A magyar korrupció előre megy, nem hátra: már Románia és Kína is tisztább nálunk
Az EU második legkorruptabb országa Magyarország, de csak azért csúsztunk le az első helyről, mert Bulgáriában még többet romlott a helyzet, mint itthon – erre az eredményre jutott a Transparency International friss Korrupcióérzékelési Indexe. A többi visegrádi országtól látványosan leszakadtunk, és a helyzet a válság alatt csak rosszabb lett.
Már nem az EU legkorruptabb állama Magyarország, csak a második – derül ki a Transparency International most kiadott, 2021-ről szóló Korrupcióérzékelési Indexéből. Azonban nem arról van szó, hogy javult volna a helyzetünk,
mi is rontottunk a pontszámunkon, csak Bulgária még többet.
A 0–100 közötti skálán, ahol a 0 a lehető legkorruptabb, a 100 a tökéletesen korrupciómentes, egy éve ilyenkor még Magyarország, Bulgária és Románia is 44-44 ponttal állt, holtversenyben az EU legkorruptabb országaiként. Mostanra Magyarország pontszáma 43-ra romlott, Bulgáriáé 42-re, Romániáé viszont 45-re javult.
Globális összevetésben a 180 vizsgált állam közül a 73. helyre csúsztunk le az egy évvel korábbi 69.-ről, így Ghánával, Kuvaittal, Szenegállal és a Salamon-szigetekkel vagyunk egy szinten, de például Kína pontszáma 2-vel magasabb, mint Magyarországé. Igaz, azt ehhez mindig hozzáteszik a jelentés szerzői: a világ különböző részein annyira mások az elvárások egy ország korrupcióval szembeni ellenállóképességéről, hogy óvatosan kell bánni a nagy megállapításokkal, a globális helyezésnél fontosabb a nagyjából hasonló kultúrájú és intézményrendszerű országokat egymással összehasonlítani, tehát mi magunkat inkább más európai és amerikai országokkal kell, hogy összevessük.
Magyarország a listán a legjobb helyezését 2007-ben érte el, akkor csak az EU 12. legkorruptabb országa voltunk, azóta viszont 2009 és 2018 kivételével minden évben visszaestünk. Az pedig, hogy az elmúlt tíz évben 12 ponttal lett rosszabb a mutatónk, világviszonylatban is kiugróan gyenge – állapította meg a jelentés. Az is világosan látszik, hogy a többi visegrádi országtól csúnyán leszakadtunk, most már Románia és Bulgária a mi korrupciós súlycsoportunk.
A jelentés szerzői összehasonlították a korrupcióérzékelés mutatóját az egy főre jutó GDP-vel is, és arra jutottak: a kettő között az EU-ban nagyon erős az összefüggés, a válságban pedig még erősebb lett, vagyis minél gazdagabb egy állam, annál nagyobb az esély arra, hogy kevésbé korrupt. Magyarországon hiába volt a járvány előtti hét évben jelentős a gazdasági növekedés, még mindig azok közé tartozunk, ahol egyszerre van alacsony nemzeti jövedelem és nagy korrupció. Ez jól látható ezen az ábrán: egy országot ábrázoló pont minél inkább balra van, annál korruptabb a hely, és minél lentebb, annál szegényebb.
| Hogyan mérik ezt? |
| A Korrupcióérzékelési Indexet 12 szervezet 13 felmérése és értékelése felhasználásával készíti el a Transparency International berlini titkársága. Üzletembereket és szakértőket kérnek meg arra, hogy értékeljék, mennyire érzik nagynak a közszektor korrupciós fertőzöttségét. Vagyis nem csak konkrét korrupciós ügyekről van szó – már csak azért sem, mert minél korruptabb egy ország, annál nehezebb ezeket bizonyítani –, hanem arról, hogy mennyire érzik korruptnak az egyes államokat. |
A Türk Tanácshoz képest egészen jól állunk
A lista élmezőnyében és az alján sincs komoly változás az elmúlt évekhez képest. A világ három legkevésbé korrupt állama 88-88 ponttal Dánia, Finnország és Új-Zéland, mögöttük 85-85 ponttal Norvégia, Svédország és Szingapúr, majd 84-gyel Svájc következik. Ahogy a jelentés megállapítja: a felvilágosult autoriter Szingapúrt kivéve ezek mind érett demokráciák, ahol a korrupció elleni küzdelem is sokat jelent abban, hogy világviszonylatban is kiemelkedő a jólét. Természetesen korrupció ott is van, de „az alapvető különbség abban érhető tetten, hogy ezek az államok üldözik és igyekeznek visszaszorítani a korrupciót, nem pedig a kormányzás módszereként kezelik azt”.
Nyugat-Európa gazdaságilag fontos országai közül Olaszország 56 pontja jelenti a kivételt, a német 80, a brit 78 és a francia 71 pont is alacsony korrupciós kockázatot jelent. Az Egyesült Államok korrupciós kitettsége még mindig viszonylag alacsony, de a 67 pont azt jelenti, hogy amióta Donald Trump elnök lett, folyamatos volt a visszaesés, és Joe Biden első elnöki évében is tovább romlott a helyzet.
A lista legalján 16-16 ponttal Afganisztán, Észak-Korea és Jemen, 14-gyel Venezuela, 13-mal Szomália és Szíria, legvégül 11-gyel Dél-Szudán található. Ezekben az országokban „diktatúra vagy anarchia van, és az intézményrendszer, már ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről, nem képes vagy nem is törekszik a közjó előmozdítására, és eközben a korrupció megfékezhetetlennek bizonyul”.
Oroszország 29 pontot ért el, ezzel a világ 45. legkorruptabb országa lett. A szerzők megnézték a Magyarország újdonsült barátait tömörítő Türk Tanács eredményeit is – a legjobb a 38 pontos Törökország, a legrosszabb a Tanács Magyarország melletti másik megfigyelő tagja, Türkmenisztán 19 ponttal –, és azt a következtetést vonták le:
Magyarország a 73. helyezésével ebben a klubban kifejezetten tisztának mondhatja magát.
A Transparency International indexéhez hasonló módszertannal készült a Világbank Korrupciós Kontroll Indikátora is, amelyet szintén most mutattak be. Ebből az látszik, a magyar állam képessége a korrupció elhárítására másfél évtizede jelentősen gyengült.
De hogy süllyedtünk ennyire mélyre?
A Transparency International Magyarország és a Civitas Intézet egy 179 oldalas kiadványt állított össze a magyar helyzetről, Fekete Könyv II. címen. A könyv nyitó elemzését Daron Acemoglu, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) közgazdászprofesszora írta, és azzal az erős megállapítással kezdett:
A korrupció minden korábbi csúcsot megdöntött Orbán Magyarországán, és szervezésében a legfőbb szerepet maga a Fidesz játssza. Ez leginkább abban érhető tetten, ahogyan az ország él és visszaél az Európai uniótól érkező pénzekkel.
Acemoglu szerint a magyarországi tapasztalatok azt mutatják: nem bízhatunk az EU-ban, hogy az majd végrehajtja az intézményi reformokat, és határt szab a korrupciónak. Mára az EU-s pénzek a korrupciót táplálják itt és Lengyelországban is, „miközben az unió tiltakozása és korlátozott szankciói egyik ország belső dinamikáját sem képesek megváltoztatni”.
A könyv szerint „az államhatalom jelenleg nem törekszik az általános közjó szolgálatára, nem azt tekinti elsődleges feladatának, hanem egyes kiválasztott személyek és rétegek gyarapodását”. Az egyetlen pozitívum az, hogy a bíróságok megőrizték a szakmai autonómiájukat, a kormány számos kísérlete ellenére „a tárgyalótermekben nem lehet az államhatalom javát szolgáló bírói elfogultságot tapasztalni”. Ez az állítás akár szóról szóra ugyanígy szerepelhetett volna bármelyik korábbi kiadványban is, de most azt is megnézték, milyen hatással volt a járvány és a válság a korrupcióra. Három fő pontot mutattak be 2020-ból és 2021-ből:
- a kormány egyre súlyosabb pénzügyi nyomás alá teszi az önkormányzatokat,
- a közpénzek még könnyebben alakulnak át magánvagyonná (itt a kétes egészségügyi beszerzések és a turizmus támogatásából a NER-közelieknek kiosztott pénzek mellett a legnagyobb problémát az jelenti, hogy ezermilliárdos nagyságrendben szervezik ki a nemzeti vagyont alapítványoknak),
- és a Fidesz arra törekszik, hogy akkor is tudja befolyásolni az államhatalmat, ha elvesztené a választást.
„A magyar kormány, szemben a fejlett országok túlnyomó többségével, nem a járvány okozta válság miatt elszegényedett rétegek megsegítésére költött nagy pénzeket (…), hanem a gazdaság közvetlen támogatására; ezek között jelentős volt az átláthatatlan és haveri köröknek juttatott pénzügyi transzfer” – állapítják meg a szerzők.
A számokból az is kiderül: a járvány kitörése óta kevesebb a közbeszerzés, viszont ezeknek az értéke növekszik. Ráadásul soknak ezek közül nincs is köze a járvány elleni védekezéshez – persze a kormány magyarázata erre az, hogy végső soron minden pénz, ami bekerül a gazdaságba, az újraindítást segíti. 2021 első felében nagyjából 200-zal több közbeszerzési eljárás volt építési beruházáshoz köthető, mint 2020 azonos időszakában, értékük pedig közel 200 milliárd forinttal haladta meg 2020 első félévének adatát. Az ellenőrzésről pedig a Közbeszerzési Hatóság saját beszámolóját idézi a könyv, igaz, még 2020-ról: abban az évben kicsit több, mint 7000 közbeszerzést folytattak le, a hatóság 91 ellenőrzést rendelt el, és 41 szerződésszegést vizsgált ki.
A könyv közel kétharmada gyakorlati példákat sorol, hogyan működik a magyar korrupció. Aki rendszeresen olvas híreket, az nagy újdonságokkal itt nem szembesül, önmagában az a súlyos tény, hogy 112 oldalon keresztül lehet sorolni az elmúlt néhány év korrupciósgyanús ügyeit úgy, hogy az 50 téma közül egyik sem kap többet két oldalnál, vagyis egy vázlatos kifejtésnél. A 112 oldalból amúgy 108 NER-közeli, a kispesti MSZP és Joób Márton szegedi szocialista képviselő ügye a két ellenzéki történet. Helyet kapott a listán az Orbán család hatvanpusztai birtoka, Szijjártó Péter luxusjachtozása, Rogán Antal előző feleségének és a mostani felesége családjának üzleti sikerei, Borkai Zsolt botránya, Varga Judit ingatlanügyei, Mészáros Lőrinc 500 milliárd forintja, vagy épp a vadászati világkiállítás, amely hivatalosan nem is volt világkiállítás. Valószínűleg a kézirat zárásának határideje miatt a Völner-ügy még nem is szerepel az összeállításban.
Mire mehetne az ellenzék hatalomra jutva, de kétharmad nélkül?
A kötetet egy távolabbra mutató elemzés zárja. Sajó András, a Közép-európai Egyetem professzora arról írt, amiről az elmúlt hónapokban sokan vitáztak már: mit tehetne a mostani ellenzék, ha megnyerné a választást, de nem kétharmaddal. Ez nem csak elvi szempontokból lenne fontos, egy ilyen új kormány működését könnyedén meg tudnák bénítani a NER-hez közeli emberek, ha akarnák (például úgy, hogy ha a Költségvetési Tanács, benne Domokos Lászlóval és Matolcsy Györggyel, nem hagyja jóvá a költségvetést, a köztársasági elnök jogosult feloszlatni a parlamentet) – és ezen a ponton a szerzővel együtt tegyük félre egy pillanatra azt, hogy ha most lenne a választás, akkor valószínűleg a Fidesz győzne.
Hosszabb alkotmányfilozófiai gondolatmenete végén Sajó arra jut: ha csak a jog filozófiájával foglalkozókra hallgatunk, lehet találni érveket az alkotmány és a kétharmados törvények feles többséggel történő átírására, de ennél fontosabbak a társadalmi akadályok. Ha nem óvatosan nyúlnának a törvényekhez, az a jogállamiságot fenyegetné, ha viszont precíz munkával próbálnák átalakítani a kereteket, akkor az annyira lassú volna, hogy a NER-rel szemben igazságtételre vágyókat nehezen elégítené ki. Az olyan problémákról nem is beszélve, hogy közben is működtetni kell valahogy az országot, vagy hogy ezt hogy magyarázzák el az EU döntéshozóinak.
A reális lehetőségről ő is elismeri, hogy „aligha nevezhető vonzónak”: egy olyan kompromisszum jöhet létre, amely garantálja a jogállamiságot a jövőben, a közintézmények visszatérését a normalitásba, viszont a NER kedvezményezettjei megtarthatják a vagyonukat.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
