Bős-Nagymarossá duzzadhat a római-parti gát ügye

Helyi népszavazást kezdeményeztek a III. kerület ellenzéki pártjai a római-parti gát ügyében. A főváros utolsó természetesnek kikiáltott Duna-partjának védelme érdekében síkra szálló pártpolitikusok szerepvállalása, úgy tűnik, a civil szervezeteknek sincs ellenére. Azt remélik tőle, hogy az ügy országos politikai szintre emelése – kis túlzással: Bős–Nagymarossá duzzasztása – rábírhatja a városvezetést a gáttal kapcsolatos tervek újragondolására. Az orbáni figyelem fókuszálása azonban ellenkező hatást is kiválthat: a védmű – magukat fához bilincselő tiltakozók, illetve sokakat megmozgató demonstrációk rémképétől tartva – lekerülhet a támogatott programok listájáról. Márpedig abban a parti megoldás ellen tiltakozók többsége is egyetért, hogy a gátépítés és a sétányrendezés nem halogatható tovább.

A kormány bizonytalanságát jelzi, hogy bár 2012-ben kiemelt jelentőségűnek nyilvánította a beruházást, egy évvel később, a rekordárvíz levonulása után Orbán már azt mondta: „át kell gondolni, mi az, amit érdemes megvédeni”. Azt sugallva ezzel, hogy aki ott építkezett, vessen magára. Csakhogy a Római-parton álló házak egy része évtizedekkel ezelőtt, legálisan épült lakóház, amit az akkoriban alacsonyabban tetőző áradások kevésbé veszélyeztettek, mint az utóbbi években. Bár a terület további beépítését megakadályozandó a Fővárosi Közgyűlés 1998-ban üdülőövezetté nyilvánította a három kilométeres parti sávot, a beruházók könnyedén átléptek az eléjük vetett gáncson. Nem kis részben a vagyonhasznosítással megbízott állami vállalat, a rendszerváltás után alapított Sportlétesítmények Zrt. hathatós segédletével. A politikai váltógazdálkodással – SZDSZ, MSZP, Fidesz – vezetett cég rövid idő alatt nyomott áron kiárusította a vagyon kétharmadát, mindenféle szabályozás nélkül. A Római-part már az ezredfordulóra a fejlesztők vadászmezejévé vált. Garancsi István, Orbán „kötélbarátja” ebbe kapcsolódott be a közelmúltban, két változtatási tilalom közti időben. A nagyvállalatok felszámolása után kézről kézre vándorló üdülők jó részét viszont mind a mai napig „pihentetik”. Eladásuk a part lakóterületté minősítése után, de legalábbis az árvízvédelem megoldása után lesz nagy üzlet. Addig pusztulnak.

A Római-part a 2002-es árvíz idején. Fák kontra épületek

Dudás Szabolcs

Bár a gát ellen tiltakozók elsősorban a terület természetes szépségét szeretnék megvédeni, látványnak sem épp vonzó az omladozó, illetve elhanyagolt épületek sora. Nem csábít sétára a töredezett, a hajók lebocsátását szolgáló sólyákkal megszakított betonjárda sem, amelyen a kerékpárosok és a gyalogosok folyamatosan egymásba gabalyodnak. Kaotikus a vendéglátóhelyek összképe is: van közöttük kevés színvonalas, de annál több lepukkant hely. A területet birtokló III. kerületi önkormányzat minduntalan hangsúlyozza, hogy a part szabadidős jellegén nem kíván változtatni, átminősítésre a gátépítés után sem készül, de minden további fejlesztés elképzelhetetlen az árvízvédelem nélkül. Ehhez kell az állam segítsége is, amely 2012-ben 99 évre a főváros kezelésébe adta a budapesti Duna-partokat.

A római-parti gát építése lassan húsz éve napirenden van. Előbb a pünkösdfürdői földgát meghosszabbításának ötletét fúrták meg a helyiek, majd Demszky Gábor főpolgármester futott lyukra a gátépítést célzó uniós pályázattal. A Tarlós István vezette főváros hat éve jelölte ki a parti nyomvonalat a mobilgát helyszínéül, amit a műszaki egyetem és az MTA szakemberei is támogattak. Az akadémia tájépítészei viszont – tekintettel a kavicsos part és a galériaerdő tájértékére – úgy vélték, hogy inkább a Nánási út és a Királyok útja vonalára kellene koncentrálni a védekezésnél. A vitának a 2013-as rekordárvíz vetett véget, amelynek nyomán jócskán megemelték a mértékadó árvízszintet és vele a gát magasságát. Az új paramétereknek (a Vigadó téri vízmércéhez viszonyított 10,57 méter) viszont a korábbi terv nem felelt meg, így nem is kapta meg a vízjogi engedélyt. Újabb két év telt el, mire a főváros érdemben lépett. Az előkészítéssel a Fővárosi Csatornázási Műveket bízta meg, amely a munkába bevonta az állami beruházások piacán – az Orczy-park és a Múzeumkert rekonstrukciója okán – korántsem ismeretlen Tér-Team Kft.-t. A part menti, illetve a Nánási út és Királyok útja nyomvonalról a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) készített összehasonlító anyagot, amit március elején viharos lakossági fórumon mutattak be.

A szakértői tanulmány a hatalmas helyigény miatt elvetette a hagyományos földgátat és a civilek egy csoportja által korábban ajánlott, a berlini falhoz hasonlatos, a gát mögötti területet jószerivel gettósító vasbeton fal ötletét. A mobil gát – derült ki a szakértői anyagból – mindkét nyomvonalon nagy biztonsággal megvalósítható. Utóbbi a BME számításai szerint a jelenlegi nyúlgát nyomvonalán átlagosan 2,14 méter magas lenne, míg a parti sétány Duna felőli oldalán a rendezett terepszinthez képest 3,3 méter, amelyből 50 centiméter betonpadka. Erre helyeznék rá árvíz idején a 2,8 méteres mobil falat.

hvg

Mindkét változatra igaz, hogy a mentett oldalon a 6 méteres fenntartási sávban, míg a védmű Duna felőli oldalán legalább 4 méter szélességben nem lehetnek fák. Emiatt a parton az előzetes becslés szerint 600–900 fát, míg a Nánási út – Királyok útja variáció esetén 716-ot kellene kivágni. Ez utóbbi terv megvalósítása esetén 56 ingatlanból is ki kellene sajátítani kisebb-nagyobb területeket. A főváros ezért már korábban elvetette a parti kerítések menti megoldást, míg a Maradjanak a fák a Rómain csoport tavalyi szavazásán a válaszadók fele ezt a változatot támogatta. (Reprezentatív közvélemény-kutatás nem készült.)

Bár még hozzá se láttak, a költségek máris elszálltak. A 2013-ban 8 milliárd forintra becsült ár helyett ma már 18 milliárd forinttal számolnak a parti, 25 milliárddal a belső nyomvonal esetén. S ez még nem a vége. A fenti két összeg a teljes építési költségnek a parti gát esetében a 71, a másik variáció esetében az 54 százaléka. Az eltérés egyik oka a közműkiváltások közötti különbség. A tiltakozók szerint ez mesterségesen felpumpált összeg, Bardóczi Sándor tájépítész szerint a fakivágásokat illetően is irányítottan számolták el magukat a tervezők. A belső nyomvonalon kevesebb fa kivágása is elegendő (a Védegylet szerint a víz felőli oldalon csak 150 fa van), az utca másik oldalához meg nem is kell hozzányúlni. A parton viszont lényegében minden fa elpusztul, mert nem élik túl a feltöltést. Szabó Gábor vezető tervező szerint ez tévedés: a parton több ezer fa van, és nem „pusztul el” mind, hisz a feltöltés nem érinti az egész partot. A tervező siet eloszlatni egy másik félelmet is. A védművet a magyarnál szigorúbb nemzetközi szabványok szerint méretezték, sem uszadék fa, sem jégnyomás nem szakíthatja át. Utóbbit a szentendrei mobil gát is bizonyította a rekordárvíz idején. A védmű alapozási megoldása a szakértő szerint garancia arra is, hogy a talaj- és a rétegvizek akadálytalanul áramoljanak alatta az árvízmentes időszakban, így nem mocsarasodhat el a gát mögötti terület.

A heves ellenállást kiváltó beruházásról szóló helyi népszavazás elrendeléséről egyelőre nincs döntés. A kerületi és fővárosi testület is elnapolta az ügy tárgyalását. Az ellenzők március 27-én a budapesti városháza előtt demonstrálnak.

SZALAI ANNA

szalai.anna@hvg.hu