A végjátéknál járunk a Mercosur-országokkal – jelentette ki Jyrki Katainen, az Európai Bizottság (EB) alelnöke. Olyan tárgyalássorozatról szólt ez az optimista kijelentés, amelyet még 1999-ben kezdtek el a Dél-amerikai Közös Piac, azaz a Mercosur és az EU közti szabadkereskedelmi egyezményről. A tárgyalások többször leálltak, közben az EU kibővült, a Mercosurban pedig olykor szünetet rendeltek el egyik-másik tagnak. Jelenleg Argentína, Brazília, Kolumbia és Paraguay számít Mercosur-országnak, miután a 2012-ben csatlakozott Venezuela tagságát 2016 végén felfüggesztették, mert nem építette be jogrendjébe a közös piac szabályait.
A dél-amerikai országok nem sokkal a felfüggesztés előtt kezdték újra az egyeztetést Brüsszellel, már a 32. fordulónál tartanak, de az év elejére remélt politikai áttörés elmaradt. Egy utolsó nehézséget kell leküzdeni, az viszont elég nagy: abban kellene megállapodni, hogy az EU mennyi mezőgazdasági cikket engedjen be kedvezményesen a saját piacára. A dél-amerikai szervezet tagjai cserébe eltörölnék az EU-val szemben a büntetően magas vámokat, és szélesebbre nyitnák előttük a szolgáltatási szektort, beleértve a tengerhajózást. Lehetővé válna az is, hogy európai vállalatok részt vegyenek a Mercosur-országok közbeszerzési eljárásaiban (fordítva már nyitva áll a kapu).
Az EB javaslata szerint a Mercosur évente 600 ezer tonna etanolt, 100 ezer tonna cukrot és 70 ezer tonna marhahúst szállíthatna csökkentett terhek mellett az unió országaiba, és teljesen liberalizálnák a citrusféle gyümölcsök és levek piacát. A baromfira, illetve a disznóhúsra vonatkozó kedvezményes kvótákat már korábban megajánlották (évi 40 ezer, illetve 12 250 tonna), és bár ezeket is rossz néven vették európai agrárkörökben, az igazi akadálynak a marhahús bizonyult. A dél-amerikaiak korábban évi több mint 200 ezer tonna marhahúsra akartak engedményt kapni, de még legutóbb is amellett álltak ki, hogy 100 ezer tonnánál kevesebbről nem lehet szó.

Argentínai hentesnél. Átvágni a gordiuszi csomót
AFP / Juan Mabromata
Az európai agrárlobbi – élén a mezőgazdasági vállalkozók, illetve szövetkezetek érdekképviseleteivel – arra hivatkozik, hogy 2016-ban a 246 ezer tonnányi uniós marhahúsimport több mint 75 százaléka a Mercosur-országokból származott (azon belül több mint a fele Brazíliából), nem kellene ezt tovább növelni. Amikor pedig felröppent az a – később bizottsági illetékesek részéről megcáfolt – hír, hogy az EU tárgyalói évi 99 ezer tonnára emelték az ajánlatot, kormányzati politikusok is megszólaltak. A francia mezőgazdasági miniszter, Stéphane Travert arra emlékeztetett, hogy az államfő, Emmanuel Macron már figyelmeztette az EB elnökét, Jean-Claude Junckert, hogy Párizsnak a 70 ezer tonna is sok. Fazekas Sándor magyar földművelésügyi miniszter pedig kijelentette, Budapest nem támogatja a megállapodást, mert az dömpingáras, gyakran gyenge minőségű, élelmiszer-biztonsági szempontból kockázatot jelentő termékekkel árasztaná el az EU piacát.
Az olcsó dél-amerikai hús eddig is feszültséget szült az EU-ban. Az érintettek még azt sem emésztették meg, hogy Kanada és az EU tavaly szeptemberben ideiglenesen életbe lépett szabadkereskedelmi egyezménye (CETA) évi 65 ezer tonna kanadai marhahús kedvezményes bevitelét teszi lehetővé. Ám a britek kilépése is megkavarhatja a belső piacot, hiszen Írország marhahúskivitelének több mint a fele ma Nagy-Britanniába kerül.
A közelgő Brexitre általában véve is figyelniük kell az uniós szakembereknek, hiszen a britek a Mercosurnak adott feltételeket hivatkozási alapul használhatják az EU-val kötendő megállapodásról szóló tárgyalásokon. Csakúgy, mint azokat, amelyekkel az unió az utóbbi időben két nagy szerződést is lezárt: a CETA életbelépése után ugyanis tavaly decemberben a japánokkal állapodott meg a gazdasági együttműködésről. Más nagy ázsiai exportőrökkel is kötött már az EU szabadkereskedelmi egyezményt – ilyen például Szingapúr, Dél-Korea és Vietnam –, ha pedig a dél-amerikaiakkal zöld ágra vergődik, akkor felgyorsulhatnak az Ausztráliával és Új-Zélanddal zajló tárgyalások is. Mindez azt a nem titkolt célt szolgálhatja, hogy az EU a szabadpiac védelmezőjeként mutassa meg magát, szembeszegülve a már büntetővámokat is kivető Donald Trumppal.

Ez csak a politikai hab a tortán, hiszen a Mercosurral készülő megállapodás értéke nagyobb lehet, mint a kanadaié vagy a japáné. Az EU és a dél-amerikai csoport közti kereskedelmi forgalom értéke szolgáltatások nélkül számolva 2016-ban csaknem 85 milliárd euró volt – Japánnal 58 milliárd körüli –, ebből 42 milliárdra rúgott az unió exportja. A négy ország együtt a világ hetedik legnagyobb piaca, közös éves GDP-jük eléri a 2200 milliárd eurót. Az unió vállalatai 260 millió új fogyasztót célozhatnak meg. Nem véletlen, hogy olyan nagy ipari és szolgáltatásexportőrök, mint Spanyolország, Olaszország és Németország rendre sürgetik, hogy a gazdák ne ejtsék túszul a megállapodást.
Az európai autóiparnak igencsak kapóra jönne, ha megszűnne a Mercosur-országokban a gépkocsikra és az alkatrészekre kivetett 35 százalékos vám, de jól járnának a gépipar, a textilipar vagy a gyógyszeripar szereplői is. Az agrárszektorban se mindenki panaszkodhatna, hiszen a tejipari termékek, az édességek, borok és más szeszes italok is olcsóbban juthatnának a dél-amerikai vevőkhöz. Legalább eljutnának hozzájuk, mivel a brutális Mercosur-vámok miatt jóval kevesebb ilyen áru érkezik oda, mint a hasonló piacokra. Az európai cégek ráadásul előnybe kerülhetnének a külső konkurensekkel szemben, mert a Mercosur másokkal még nem kötött hasonló egyezményt.
Az óra ketyeg – figyelmeztetett Cecilia Malmström. Az EU kereskedelmi biztosa a davosi Világgazdasági Fórumon elmagyarázta, hogy a megállapodás időablaka hamarosan becsukódik, mert Brazília bezárkózik a választások előtt, és ha elszalasztjuk a pillanatot, akkor még évekig tárgyalhatunk. Brazíliában az idén októberben lesz elnökválasztás, de a kampány márciusban megkezdődik. Azután meg már célegyenesbe fordulhat a Brexit, majd jön az Európai Parlament 2019 nyarán esedékes választása, amelynek nyomán új Európai Bizottság is feláll majd – és vélhetőleg a tárgyalódelegációk is újak lesznek.
A cikk a HVG 2018/11. számban jelent meg.