Bár Magyarország nem tartozik a legnagyobb üvegházgáz-kibocsátó országok közé, azonban jelentős (és 2013 óta egyre csak növekvő) szén-dioxid-kibocsátásunkat mindenképpen csökkenteni kell. Nemcsak az EU-s és hazai célkitűzések betartása miatt, hanem azért is, mert a dekarbonizáció, az energiafelhasználás és általában a fogyasztási mintáink, illetve a hazai energiaszektor megváltoztatása több komplex környezeti, gazdasági és társadalmi problémára is választ adna, ezzel is segítve a fenntartható életmód kialakítását hazánkban.

A klímaterv kapcsán már felemelték a hangjukat a zöld szervezetek korábban is, hogy nem elegendőek a kormány vállalásai. Ennek fényében nem meglepő, hogy az Energiaklub szakmai elemzéséből is az derül ki, hogy a Nemzeti Energia- és Klímatervben (NEKT) foglalt 12 százalékos kibocsátáscsökkentési célszám nem szolgálja Magyarország klímavédelmi érdekeit.

A NEKT minden területen az energiafelhasználás növekedését tervezi, amiből jól látszik az Energiaklub szerint, hogy a műszaki szempontrendszer mellől hiányoznak az ugyancsak kulcsfontosságú társadalmi és környezeti érdekek.

Magyarország mindössze 12 százalékos csökkentést vállalt az üvegházgáz-kibocsátás terén 2030-ig,

de ebben az ütemben haladva 2050-re sajnos meg sem fogja közelíteni az klímavédelem szempontjából kívánatos nettó zéró kibocsátást.

A kibocsátáscsökkentési kudarc fő oka, hogy a NEKT kifejezetten az energiafelhasználás növekedését tervezi mind a villamos energia, a hőenergia és a közlekedés területén, ami nem áll összhangban az erőforrások és a nyelők (nyelő alatt olyan folyamatot, tevékenységet vagy mechanizmust értünk, ami kivonja az üvegházhatású gázokat a légkörből, ilyenek például a fák is – a szerk.) terén egyaránt jellemző rendszerkorlátokkal. A fenti probléma megoldásához sürgető szükség volna a tervezési szemléletmód és módszertan megváltoztatására, amelynek legfontosabb eleme, hogy

a műszaki szempontrendszer mellé egyenrangú tervezési szempontként kellene érvényesíteni a társadalmi és környezeti érdekeket ezekben jártas szakértők intenzív bevonásával.

Az elemzés hangsúlyozza, hogy hazai kutatócsoportok független számításai alapján léteznek működő energiaforgatókönyvek Magyarország számára, melyekben az energiaigények biztonságosan elláthatóak jelentősen több megújuló energiaforrás felhasználásával, akár atomenergia nélkül.

Az energiahatékonysági és megújuló energiaforrások hazai potenciálját vizsgáló kutatások szerint az energiagazdálkodás jelentős átalakítása segítségével körülbelül 40 év alatt az ország teljes energiafogyasztása akár harmadára lenne csökkenthető, és 100 százalékban megújuló energiaforrásokkal ellátható. A részletesebb, órás felbontású szimulációk azt mutatták, hogy Magyarország egy zöld forgatókönyv segítségével 40 év alatt az elsődleges energiaigény 51 százalékát, az áramtermelés 83 százalékát tudná megtermelni fenntartható módon, hazai megújuló energiaforrásokból – állítja az Energiaklub.

A hőenergiaszektor racionalizálása az egyik legfontosabb feladat a következő évtizedekben. A hőenergia fenntartható előállításában és hatékony felhasználásában hatalmas kiaknázatlan potenciál rejlik, állapítja meg az elemzés. Ugyanakkor a NEKT-ben megfogalmazott megújulós célok ebben a szektorban nem elég világosak és részletesek. Így például a biomassza (tűzifa) növelése fenntarthatatlan, a napenergia termális hasznosítása, valamint a geotermia/környezeti hő és a hulladékhő kiaknázása pedig nem elég hangsúlyos. 

Az Energiaklub ezért javasolja, hogy mélyreható szakmai egyeztetések során a következő években lássanak napvilágot azok a konkrét tervek, amik a "Zöld távhő program" keretében, egymást kiegészítő megújuló forráson alapú (pl. geotermia, napkollektorok, biogáz stb.) falu- és városfűtőmű és távhőrendszer elterjedését alapozzák meg. Ezek mellett pedig kiemelt figyelmet kell fordítani az elavult épületállomány energetikai felújítására, hiszen az el nem fogyasztott energia, a legolcsóbb és legzöldebb energia.

A villamosenergia-termelésben a megújuló energiaforrások tervezett fejlesztése aránytalanul napenergia központú, ami felveti azt a kérdést, hogy a téli energiaellátást hogyan képzeli a kormányzat a jövőben. Télen ugyanis a napelemek helyét más országokban a szélerőművek veszik át, ám ezt a fejlesztési irányt törvénnyel akadályozták meg Magyarországon. Ráadásul a fenti időjárásfüggő kapacitások mellé kulcsfontosságú volna a rugalmas, biogáz alapú termelési kapacitásokat is nagy ütemben fejleszteni, de ebben a vonatkozásban a NEKT érdemi információt nem szolgáltat – írják.

„A NEKT kapcsán a legfontosabb két tanulság közül az egyik az, hogy az energetikus szakemberek szükséges, de nem elégséges feltételei a 21. századi energiatervezésnek. A természet- és társadalomtudományok képviselői nélkül készített tervek ma már fabatkát sem érnek. A másik tanulság az, hogy a politika dominanciája az efféle szakmai feladatok kivitelezésénél igen súlyos károkat képes okozni mind anyagi, mind pedig környezeti értelemben” – fogalmazott Munkácsy Béla projektvezető.