Nehéz megmondani, mi az a coaching, de egyre nagyobb igény van rá

„Nem tanácsadás, nem mentoring, nem pszichológia, hanem olyan eszköz, amelynek segítségével az ügyfelet hozzuk olyan helyzetbe, hogy megtalálja saját válaszait, megoldásait” – próbálja definiálni a HVG kérdésére a coachingot Bánás Zsuzsanna business coach, mediátor. Az évek óta egyre divatosabb szakmának láthatóan már a pontos meghatározása is meglehetősen problémás. Pásztor László executive coach magyarázata szerint pszichológiai eszközökkel dolgoznak, de olyan emberekkel, akiknek nincs pszichológiai problémájuk, hanem akiket valami megakadályoz abban, hogy jobb teljesítményt nyújtsanak. Bodó Péternek, az általa, önmagáról elnevezett – European Coaching Associationhöz tartozó – „akadémia” vezetőjének van a legrövidebb meghatározása: a coaching segítség az önsegítéshez. „A coach az ügyfelét a célja elérésének útján kíséri. Ennek során kérdésekkel és más inspiráló módszerekkel támogatja abban, hogy képes legyen a megfelelő célokat kitűzni, az akadályokat leküzdeni, a kerülő utakat vagy zsákutcákat elkerülni, aktívan és következetesen tenni célja eléréséért.”

Az, hogy ki művelheti ezt a szakmát, szintén ellentmondásos. Mivel még ma sincs hivatalos elismerése, sőt TEÁOR-száma se a coachingnak Magyarországon, ezért bárki nevezheti magát coachnak – és nevezi is. Szerencsére vannak nemzetközi sztenderdek, amelyek alapján azért nagyjából el lehet dönteni valakiről, hogy színvonalas munkát végez-e vagy sem. Elősegítheti a választást, hogy számos különböző ágazati szervezetbe tömörült a szakma, így például a Magyarországi Coach Szervezetek Szövetségének oldalán több mint egy tucat ilyen társaság mintegy 300 szakemberének adatai között böngészhetünk.

A HVG által megkérdezett szakértők mindegyike kiemeli, hogy az egyik legfontosabb szűrő az, hogy az adott coach milyen végzettségű, és milyen szakmai továbbképzéseken vett részt. A szakma népszerűségével természetesen a coachképző helyek száma is egyre nő. A felvi.hu adatai szerint a hazai felsőoktatás is kezd felébredni ebben a témában, egyre több intézmény indít különböző coachképzéseket diploma utáni szakmai oktatás keretében. Jelenleg nyolc ilyen található az adatbázisban, három helyen képeznek business coachokat, de van szupervizor-coach, coach–üzleti edző, mérnöki coach és akad – az egyik egyházi főiskolán – „keresztény szemléletű coaching és vezetés” képzés is. Ezek két vagy három félévesek, félévenként 200–300 ezer forintért. De például az ELTE PPK május végére ígéri új coachképzése részleteinek kihirdetését, és valószínűleg más egyetemek is hamarosan elindítják a sajátjukat. Ezekbe már meglévő diplomával bárki bekerülhet felvételi beszélgetés és a tandíj befizetése után.

Az egyre növekvő igényekre természetesen az üzleti élet a felsőoktatásnál gyorsabban és rugalmasabban reagált. Rengeteg coachképző hely közül választhatnak az érdeklődők. Bodó Péter úgy véli, ezek színvonalának a legjobb mutatója az, hogy az ott végzett coachok mennyire folytatják valóban a szakmát, mennyire eredményesek, és mennyire ajánlják másoknak is a képzést. Emellett az oktatás időtartama is lehet iránymutató, mert szerinte „ezt a szakmát nem lehet gyorstalpaló módon elsajátítani. Színvonalas coachképzéshez idő és intenzitás kell.” Ezzel egyetért Bánás Zsuzsanna is, aki szerint biztosra menni a több mint 150 órás, 1-2 éves, nemzetközi coachszervezetek által akkreditált oktatással lehet. A képzésnek soha nincs vége, esetmegbeszélésekre, szupervíziókra is jár a legtöbb színvonalas coach.

Baska Judit, a Magyarországi Coach Szervezetek Szövetségének elnöke megerősítette lapunknak, hogy épp most állítanak össze és várhatóan még nyáron közzé is tesznek egy listát az általuk ajánlott coachképző helyekről. Mint mondta, a szövetség már a megalakulásakor következetes szakmai önszabályozást hirdetett meg, aminek a célja az átlátható és számonkérhető szakmai normák és sztenderdek kialakítása. Érdemes lesz majd figyelmesen utánanézni a képzőhelyeknek, mert a tandíj több százezer, esetenként akár millió forintba is kerülhet évente.

Stiller Ákos

Bár nagyon divatos lett mára ez a szakma, nem biztos, hogy mindenkinek való. Pásztor László tapasztalatai szerint vannak olyanok, akik végigülik a nem olcsó oktatást, majd nem merik elkezdeni a munkát. Éppen emiatt Bánás Zsuzsanna szerint az önreflexió és az önismeret folyamatos fejlesztése legalább olyan fontos, mint maga az iskola. Ezt egyébként a coachok nemzetközi akkreditációja is megköveteli. Bodó Péter is kiemelte kérdésünkre, hogy a coach önmagát is képes coacholni a különböző élethelyzetekben és kihívásokban. Ezért érett személyiségűnek kell lennie annak, aki a kliens problémájára képes a legmegfelelőbb módon reagálni.

A kezdő coachoknak különösen nehéz megrendelőket szerezniük, de ha elindul az üzlet, akkor kifizetődő lehet a képzésbe ölt energia és pénz. Leginkább vezetők, középvezetők vagy a cégek HR-irodái igénylik ezt a szolgáltatást, de művészek, politikusok, médiamunkások is egyre gyakrabban keresnek maguk mellé coachot. Egy átlagos coach 35–45 ezer forintot kér el egy óráért, a sztárcoach akár 80 ezret is. És egy-egy kliens esetében általában 8–10 találkozásra van szükség. Az úgynevezett life coaching is egyre inkább terjed, ilyenkor a kliensek civilben, nem céggel a hátuk mögött keresnek szakembert. Ezek díja az üzleti coachingnál jóval kevesebb, általában óránként 15 ezer forint.

Egyelőre azért több az eszkimó, mint a fóka, azaz nem biztos, hogy minden coach el is tudja adni magát, ráadásul a multicégek sokszor nem magyar, hanem nemzetközi coachokat hívnak meg. Pásztor szerint mindenesetre örvendetes, hogy az utóbbi időben hazai középvállalkozások is egyre inkább alkalmaznak coachokat, mert rájöttek, hogy összességében ez gyorsan megtérülő befektetés a cégnek.