A következő években Paks II. nélkül 6400 (16 milliárd euró), azzal együtt 11400 milliárd forintnyi (28,5 milliárd euró) energetikai fejlesztés valósul meg az országban – mondta hétfőn az Országgyűlésben Orbán Viktor miniszterelnök, hozzátéve, hogy ebből összesen 32 nagyberuházást valósítanak meg, amelyek nélkül az ország energiarendszerét nem lehet korszerűsíteni és a nemzetközi versenyképességét sem biztosítani.

"A szükséges pénzügyi forrásokat az Európai Unió megígérte" – folytatta a kormányfő, aki szerint, ha mégsem adják oda az ígért pénzt, akkor azokat más forrásból szerzi be a kormány, ennek érdekében "európai partnereinkkel és másokkal" meg is indította az egyeztetéseket a kormány.

Nem kevés pénzről beszélünk, még ha a 2030-ig tartó időszakot is foglalja magában, akkor is évi sok száz, esetleg több ezer milliárd forintról van szó – attól függően, hogy Paks II.-vel vagy nélküle számolunk. Az idei költségvetésben például összesen 29 ezer milliárd forint kiadással számol a kormány.

Ha a magyar kormány nem uniós forrásból akar valamit megvalósítani, akkor hitelt vesz fel, amire jelenleg két módja van – magyarázta a hvg.hu-nak a téma érzékenysége miatt a neve elhallgatását kérő szakértő. Az első a devizakötvény kibocsátása, leginkább euró- vagy dollárkötvény jöhet szóba. Ebben az esetben az Orbán által említett megindított egyeztetés akár az is lehetne, hogy egy nagy céggel, például a JP Morgannel ültek le tárgyalni, hogy szondázzák a piacot: jelenleg milyen felárral, mekkora mennyiségben lehetne devizakötvényt kibocsátani, amit még felszívna a piac.

Akkora mennyiségről van azonban szó, amivel biztosan nem lehetne egyszerre megjelenni a kötvénypiacon. A magyar kormány is, amikor devizakötvényt bocsát ki, jellemzően 1-2 milliárdos tételt kínál megvételre, rég elmúltak már azok a boldog békeidők amikor még 4 milliárd euróval is meg lehetett jelenni a piacon. Viszont ha 2030-ig megosztva, évente 2-3 milliárdnyi kötvényt hirdetnek meg, akkor arra még akár vevőt is lehet találni. Ez viszont csak az érme egyik oldala, amennyiben ugyanis ez a terv megvalósul, úgy borul minden eddigi adósságkezelési cél: elszáll a már most sem túl jól kinéző államadósság-ráta és nő a külföldi felé fennálló adósság aránya is.

Megoldást jelenthetne az is, hogyha a hitelt nem befektetőktől, hanem egy országtól venné fel az Orbán-kormány. Ez esetben az egyetlen jelölt Kína lehetne, az ázsiai óriás ugyanis az egyetlen, amely piaci alapon ad ekkora hitelt strukturális vagy energetikai fejlesztésekre.

Kína felé eladósodni a jóskönyvek szerint sem a legjobb ómen

– fogalmazott ezzel kapcsolatban szakértőnk, aki Montenegro példáját hozta: a balkáni ország nem tudta kifizetni egymilliárd dolláros kínai hitelét, uniós segítséget is kért miatta, nem kapott, és végül olyan félelmek merülnek fel, hogy Peking jelentős földterületeket vagy más állami tulajdont szerezhet a hiteltörlesztés elmaradása miatt.

Szóba jöhetne még az IMF is, de ezt szakértőnk egyből kizárta, mondván

a Nemzetközi Valutaalapnál eléggé pontosan definiálva van, mikor és mire ad pénzt, így csak országoknak nyújt segítséget, amelyek pénzügyileg bajban vannak, effektíve államcsőd lehetősége áll fenn. Ez Magyarországra nem igaz, ráadásul egy IMF-hitel nyílt beismerése lenne annak, hogy az ország külső segítség nélkül nem lenne képes finanszírozni magát.

Adhatna még pénzt a Világbank vagy más fejlesztési bank is, de az sem túl valószínű: előbbi leginkább fejlődő országokra koncentrál, utóbbiak számára pedig óriásinak számítana ez a hitelösszeg. És igen, vett már fel hitel a magyar állam az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Banktól, hogy felújítson 17 kórházat, ám az ottani összeg, 138 millió euró meg sem közelíti a mostani bejelentés mértékét.

Felmerülhet még az is, hogy nemzetközi bankok dobják össze a pénzt szindikált hitel formájában. Itt lényegében arról van szó, hogy akkora a hitel nagysága, aminek nyújtását, illetve annak kockázatát egy bank nem tudja vállalni, inkább egy konzorciumot szervez, így osztva többfelé a terheket és a kockázatot. Nem annyira ördögtől való a gondolat, amikor szeptemberben Szijjártó Péter bejelentette, hogy a hosszú távú gázszerződést írt alá az oroszokkal, ott is a magyar bankok adtak szindikált hitelt az államnak.

Persze ebben és ahogy az összes fenti esetben is, borulna minden korábbi finanszírozási terve az államnak, ezért szakértőnk szerint Orbán blöffölt, inkább üzenetet küldött. Az sem biztos, hogy az EU számára, lehet csak a saját szavazóinak, mondván, ha a „gonosz Brüsszel” nem ad pénzt, mi azt is meg tudjuk oldani.