csak ezzel mért. Az oktatás minőségét jelző PISA-felmérés eredménye mindenesetre a többi között Magyarországon romlott a legnagyobb – 25 pontot meghaladó – mértékben. Ezt a tanulmány nem az alacsony tanári fizetésekkel magyarázza, inkább azzal, hogy nálunk volt az egyik legnagyobb hiány a tanuláshoz szükséges eszközökben.

Itt a PISA-eredmény: három év alatt drámaian esett a magyar diákok tudásszintje

Publikálta az OECD a PISA-felmérés eredményeit, a grafikonokon jól látszik, a magyar diákok eredményei szövegértésből és természettudományból is romlottak, matekból sem javultak a három évvel ezelőttihez képest. Románia és Szlovákia még nálunk is rosszabbul teljesített, a szlovén diákok viszont elhúztak. A mostani kutatásban 540 ezer diák vett részt 2015-ben világszerte, 72 országból.

Az egészségügyben sem jobb a helyzet. Nálunk az egyik legmagasabb az egyik legelterjedtebb tüdőbetegséggel, a COPD-vel kórházban kezeltek aránya: a százezer lakosra számolt 350 fő több mint másfélszerese az átlagnak. A szívroham, a stroke és a mellrák halálozási aránya is nálunk a legmagasabb – mellesleg nincs még egy olyan ország, ahol mindhárom betegségnél 100 ezer lakosra vetítve meghaladja a harmincat ez a szám. Azt megjegyzi ugyan a tanulmány, hogy az előző évekhez képest javult a helyzet, de azt is, hogy a születéskor várható élettartam még annál is alacsonyabb, mint amit az egészségügyre fordított költségek alapján számolni lehetne.

Pláne, hogy a kezelésre fordított összegek harmadát nem is az ellátórendszer biztosítja, hanem a betegek zsebből fizetik – ilyen magas arányt megint csak Svájcban és Görögországban regisztráltak. Ez a háztartási kiadások 4 százalékát jelenti – az OECD-átlag 2,4 százalékos volt 2014-ben.

A teljes tanulmány ezen a linken érhető el angolul: Government at a Glance 2017

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
MTI Gazdaság

Pesszimistán látja a magyar jövőt az OECD

Miközben a magyar lakosság fogyasztása idén 5 százalékkal nő, a gazdaság 1,7 százalékkal bővül az OECD előrejelzése szerint. 2017-re viszont 2,5, 2018-ra pedig 2,2 százalékos GDP-növekedést prognosztizálnak. Tovább csökkenhet a munkanélküliség is, az új munkahelyek közül egyre több létesül a versenyszférában.

hvg.hu Itthon

A kormány saját elemzései szerint is katasztrófahelyzetben van a középfokú és felsőoktatás

Két hete hagyta jóvá a kormány a Fokozatváltás a felsőoktatásban című stratégiájához tartozó cselekvési tervet. Lépni márpedig azonnal kéne, mivel a bolognai átállással súlyos károk keletkeztek, az egyetemek épp a gazdaság számára legfontosabb szakok esetén küszködnek sokrétű problémákkal. A tanári kar elöregedett, a diákság nem kellően felkészült, az eszközpark elavult. Ezt nem a kormány kritikusai állítják, hanem maga a kabinet.

MTI Gazdaság

Magyarázza a kormány az OECD-bizonyítványt

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) pénteken megjelent kiadványában összességében pozitívan látja a magyar gazdaságpolitikai lépéseket, de kritikai észrevételei során a nemzetközi szervezet nem vett figyelembe minden fontos körülményt - közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM).