Céges bankkártyák – Hogyan osszunk?
Folyamatosan bővül a céges bankkártyapiac. A kínálaton egyre inkább látszik, hogy a neobankok megjelenése versenyre készteti a hagyományos bankokat is.
Magyarországon megmaradt a nyilatkozatok szintjén a bürokrácia csökkentése – a fejlett és feltörekvő országokat tömörítő, és azok gazdaságpolitikai döntéseit értékelő és segítő szervezet tanulmányából legalább az derül ki, hogy a válság előtti időszakhoz képest nemhogy csökkent volna a kormányzati költés, de a szervezet azon kevés tagjai közé tartozik hazánk, ahol a GDP-hez viszonyított arány egyenesen növekedett a 2007 óta eltelt időszakban. Az arány pedig egyenesen kiugró: amíg átlagosan 3,2 százalékos volt a kormányzati beruházások aránya 2015-ben, nálunk ennek több mint a duplája, 6,7 százalék. Azt hihetnénk, ebből minden jóra jut, ám ez távolról sincs így, a számok nem erről tanúskodnak.
Útépítésre több jut
A közkiadások 17,3 százaléka tartozott 2015-ben az úgynevezett gazdasági funkciók kategóriába, ami a legmagasabb az OECD-országok között (az átlag 9,3 százalékos). Ide tartozik például a közlekedésfejlesztés, de a munkaügy is (a közszolgáltatások vagy a munkanélküliek ellátása viszont nem).
Túry Gergely
Ez kiugró, 4,3 százalékos növekedést jelent 2007-hez képest (az OECD-átlag -0,3 százalék), ami részben az állami nagyberuházások túltengésével magyarázható, részben pedig azzal, hogy 2007-ben Magyarország már „válságban volt” – vagyis a magas deficit miatt elrendelt megszorítások már éreztették hatásukat (az EU-támogatások pedig még nem nagyon jöttek).
Az egészségügyben már messze nem ilyen jó az arány: amíg az OECD-átlag 18,7, nálunk csak a közkiadások alig több mint a tizede, 10,6 százaléka jut erre. Ennél kevesebbet csak a fejlett Svájcban (6,5), a válság sújtotta Görögországban (8,2), illetve Lettországban (10,3) költenek. 2007 óta ugyan nőtt a költés aránya a büdzsén belül, ám a 0,7 százalékos plusz elmarad az 1,7 százalékos átlagtól.
Ami a kultúrát és a vallást illeti, a kiadások nagyságában dobogósok vagyunk a 4,3 százalékkal (ez majdnem háromszorosa az átlagnak), de mielőtt örülni kezdenénk, nem árt tisztázni: az oktatás nem ide tartozik.
Az oktatásban a büdzsé 10,6 százalékát kitevő költéssel Magyarország elmarad a 12,6 százalékos OECD-átlagtól, de a középmezőnyben található. A rekorder Izland, Svájc és Izrael (17,4, 17,2 és 17,1). Az oktatásra fordított összegek változásában is igazodunk az átlaghoz: 0,7 százalékkal csökkent 2007 óta.
Túry Gergely
A szociális ellátórendszerre a közkiadások 29,9 százalékát fordította a kormány – az OECD-tagok átlaga 32,6 százalék volt, 20 százalék alatt pedig mindössze egy ország, Dél-Korea költött erre. Magyarország azonban rekordszinten fogta vissza a kiadásokat: amíg átlagosan 2,6 százalékkal több jutott erre a közkiadásokon belül 2007-hez képest, nálunk 4,5 százalékkal esett vissza.
Ki akar tanár lenni?
Az erőteljes központosításnak tudható be még egy magyar rekord: 2009 óta nálunk 30 százalékkal nőtt a központi kormányzat által alkalmazottak száma. Ugyancsak politikai döntéssel magyarázható, hogy nálunk az egyik legalacsonyabb (15 százaléknál kevesebb) az 55 év feletti dolgozók aránya.
Nálunk a legmagasabb (72 százalék) viszont a kormányzat által foglalkoztatott nők aránya – azt sajnos nem tudjuk, hogy a vezető pozíciók mekkora hányadát töltik be nők, mivel Magyarország erre vonatkozóan nem bocsátott adatot az OECD rendelkezésére. Az mindenesetre sokatmondó, hogy amíg átlagosan a parlamenti képviselők 29 százaléka, a miniszterek 28 százaléka nő, nálunk előbbi 10 százalék, utóbbi pedig nulla. (Igen, ezzel is egyedül vagyunk az OECD országai között, még a törököknél is van egy nő a kabinetben.)
Magyarország az állami vezetők és középvezetők fizetéséről sem szolgáltatott adatokat, így nem tudunk következtetéseket levonni, ám a tanárok esetében megint dobogós hazánk – sajnos a lista hátsó végén. Nálunk egy felső tagozatban tanító tanár 15 év tapasztalattal évi alig 20 ezer dolláros bérre számíthat, ennél kevesebbet csak a csehek és a szlovákok kapnak. Ráadásul az összeget nem egyszerűen átszámították, hanem az egyes országok vásárlóerejéhez mérték az OECD statisztikusai, így az összeg forintban mindössze 60 százaléka annak, amit a piaci árfolyamon kapnánk. Az átlag a magyarországi tanárokénak több mint duplája. A magyar állami iskolákban dolgozó tanárok bére a diplomás munkaerőhöz viszonyítva is igen alacsony – itt ugyancsak a csehek és a szlovákok előtt Magyarországon a harmadik legrosszabb a helyzet.
NIncs ok az örömre
És hogy mennyire hatékony a kormányzati pénzköltés? Elég a PISA-felmérés eredményeire utalni, de az OECD nem csak ezzel mért. Az oktatás minőségét jelző PISA-felmérés eredménye mindenesetre a többi között Magyarországon romlott a legnagyobb – 25 pontot meghaladó – mértékben. Ezt a tanulmány nem az alacsony tanári fizetésekkel magyarázza, inkább azzal, hogy nálunk volt az egyik legnagyobb hiány a tanuláshoz szükséges eszközökben.
Itt a PISA-eredmény: három év alatt drámaian esett a magyar diákok tudásszintje
Publikálta az OECD a PISA-felmérés eredményeit, a grafikonokon jól látszik, a magyar diákok eredményei szövegértésből és természettudományból is romlottak, matekból sem javultak a három évvel ezelőttihez képest. Románia és Szlovákia még nálunk is rosszabbul teljesített, a szlovén diákok viszont elhúztak. A mostani kutatásban 540 ezer diák vett részt 2015-ben világszerte, 72 országból.
Az egészségügyben sem jobb a helyzet. Nálunk az egyik legmagasabb az egyik legelterjedtebb tüdőbetegséggel, a COPD-vel kórházban kezeltek aránya: a százezer lakosra számolt 350 fő több mint másfélszerese az átlagnak. A szívroham, a stroke és a mellrák halálozási aránya is nálunk a legmagasabb – mellesleg nincs még egy olyan ország, ahol mindhárom betegségnél 100 ezer lakosra vetítve meghaladja a harmincat ez a szám. Azt megjegyzi ugyan a tanulmány, hogy az előző évekhez képest javult a helyzet, de azt is, hogy a születéskor várható élettartam még annál is alacsonyabb, mint amit az egészségügyre fordított költségek alapján számolni lehetne.
Pláne, hogy a kezelésre fordított összegek harmadát nem is az ellátórendszer biztosítja, hanem a betegek zsebből fizetik – ilyen magas arányt megint csak Svájcban és Görögországban regisztráltak. Ez a háztartási kiadások 4 százalékát jelenti – az OECD-átlag 2,4 százalékos volt 2014-ben.
A teljes tanulmány ezen a linken érhető el angolul: Government at a Glance 2017
