Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
Hiába gyűlt össze 266 ezernél is több aláírás az olimpiarendezés elleni népszavazás kiírásához, hiába hajolt meg látszólag a kormány és a főváros a népakarat előtt, s vonta vissza a 2024-es játékok megrendezésére vonatkozó pályázatot: mintha mi sem történt volna. A kormány a visszalépés ellenére megépíti az olimpiai tervben szereplő sportlétesítmények javát.
Csupán az marad ki az ötkarikás álmokból, ami Budapest, illetve az egész ország számára tényleges haszonnal bírt volna: az infrastrukturális beruházások. A híd, az utak, a ferihegyi vasút, a közösségi közlekedés fejlesztése, az új járművek beszerzése. Viszont a későbbi ötkarikás játékokra már úgy nyújthatják be a pályázatot, hogy a sportlétesítmények állnak, csupán a várost kell alkalmassá tenni az esemény fogadására. Márpedig ki ne akarna jobb utakat, modernebb buszokat, gyorsvasutat? Az infrastrukturális fejlesztések könnyebben lenyomhatók a választói torkokon, mint a stadionépítés.
A kormányzati szándékokról az a Fürjes Balázs rántotta le a leplet, aki korábban a Dagály Úszóaréna látványterveivel kapcsolatban szólta el magát, bevallva, hogy az impozáns látványterv, amivel a rendezés jogát elnyerték, csak blöff volt. Így az úszó-világbajnokságnak végül egy közel 100 milliárd forintot felemésztő, leginkább hatalmas parkolóházra emlékeztető építmény ad otthont. A Dagály és a 2024-es olimpia fő felelőse most az olimpiai hírekkel és sportágakkal foglalkozó egyik külföldi portállal osztotta meg azt, amiről itthon mélyen hallgat a kormányzati kommunikáció: teljesen mindegy, mit akar az ország, mi a hasznos, ha a kormány eldöntötte, akkor – kerül, amibe kerül – meg is építi, amit akar.
„Budapest biztosan újraindul az olimpiáért, mert ez 120 éves álom. Magyarország szerelmes az olimpiába” – fejtette ki Fürjes az Insidethegames portálon, hozzátéve: „A 2024-es projekt releváns lehet 2028-ban vagy 2032-ben.” Bár ezt később így pontosította: „Nincs napirenden Budapest 2028-as vagy 2032-es nyári olimpiai pályázata, előkészítés sem zajlik ebben az ügyben.”
Fürjes első közlése járt közelebb az igazsághoz – erősítette meg egyik kormányközeli forrásunk, aki szerint a sportlétesítmények többségének megépítése továbbra is szerepel a kormány terveiben, csak arról nem született még döntés, hogy ezt milyen programokban rejtsék el, és hogyan kommunikálják. A jövő évi országgyűlési választásokig mindenesetre tabu a téma. Az viszont nem titok, hogy a kormánybiztos már tárgyalt Sebastian Coe-val, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökével a 2023-as atlétikai világbajnokság rendezési jogáról, amelynek az olimpiai pályázatban is szereplő, a Rákóczi hídtól délre lévő területre tervezett, 55 ezer néző befogadására alkalmas új stadion adna otthont.
Sínen van az óbudai velodrom ügye is. A gázgyár „ikonikus környezetében” megépülő versenykerékpáros szentély kivitelezői tenderét március végén írták ki, az eredményhirdetést június végére ígérik. A létesítmény szintén szerepelt a 2024-es olimpia mestertervében az olimpiától függetlenül megvalósuló 15 fővárosi beruházás egyikeként. Idesorolták az olimpiai pályázatban a vívásnak is helyet adó, a Csepel-sziget északi csücskébe megálmodott olimpiai arénát, a szintén oda tervezett kajak-kenu szlalomversenyeket is fogadó X-parkot, az evezős, a kongresszusi, illetve a Syma rendezvényközpontot. A vidéki helyszínek közül már idén októberben elkezdik építeni a világ- és európai szintű sportesemények lebonyolítására is alkalmas, 150 hajós vitorláskikötőt Balatonfüreden, a jelen állás szerint 1,7 milliárdért. Furcsa módon eredetileg az olimpiához nem kapcsolódó beruházások közt szerepelt az olimpiai és a médiafalu is. Ezek megépítéséről, úgy tudni – átmenetileg – letettek. Ugyanakkor a sporton kívüli beruházások közül a Müpa szomszédságába tervezett konferenciaközpont megvalósulhat.
Aligha véletlen, hogy az „olimpiától függetlenül szükséges” beruházások listája és a tavaly decemberben bejelentett Kemény Ferenc sportfejlesztési program között sok az átfedés. Az eredendően az utánpótlás- és szabadidősport magasabb szintű kiszolgálása érdekében útjára indított program internetes oldalán a velodrom mellett „hamarosan” jelzéssel szerepel a csepeli szigetcsúcs fejlesztésének és az atlétikai stadion pályázatának előkészítése. A HVG információi szerint gőzerővel dolgoznak ezeknek, illetve a teniszközpontnak a pályázati kiírásán. Utóbbi viszont átkerülhet a Duna másik oldalára, a Kopaszi-gát mögötti, Garancsi István vállalkozó birtokában lévő területre, ahol a város első toronyháza is megépül.
Az összesen 11 beruházást felvonultató Kemény-programmal kapcsolatban már korábban is felmerült a gyanú, hogy valójában az olimpiai költségek átcímkézésére, elrejtésére szolgál. Fürjes már a kezdetekkor is azt hangsúlyozta, hogy csak folytatják a megkezdett munkát, és 2022-re – „függetlenül az olimpiától” – be is fejezik. Időközben a listára a fentebb említetteken túl felkerült a nagytétényi lőtér, az üllői lovasközpont, a zuglói olimpiai központ két létesítménye és a népligeti fejlesztés is.
Az olimpiai tervekben szerepelt a kispesti Bozsik-stadion is, bár a kivitelezői tendert csak tavaly decemberben hirdették meg, és az átalánydíjas vállalkozói ajánlatokat május 10-ére várják. A munkára 400 napot kap a nyertes. Az eredeti, 5,5 milliárd forintos költségkeretből tavaly lecsíptek 3,4 milliárdot. Nem mintha ez bármit is jelentene. A korábban 100 milliárdos költségre belőtt Puskás-stadion építése például már hivatalosan is nettó 150 milliárd forintnál jár. A Kemény-programra elkülönített 750 millió forint is legfeljebb az előkészítésre elegendő. Ha minden tervbe vett sportcélú beruházás megvalósul, a végösszeg könnyen átlépheti az ezermilliárd forintot, miközben a PricewaterhouseCoopers (PwC) korábbi megvalósíthatósági tanulmánya – az infrastruktúrával együtt is – 774 milliárdra becsülte az olimpia teljes bekerülési költségét.
Az egyre dagadó koncból – jó szokás szerint – ezúttal is kormányközeli cégek haraphatnak. A fővállalkozó páros egyik tagja például az a Magyar Építő Zrt., amelynek tulajdonosi szálai az új Közgépként is emlegetett Duna Aszfaltig vezetnek. De a baráti cégek helyzetbe hozása az alvállalkozók esetében is tetten érhető. A sportberuházásoknak ugyanis csak egyik célja az olimpiai álom megvalósítása. A másik mozgatórugó a gazdasági hátország finanszírozása. A kormánybarát holdudvar táplálása már csak az „alkotmányos felárból” pártfinanszírozásra visszaosztott pénz miatt is külön jelentőséggel bír. Korábban ezt szolgálták az autópálya-építések, újabban pedig az – átadásuk után sokszor üresen kongó – stadionok fejlesztése.
Az átláthatóság már eddig sem volt jellemző, és semmi sem utal arra, hogy ez változna. Már az is furcsa, hogy a Rákóczi híd pesti hídfőjétől délre fekvő, az atlétikai stadionnak is helyet adó területet úgy szerezte meg az állam 16,5 milliárdért, hogy nem a földet vette meg, hanem a Duna Passage Kft.-t, a Wing Zrt.-től. De ezt is csak onnan lehet tudni, hogy az információt az LMP kiperelte. A zöldpárt olimpiai költéseket áttekintő parlamenti vizsgálóbizottság felállítására irányuló indítványát pedig azzal söpörte le az Országgyűlés kormánypárti többsége, hogy a kérdésben a parlament nem illetékes. Ami lényegében annak a beismerésével ér fel, hogy a sportra költött milliárdok is elvesztették közpénzjellegüket.
Cikkünk megjelenése után a Wing Zrt. kommunikációs ügynöksége az alábbiakra hívta fel szerkesztőségünk figyelmét:
A Wing Zrt. magántulajdonban áll, és Magyarország vezető ingatlanfejlesztője, közel félmillió négyzetméternyi ingatlanfejlesztéssel a háta mögött. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egy projektcéget, a Duna Passage Kft-t vásárolta meg a Wing Zrt-től 2015-ben. A Rákóczi híd pesti hídfőjétől délre fekvő 15 hektáros Duna-parti terület tulajdonjoga így került a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz.
SZALAI ANNA
