A nagy ingyenebéd-biznisz

Semmi sem dobja fel jobban az irodai hangulatot, mint az ingyenkaja. Szervezz meg egy ebédkóstolót, és légy te a munkahely hőse! Így reklámozza szolgáltatását a  Lunchspread nevű New York-i startup, amely független éttermek főztjét igyekszik megszerettetni a környékükön működő irodák dolgozóival. Manapság ugyanis oly mértékben elszaporodtak a nagy étteremláncok, hogy az emberek lassan arra ébrednek: lényegében mindennap ugyanazt eszik ebédre. Mindeközben a kis helyi éttermek ismert márkanév nélkül nehezen jutnak egyről a kettőre, ha nem igazán profik a vevőtoborzásban.

Az alapító, Andy Wang korábban kisebb éttermekben dolgozott marketingesként. Lényegében olyan modellt vett át, amely más árutípusoknál – például a kozmetikai cikkeknél – régóta jól működik. Kisebb, független vendéglők ingyenes ételmintáit juttatja el irodaházakba, arra aspirálva: ha az ott dolgozóknak ízlik a menü, talán rákapnak, és tömegesen megrendelik ebédre. Az USA-ban több mint 300 ezer független étterem működik, a munkahelyi ebéd-házhozszállítási piac pedig mintegy 9 milliárd dolláros biznisz. A közvetítésért Wang szerény havi díjat kér az éttermektől, továbbá százalékos jutalékot, ha az oldalán keresztül az irodisták később az adott étteremtől rendelnek. Egy vendéglátóhely havonta átlagosan 100 dollárt fizet, amiért 100 kuncsaftot ígér neki a Lunchspread. Vagyis nagyjából egy dollárt kell áldoznia azért, hogy egy potenciális fogyasztóhoz eljuttassa a portékáját.

„A legjobb étteremnek is szüksége van arra, hogy folyamatosan új vendégeket szerezzen. A többségüknek azonban fogalma sincs, hogy ezt hogy érje el, és a hagyományos marketingeszközök valóban használhatatlanok. Több tucat étteremvezetővel konzultáltam, hogy mit szeretnének, és a legtöbben azt mondták: leginkább azt akarják, hogy az emberek kóstolják meg a főztjüket; ha ezt megteszik, nagy baj már nem lehet” – magyarázza Wang, hogyan született meg a Lunchspread ötlete.

A párosítás nagyon egyszerűen megy: bárki létrehozhat magának egy profilt, amelyben feltünteti, hogy hány kollégának szeretne ebédmintát. Meg kell jelölnie az ételallergiákat és persze azt, hogy pontosan hol van az iroda. Az applikáció segítségével rögtön megjelenik az éttermek kínálata, amelyek közül választani lehet. Ami pedig a másik oldalt illeti: a vendéglőknél nincsenek megkötések, hogy milyen ételt kell először megkóstoltatniuk a becserkészni kívánt kuncsaftokkal. Általában persze a specialitásukat választják.

Wang úgy találta ki a modellt, hogy az ingyenes mintákat ebéd után, 2-3 óra körül szállítják ki, a kézbesítés természetesen ingyenes az éhes dolgozók számára. Így lényegében nem okoz pluszterhet az éttermeknek, hogy tagjai legyenek a Lunchspread hálózatának. Végül is a maradékot hasznosítják marketingcélokra, ráadásul a napnak ebben a szakában már a személyzet sincs túlterhelve. S bár az adagokat a tapasztalatok szerint meglehetősen nagyvonalúan rakják össze a vendéglátósok, Wang mindig felhívja a fogyasztók figyelmét: inkább úgy tekintsenek az ételmintára, hogy az délutáni snack, nem pedig egy kiadós ebéd.

Tapasztalataival segíteni is tudja a vendéglátósokat a startup: azt például kapásból állíthatja, hogy az emberek több mint 50 százaléka a legszívesebben valamilyen mexikói gyorskaját választ ebédre. A Lunchspread előbb-utóbb más városokban is terjeszkedne, ám indulásként Manhattant célozta meg, annak is a legforgalmasabb, a 14. és az 57. utca közti részét, nemrég pedig Brooklynban is megjelent.

A cikk a HVG 2018/4. számában jelent meg.