Nálunk 2013 óta kell a teljes bérjellegű jövedelem után járulékot fizetni. A lengyel parlament 2017 végén fogadott el egy hasonló törvényt, amely szerint a havi 10 000 zlotynál (egy zloty MNB-devizaárfolyama 75 forint, a pénzváltóknál 78-80 forintért kapható) többet keresők esetében is a teljes jövedelemből vonják majd le mind a munkáltatói, mind a munkavállalói járulékot, és ennek megfelelően a nyugdíjuk is jóval magasabb lehet.

A kormány arra hivatkozott, hogy ezzel ösztönzik a sokat kereső legjobb szakembereket, és egységesebb, igazságosabb lesz a nyugdíjrendszer. Az egybehangzóan tiltakozó szakszervezetek és munkaadói képviseletek ezzel szemben azt mondták: a kormány egyszerűen legalább 5 milliárd zlotyval növelni akarja bevételeit, hogy legyen miből fedezni a drága szociális juttatásokat, és nem törődik azzal, hogy utódai évtizedek múlva miből fizetik majd a csillagászati összegű nyugdíjakat a most sokat keresőknek. Arra is felhívták a figyelmet, hogy az intézkedés egyelőre éppen csökkenti a magas bérű dolgozók nettó jövedelmét, és növeli a vállalkozások munkaerő-költségét. Emellett megkerülni sem nehéz a szabályt, ha az érintettek a munkaviszonyt vállalkozói közreműködéssé alakítják.

A kormány elképzeléseit általában kiszolgáló, ám időnként önálló arculatot felmutatni igyekvő Andrzej Duda köztársasági elnök idén januárban nem írta alá a törvényt, hanem az Alkotmánybírósághoz küldte, de nem a tartalmára hivatkozva, hanem azért, mert elmaradt az előírt konzultáció az érdekképviseletekkel. Tíz hónap múlva a jelenlegi parlamenti többség által egyébként jelentősen meggyengített Alkotmánybíróság is ezt a taktikus megoldást választotta: eljárási hibák – az említetten kívül egy szenátusi szavazás szabálytalansága – miatt utasította el a törvényt. Ebből az következik, hogy a vitának még nincs vége. A varsói kormány még egyszer nekifuthat a javaslat keresztülvitelének, most már szabályos eljárással. De a presztízsveszteség így is jelentős.