“Nem szabad újra elkövetnünk azt a hibát, mint Oroszország esetében: sokáig voltunk elnézőek, közömbösek és felszínesek az oroszokkal szemben” – erről beszélt a múlt héten Olaszország távozó miniszterelnöke. Mario Draghi nemcsak általában az Európai Unióra gondolt, hanem saját hazájára is, ahol Berlusconi exminiszterelnök épp a napokban erősítette meg, milyen jó barátja neki Vlagyimir Putyin orosz elnök. “Ami látszólag csak üzleti kapcsolat, az része a kínai rendszernek, épp azért ezt így is kell kezelni” – hangsúlyozta Draghi, aki ebben a kérdésben osztja az USA álláspontját.

Alexander de Croo belga miniszterelnök visszhangozta olasz kollégája aggodalmait: “Néhány területen Kína vetélytárs, méghozzá nagyon is kemény konkurens. Néhány területen kifejezetten ellenséges velünk szemben. Meg kell értenünk azt, hogy sok gazdasági probléma egyben geostratégiai kérdés is.”

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a vasárnap véget ért kínai pártkongresszusra utalva arra mutatott rá, hogy “azt tapasztaljuk, hogy egyes trendek és feszültségek felerősödtek. Hszi Csin-ping elnök folytatja politikáját, amely egyre inkább egy önmagára támaszkodó Kínát képzel el a jövőben.”

A Politicót egy magát megnevezni nem kívánó diplomata arról tájékoztatta, hogy a zárt ajtók mögött lefolytatott vita során Orbán Viktor magyar miniszterelnök is “több autonómiát” sürgetett. Az nem világos, hogy ez az uniós autonómia mit is jelentene valójában? Kínával, az Európai Unió legnagyobb kereskedelmi partnerével szemben jelentene “több autonómiát”, vagy pedig az USA Kína-politikájával szemben?

Olaf Scholz német kancellár a jövő hónapban Kínába látogat. Ő lesz az első nyugati vezető, aki üdvözli Hszi Csin-ping elnököt, aki bebetonozta a hatalmát a most véget ért pártkongresszuson. Elődje, Angela Merkel, a pandémia előtt minden évben legalább egyszer felkereste Pekinget – számos német üzletember társaságában.

Olaf Scholz kancellár most az uniós csúcson arra hívta fel a figyelmet, hogy a következő nagy pénzügyi válság akár Kínából is kiindulhat.

Nincs uniós egység

A balti országok, amelyek fenyegetve érzik magukat Putyin ukrajnai agressziója óta, kemény politikát javasolnak Kínával szemben. Litvánia javítja kapcsolatait Tajvannal – erre Peking kereskedelmi embargóval válaszolt, de a három balti ország kilépett az Új Selyemút programból is.

Németország viszont továbbra is kereskedni akar Kínával, amely a legfontosabb partnere. Az USA-val ellentétben nem akarja szétválasztani a két állam gazdaságát. “Az Európai Unió azzal büszkélkedik, hogy a globális kereskedelem bajnoka, ezért nem támogathatja azokat, akik a deglobalizációt akarják elérni” – hangsúlyozta a német kancellár.

Mark Rutte holland miniszterelnök Scholzhoz hasonlóan óvott attól, hogy az Európai Unió átvegye az USA Kína-politikáját. “Fontos, hogy Európa függetlenül cselekedjen. Nem Amerika kiterjesztett részei vagyunk, hanem megvan a mi saját politikánk Kínával szemben” – fogalmazott a politikus.

A finn miniszterelnök viszont az amerikai vonal követését javasolta: ”nem válhatunk függővé autoriter országoktól. A demokratikus államokkal kell együttműködnünk, mint az USA, Nagy-Britannia, Japán, Dél-Korea, Ausztrália, Új-Zéland.”

Mit mondanak a kínaiak?

A Global Times című angol nyelvű lap, amely hűen tükrözi a kommunista párt véleményét, a globalizáció folytatására buzdítja Európát, és arra, hogy a saját érdekeit kövesse a kínai kapcsolatban, ne pedig az USA irányvonalát.

A lap idézi Charles Michelt, az Európai Tanács elnöke azt mondta az uniós viták kapcsán: “nem vagyunk naivak, de nem akarunk konfrontációt Kínával”.

Ugyancsak idézik Emmanuel Macron francia elnököt, aki szerint “újra kell gondolni az EU–Kína kereskedelmi párbeszédet”.

Peking számára a legfontosabb Németország. A Volkswagen már az ötvenes években autógyárat épített Sanghajban, és ma már több autót ad el a világ legnagyobb járműpiacán, mint otthon. Scholz Hamburgban engedélyezni akar egy nagy kínai beruházást a kikötőben, de koalíciós partnerei ellenzik ezt.

“Kínát egyre inkább vetélytársnak látják az Európai Unióban, de néhány fontos területen továbbra is lehetséges az együttműködés, mint például a klímavédelem vagy az iráni atomalku felújítása ügyében” – nyilatkozta a Global Timesnak Vang Ji-vej, a pekingi Zsenmin egyetem nemzetközi kapcsolatok kutatóintézetének igazgatója.