Kínában ismét az uralkodó párt forradalmi jellegét hangsúlyozzák, és a magáncégeknél is pártszervezeteket kell alapítani – sorolja a friss fejleményeket Hszü Cseng-kang közgazdász, aki szerint visszaállhat az egyszemélyi vezetés.
HVG: A Kínai Kommunista Párt a minap azt javasolta a parlamentnek, töröljék az alkotmányból azt a korlátozást, hogy az államfő és az alelnök hivatali ideje csak két egymást követő időszakig tarthat. Hogyan értelmezhető ez a fordulat?
Hszü Cseng-kang: A kétszer ötéves ciklusra vonatkozó szabály megszűnése már abból is sejthető volt, hogy a párt legutóbbi kongresszusán nem jelölték ki Hszi Csin-ping utódját. Ha a változtatás bekövetkezik, az úgy értelmezhető, hogy a kollektív vezetést ismét egyszemélyi vezetés váltja fel.
Ez igazi veszély lehet?
Az elmúlt öt évben ebbe az irányba mutattak a folyamatok, mind több hatalom koncentrálódik egyetlen személy kezében. A politbüró állandó bizottságában munkamegosztás volt, kollektív vezetés érvényesült a kulturális forradalom lecsengése óta, mert annak katasztrofális következményeiből levonták a következtetést, hogy az a tragédia soha többé ne ismétlődhessen meg. Az egyszemélyi vezetés megváltoztatásával a kommunista párt nagy, előremutató döntést hozott. Fennáll a veszélye, hogy most más irányt vesz.
A nemzetközi porondon azonban Hszi Csin-ping pártolja a szabadkereskedelmet, a globalizációt, és azt ígéri, Kína betartja a párizsi klímaegyezményt, szemben például Donald Trump amerikai elnökkel.
Legyünk óvatosak, mert amit a nemzetközi színtéren mond, azt meg kell különböztetni attól, ami Kínában történik. Bár az is igaz, hogy a külföldi fórumokról haza is üzen. Az pedig nem csoda, hogy támogatja a globalizációt, hiszen Kína gyorsan növekedett a gazdasági reformok négy évtizede alatt, nagyon sokat nyert a nyitott kapuk politikájával, a globalizációval.
De a nyitás után is fennmaradtak protekcionista intézkedések. Most valódi változás következik be?
A reformok előtti Kína teljesen zárt állam volt, éppúgy, mint a többi kommunista ország. Csak a kilencvenes években fordult a világgazdaság felé, de a nyitás politikája nem jelentette azt, hogy maradéktalanul betartotta volna a nemzetközi kereskedelmi szabályokat, és nem venném biztosra, hogy ma már kész ezt megtenni.
Kína figyelme újabban Kelet- és Közép-Európára is kiterjed, ahol megaberuházásokat tervez. Miért?
Az egy öv, egy út projekt jegyében erre a térségre is ki akarja terjeszteni a befolyását. Azért épít kikötőket, vasúti pályát, sztrádákat, mert a vezetőknek az a céljuk, hogy Kínát a nemzetközi kereskedelem középpontjában helyezzék el.
Mindeközben a belpolitikában egyre erőteljesebb az elnyomás. Lezárult a liberális reformok időszaka?
A Kínai Kommunista Párt felső vezetői újra hangsúlyozni kezdték a párt forradalmi természetét. A reformok évtizedeiben feladták ezt a szóhasználatot, arról beszéltek, hogy a forradalmi pártot normális kormányzó párttá alakítják át. Most ismét a forradalmi jelleg megerősítéséről esik szó.
Négy éve ön kidolgozta a politikai átmenet programját. E szerint a demokratizálást a megyékben, a városokban kellene kezdeni, először helyben, majd városi, megyei szinten lehetne választásokat tartani. A párt reformja pedig azzal kezdődhetne, hogy az egyes frakciók intézményesülnek. Most távolabb van Kína attól, hogy egy ilyen átmenet elkezdődjön?
A Kínai Kommunista Párt szóhasználatában a demokráciát csak a lenini értelemben használják, demokratikus centralizmusként. Ha arra gondol, hogy a nyugati típusú demokráciákhoz közeledünk-e, akkor azt kell válaszolnom, hogy az elmúlt öt évben minden változás az ellenkező irányba mutatott. Korábban még voltak jelei a korlátozott pluralizmusnak, ezek most eltűnőben vannak.
De hát a kínai gazdaságnak több mint a fele magántulajdonban van! Hogyan fér össze az egypártrendszer és a szabad piacgazdaság?
Ez a fő ellentmondás, amivel szembesülünk. Ebből a szempontból újdonság, hogy valamennyi magántulajdonú cégben és intézményben pártszervezetet kell létrehozni.
Még a külföldi tulajdonú cégeknél is?
Igen, függetlenül attól, hogy milyen tulajdonban van, és hogy milyen szervezetről van szó, a vállalkozásoktól a nem kormányzati intézményekig, civil szerveződésekig mindenhol meg kell szervezni a pártot. Feltételezem, az a cél, hogy visszaszerezzék az ellenőrzést a szervezetek felett. A reform előtt valamennyi vállalatnál, intézménynél működött pártszervezet, és azokon keresztül a párt bármit el tudott érni. A reformok eredményeképpen fokozatosan kialakult az a helyzet, hogy ma már az ipari alkalmazottak kilenctizede a magánszektorban dolgozik. A mezőgazdaságban nem, ott elvileg a parasztok közössége birtokolja a földet, de a helyi kormányzat bármikor kivonhatja a művelés alól. Eddig a legtöbb magáncégben nem volt pártszervezet. Most elrendelték, hogy legyen.
Pedig a közelmúltban két fontos alkotmányos változás is történt. Előbb, 2002-ben a magánvállalkozás státusát ismerte el az alaptörvény, majd 2004-ben a magántulajdon védelme került bele. Szembe lehet menni ezekkel az alkotmányos alapjogokkal?
Úgy vélem, direkt módon nem fogják elvenni a magántulajdont, a magánkézben lévő eszközöket, hanem más csatornákon akarják ellenőrizni. A magántulajdonosok megtarthatják a vállalkozásaikat, de a párt határozza meg, hogy mit tegyenek. Ha nem azt teszik, bajba kerülnek. Valahogy úgy, ahogy az 1930-as évek végén Németországban és Olaszországban történt, ahol a párt parancsát kellett követni.
Vezet még visszaút a privatizáció folytatása, a pluralizmus felé?
Rövid távon nyilvánvalóan az ellenkező irányba megyünk, nem a demokráciába tartunk. De nem látok más megoldást, mivel ez a mai irány hosszabb távon fenntarthatatlan. A kínai gazdaság ugyanis rászorul a nyugati technológiára, a külföldi beruházásokra.
Pedig a kínai vállalatok már számos területen piacvezetők, főleg a legújabb iparágakban.
Több cég karrierje fantasztikusnak látszik, de tudni kell, hogy az alapvető technológia Nyugatról jön. Kivétel nélkül. A gyors fejlődés mögött mindig felsejlik, hogy Kínában nagyon jól megtanulták, hogyan kell a legfrissebb technológiát megkaparintani, a siker nem originális fejlesztések eredménye. A nagy sebességű járművek, mágnesvasutak technológiája például Németországból, Japánból, Kanadából, Franciaországból származik. Az Alibaba az Amazon modelljét követi, annak módosított változata. Az Alipay fizetési megoldás a Paypal nyomában halad. Mindegyiknek meg lehet találni a nyugati eredetijét.
Az erős technológiai függés a Nyugattól nem jelent némi védelmet a vállalkozóknak, a civileknek?
Nehéz megjósolni, hová vezetnek a folyamatok. Ha a párt úgy érzi, hogy fenyegetik a hatalmát, képes lehet erős represszióra, ahogy az 1989-ben történt. Ha Kínát elvágják a Nyugattól, nem lesz meg a képessége a felzárkózásra, és ez észszerűségre, óvatosságra késztetheti a pártvezetést. Másrészt viszont a Nyugatnak is meg kell értenie a rezsim természetét, és ennek megfelelően kell együttműködnie vele.
| A reformer |
A 67 éves kínai tudóst – aki angol nyelvű tanulmányait Chenggang Xu néven jegyzi – a magánvállalkozások által gründolt Nemzeti Közgazdasági Alapítvány 2016-ban másodmagával az Év Közgazdászának választotta. Apja, Hszü Liang-jing fizikus volt, kommunista párttag, ám meghurcolták, átnevelőtáborba küldték, majd vidékre száműzték. Az akadémiára 1975-ben térhetett vissza, ahol Albert Einstein műveit fordította. Polgárjogi tevékenységéért élete alkonyán megkapta a Szaharov-díjat. Hszü Cseng-kang Hangcsouban született, a kulturális forradalom idején őt is munkatáborba küldték, egy időre bebörtönözték. Csak Teng Hsziao-ping reformjait követően folytathatta tanulmányait. Felvették a pekingi Csinghua Egyetem mérnöki karára, innen ösztöndíjjal a Harvardra került, ahol Kornai János és a Nobel-díjas Eric Maskin volt a témavezetője. Tanított a London School of Economicson, a Harvardon és a Csinghua Egyetemen. A gazdasági reformok idején a kínai jegybank és az államtanács tanácsadója volt. Jelenleg egy magántulajdonban lévő, független üzleti főiskola, a Cheung Kong Graduate School of Business professzora. A Budapesti Corvinus Egyetemen a Kornai János 90. születésnapja alkalmából rendezett tudományos konferencián felvillantotta, hogy a Kína egyes térségeinek gazdasági versenyfutása miatt általa regionálisan decentralizált autokráciaként jellemzett modell visszatérhet-e a korábbi, regionálisan decentralizált parancsuralmi rendszerbe. |
FARKAS ZOLTÁN
Az interjú a HVG 2018/10. számában jelent meg.
Mi járhat Donald Trump fejében? Az USA és az EU mire juthat Kínával? Szijjártó Péter hozta Debrecenbe a kínai CATL-t vagy a német BMW? Pogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem docense, és Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője volt a HVG Címlapsztori vendége. Videó.
Látványosan megszaporodtak a fideszes körökön belüli kibeszélések, egymásnak címzett beszólások.
Új helyzet van.
A felvételt egy az Emirátusok fölött repülő gép fedélzetéről készítették.
