Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
"2030-ra az évente kidobott élelmiszer mennyisége elérheti a 2,1 milliárd tonnát" – olvasható a Boston Consulting Group (BCG) amerikai üzleti tanácsadó cég friss tanulmányában. A jelentés szerzői szerint a probléma "aggasztó ütemben nő", a hatékony megoldásokat még nem találta meg a világ.
A kidobott élelmiszer mennyisége évente 1,9 százalékkal fog emelkedni 2015-től 2030-ig, a veszendőbe ment élelem dollárban kifejezett értéke pedig 1,8 százalékkal.
A fejlődő országokban a veszteség leginkább a feldolgozás alatt jelentkezik, a fejlett országokban főként a kiskereskedelemben és a fogyasztóknál, akik gyakran túl sokat szereznek be, ezért ki kell dobniuk az ételt, vagy meg sem vásárolják, mert "nem felel meg az esztétikai követelményeknek", ezért kerül a kukába.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) becslései alapján az élelmiszer-veszteség és -kidobás számlájára írható a kibocsátott üvegházhatású gázok 8 százaléka a világon.
Az ENSZ a probléma megoldására azt a célt tűzte ki, hogy a kiskereskedelmi és fogyasztói élelemkidobás csökkenjen a felére, a termelés, a szállítás és a raktározás közben pedig mérséklődjön a veszteség 2030-ig.
A jelentés szerint azonban kicsi az esély a célok elérésére, ha a kormányok, a cégek és a fogyasztók "nem cselekednek sürgősen". A szerzők szerint a jó megoldások egyike az élelmiszerek környezetvédelmi címkéje, mely arról tanúskodik, hogy a gyártó elkötelezte magát a veszteség csökkentése mellett, de más eszközökre, állami rendeletekre is szükség van.
