Az első számú luxusipari birodalmat építette fel, és a világ második leggazdagabb üzletembere lett Bernard Arnault.
Rideg üzletember, farkas kasmírba öltözve, szinte orvosi eset, ahogy mániákusan vásárolja fel a kisebb családi vállalkozásokat. Kitartó, ragyogó intellektus, gyors észjárású, irtózik a nagyvilági élettől, imádja a családját, Chopint és a csokoládét. Ezek az ellentétes vélemények fogalmazódnak meg a francia Bernard Arnault-ról, aki a világ második leggazdagabb emberévé vált. Vagyonát az általa felépített luxusipari birodalom, az LVMH 47 százaléka adja, amivel a Bloomberg hírügynökség listáján bekerült a százmilliárd dollárnál nagyobb összeget tulajdonlók triójába, az Amazon-alapító Jeff Bezos mögé.
Az összesen 70 luxusmárkát – köztük a Diort, a Louis Vuittont, a Givenchyt, a Bulgarit, a TAG Heuert, a Dom Pérignont, a Moet Hennessyt – birtokló LVMH az idén a befektetők kedvence. A júliusig bő 40 százalékos emelkedést mutató, az év végi 380 eurós célárfolyamot is túlszárnyaló részvényjegyzésnek jót tett, hogy a tavalyi évet a cég rekordforgalommal és -nyereséggel zárta, a lendület pedig az első negyedévben sem tört meg.
Az elemzők többsége úgy ítéli meg, hogy az LVMH termékportfóliójának sokszínűsége – divatcikkek és bőráruk, parfüm és kozmetikum, szeszipari termékek, órák és ékszerek, plusz kiskereskedelem –, földrajzi megoszlása képes ellensúlyozni a globális konjunktúra kilengéseit, még az USA és Kína közti kereskedelmi háború megpróbáltatásait is. A minap bejelentett két üzlet tovább erősíti a bizalmat: az egyik a Rihannával indítandó divatház, a Fenty, a másik az, hogy az LVMH beszáll a környezeti tudatosságra sokat adó Stella McCartney brit divattervező cégébe. Ami elégtétel Arnault számára, hiszen a Beatles-gitáros lánya éppen az ő legnagyobb riválisával, a Keringgel szakított, s lett egyúttal a fenntartható fejlődés ügyében az LVMH tanácsadója is.
Arnault elszántságát Suzy Menkes amerikai divatújságíró az üzletember családi hátteréből vezette le: „Tisztességes apa és extrovertált anya gyermekeként a nagyanyja nevelte, majd egyszer csak megérkezett vidékről Párizs burzsoá világába.” Arnault a belga határhoz közeli Roubaix iparvárosban egy jómódú üzletember elsőszülött gyermeke volt, anyja ösztökélésére zongoraművésznek készült, de a neves párizsi műszaki egyetemen kötött ki. Matematikus-mérnöki diplomával az apja építőipari vállalkozásában kezdett dolgozni. Családot alapított, két gyermeke született.
Élete az után vett fordulatot, hogy 1981-ben a szocialista Francois Mitterrand-t választották elnökké: baloldali gazdaságpolitikai irányváltástól tartva az USA-ba ment, ahol vállalkozásba kezdett, hogy megismerje az európaitól eltérő üzleti mentalitást. Mély nyomot hagyott benne, hogy amikor New York-i taxisától megkérdezte, mit tud Franciaországról, a válasz egyetlen szó volt: Dior.
Hazájába visszatérve a Lazard Freres pénzügyi csoport hitelével megtámogatva megvett egy kisebb luxuscéget, és elkezdte szisztematikusan építeni a birodalmát. Szimbolikus egy frankért megkapta a csőd szélén álló Boussac Saint-Freres textilgyárat, amelynek ékköve anyja kedvenc márkája, a Dior volt. Arnault a Le Bon Marché áruházat tartotta meg, a csoport többi részétől megvált. Az újabb lehetőséget az 1987-es tőzsdekrach kínálta, amikor nyomott árfolyamon 43 százalékos részesedést vásárolhatott a pezsgőkre és konyakokra szakosodott Moet Hennessy és az exkluzív bőrtáskákat készítő Louis Vuitton fúziójából létrejött LVMH-ban. Kihasználta a két fél vezetőjének viszályát, és átvette az irányítást. A Moet Hennessy révén a birtokába került a Dior parfümgyártása, majd megszerezte a Givenchyt és a desszertboráról ismert, patinás Chateau d'Yquem pincészetet. Felvásárlási szenvedélye a kilencvenes években teljesedett ki, egymás után a cégbirodalom része lett a Berluti, a Kenzo, a Guerlain, a Loewe, a Marc Jacobs, a Fendi, a Pucci, a Sephora.
Három luxusmárkát azonban máig nem tudott beterelni az LVMH kivételes portfóliójába. A Chanel szóba sem jött, hiszen a Wertheimer családban fel sem merült az eladása. Az alapítók leszármazottainak a kezében lévő, kifinomult bőrtermékeiről, selyemsálairól híres Hermés pedig ellenállt Arnault kitartó támadásának. A küzdelem egyik pillanatában, 2011-ben az akkori vezérigazgató, Patrick Thomas – az Hermés-részvények ellenséges kivásárlására utalva – epésen megjegyezte: „Egy gyönyörű nő elcsábítását nem azzal kezdi az ember, hogy hátulról megerőszakolja.” Arnault-nak a legfájóbb az volt, hogy az olasz Guccit 2001-ben, hosszas küzdelem után legfőbb riválisa, Francois Pinault szerezte meg előle, aki visszavonulása után a fiának, Francois-Henri Pinault-nak adta át birodalma, a Kering irányítását.
A két család másban is verseng. Amikor a márciusban kigyulladt párizsi Notre-Dame-székesegyház rendbehozatalára a Pinault család százmillió eurót ajánlott fel, az Arnault familía a dupláját ígérte. Mindketten jelentős műgyűjtők, Francois Pinault Velencében már régen megnyitotta múzeumát, és hamarosan elkészül a párizsi tőzsde egykori épületének kiállítótérré alakítása. Arnault Frank Gehry kanadai–amerikai sztárépítésszel terveztetett múzeumot a főként kortársakból álló kollekciójának bemutatására, a vitorlásra emlékeztető grandiózus épületet Párizsban, a Bois de Boulogne-i vidámpark közelében öt éve adták át.
Szó szerint családi vállalkozásként tekint cégbirodalmára a 70 éves Arnault, amelybe bevonta két házasságából mind az öt gyermekét. A legidősebb, a 44 éves Delphine 2000-től dolgozik a cégnél: a legnyereségesebb márka, a Louis Vuitton igazgatója. Édestestvére, a nála két évvel fiatalabb Antoine a Berluti főnöke, egyben az LVMH kommunikációjáért felelős. Arnault-nak a kanadai zongoraművésznő Hélene Mercier-vel 1991-ben kötött második házasságából származó fia, a 27 éves Alexandre a német luxusbőrönd-készítő Rimowa vezérigazgatója, öccse, Frédéric a TAG Heuer stratégiai és digitális ügyeit viszi, a 21 éves Jean pedig hamarosan pénzügyi feladatokat lát el a cégcsoportban.
Arnault elcsépeltnek tartja a luxus kifejezést, szerinte helyénvalóbb a „magas minőségű termék” megnevezés. Az igazi kérdés, hogy az idő őt igazolja-e. Vagyis bízhat-e abban, amit az őt kedvelő Steve Jobs néhai Apple-alapító mondott: „Nem tudom, hogy 50 év múlva sikeres lesz-e még az iPhone, de abban biztos vagyok, hogy valamire akkor is koccintanak Dom Pérignon-nal.”
Eddig 3,3 milliárd forintnyi európai uniós támogatást kellett visszafizetni, mert a magyar kormányzati szervek szabálytalanul szereztek be Microsoft-licenceket – tudta meg a HVG. Az ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség is nyomoz, a hatóságok viszont hat év alatt nem jutottak el még a gyanúsításig sem.
Új helyzet van.
Az iráni válaszcsapások 18 embert öltek meg Izrael területén.
A Mercedes E-osztály és az A6-os Audi eladásai meg sem közelítik az 5-ös sorozatú BMW-jét.
A minisztérium szerint nincs „klímakrízis”.
Ez jutott eszébe.
Az SUV-k ma már annyira sokfélék, hogy az ellenük vagy mellettük szóló előítéletek aligha általános érvényűek. Adhatók viszont praktikus vásárlási tanácsok.
