Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
Eddig nem volt nehéz dolga a klímaváltozás elleni küzdelemben Magyarországnak, legalábbis a kibocsátáscsökkentési vállalások teljesítését tekintve. Viszonylag könnyű volt túlteljesíteni az eleve nem túl ambiciózus vállalásokat, hiszen a 2020-ra kitűzött EU-val közösen vállalt célok – az üvegházhatású gázok kibocsátásának az 1989-es szinthez képest 20 százalékos csökkentése – (túl)teljesült jelentős részben a rendszerváltás (pontosabban az ipar leépülése a szocialista piac összeomlása után), majd a 2008–2012 közötti gazdasági válság eredményeképp,
csak arra kellett figyelni, hogy ne nőjenek olyan durván a kibocsátások.
Ennélfogva a magyar kormányzat nem volt politikailag motivált arra, hogy nagyobb ambíciót mutasson, 2020-ig nem is látható egyértelmű csökkenési trend. Az előttünk álló évtizedben azonban már nagyszabásúbb – további 20 (1989-hez képest összesen 40) százalékos kibocsátáscsökkentést kellene elérni, majd 2050-ig klímasemlegessé válni ahhoz, hogy esélyünk legyen elkerülni a globális felmelegedés katasztrofális következményeit – derült ki Magyarország Első Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentésének sajtóbemutatóján kedden.
A 2030-ig, és majd 2050-ig vállalt célok, vagyis végső soron a klímasemlegesség eléréséhez kevés lesz az eddigi hozzáállás, szakpolitikai váltásra, több évtizedes elkötelezettségre van szükség – figyelmeztetett Huszár András, a jelentést készítő Green Policy Center hazai zöldpolitikai szakmai műhely társalapító igazgatója.
A jelentésben az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) által az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének Titkársága felé (az adatok feldolgozásának időigénye miatt mindig kétéves csúszással) benyújtott – bár itthon nagydobra nem vert, és magyarul nem is elérhető – éves kibocsátási leltárjelentéséből kiindulva, a különböző szektorokban összesen 108 indikátor vizsgálata és elemzése alapján igyekeznek megállapítani a kiindulási helyzetet, majd nyomon követni a kibocsátáscsökkentés folyamatát annak érdekében, hogy
időben lássuk, megfelelő pályán van-e Magyarország a klímasemlegesség felé.
A jelentés a készítők szándéka szerint ahhoz is hozzájárul majd, hogy megfelelő szakpolitikai válaszok szülessenek.
Utóbbiakra azonban nem tesznek javaslatot. Mint írták, az aktuálisan elérhető adatok alapján évente frissített jelentéssel a döntéshozók és a társadalom tájékoztatása a cél, hogy tükröt tartsanak az aktuális klímapolitikának, és bemutassák annak hatásait.
| Helyreállni nem fog |
A 2050-re célként kitűzött klímasemlegesség lényege, hogy egyensúlyi helyzet áll be a káros anyagok légkörbe kibocsátása és azok elnyelése/megkötése között, vagyis csak annyi kibocsátás maradjon meg, amennyit el is tudunk nyelni, meg tudunk kötni. Ezt több módon lehet elérni, például alacsonyabb kibocsátású technológia alkalmazásával (vagy a fogyasztás visszafogásával), illetve az elnyeletéssel, ami a globális felmelegedésért elsősorban felelős szén-dioxid megkötése, természetes módon erdők telepítésével, vagy technológiai megoldások bevetésével, bár ezek fejlesztése még zajlik. A GPC munkatársai azonban figyelmeztettek, hogy
vagyis nem nő az emberi behatás a klímára (viszont lesz esély elkerülni a legsúlyosabb következményeket). |
A jelentésben szó esik arról, hogy
- az egyes országok klímateljesítményét mérő különböző rangsorokban Magyarország hogyan áll: általában a középmezőnyben, az EU-tagállamait nézve azonban inkább a sereghajtók között;
- mivel függ össze az ország eddigi kibocsátáscsökkentési teljesítménye: a gazdasági válságokkal, mert eddig csak ezek idéztek elő jelentős és tartós csökkenést (a szakpolitikai intézkedések nem);
- bemutatják, hogy a 2010–2020 közötti időszakhoz képest mekkora kihívás lesz a 2020–2030 közötti időszakra vállalt célok teljesítése: „jelentős trendváltásra van szükség”;
- milyen alapok kellenek ahhoz, hogy 2050-re biztosan elérjük a klímasemlegességet: a jelenlegi gazdasági működés alapvető átalakítása, amihez elengedhetetlen a külön szektorális célok megfogalmazása is, „hogy minden érintett számára világos legyen, mi a szerepe és a felelőssége a közös cél elérésében”;
- és hogy miként teljesítenek kibocsátáscsökkentésben az adott szektorok: vegyesen.
A készítők összesen 11 területen kísérik figyelemmel az előrehaladást, amelyekről külön ábra készült:
Green Policy Center
Az egyes indikátorok alapján össze is hasonlították az ország teljesítményét néhány – méretét, gazdasági teljesítményét, elhelyezkedését tekintve hozzá hasonló – állammal (Ausztria, Csehország, Portugália), ebből kiderül többek között, hogy
- a megújuló energia arányát tekintve az EU-átlag alatt teljesítünk, ebben még a csehek is jobban állnak,
- de az uniós átlag alatt vagyunk az egy főre eső élelmiszer-hulladékot nézve, ami kedvező, bár még javítható állapot,
- a fogyasztás egy főre eső karbonlábnyomát nézve már majdnem utolértük Ausztriát, ami ebben az esetben nem ad okot az örömre,
- a kiválasztott országok közül csak Portugáliában erősebb a klímasemlegességi cél elérésének társadalmi támogatottsága.
Ez utóbbi magas támogatottság a készítők szerint „jó alapot adhat az ambiciózus cselekvéshez”, de figyelmeztetnek, hogy még nem jelenti az egyes – a mindennapi életre akár közvetlen hatással is bíró – konkrét szakpolitikai intézkedések támogatottságát.
A teljes képhez azonban még nincs meg minden. A készítők jelezték például, hogy a folyamatok nyomon követéséhez szükséges 108 indikátor közül 32 esetében nem álltak rendelkezésre adatok. Különösen adathiányos volt az ipar, a finanszírozás és a klímakormányzás területe, az adatok hiányában így nem lehet megfelelően mérni az előrehaladást. Ezért felhívással is fordultak az érintett szereplők, szakemberek felé, hogy akinek vannak a hiányzó indikátorokra vonatkozó információi, esetleg javaslata további vagy más indikátorok vizsgálatára, az keresse meg őket.
A klímakormányzással – vagyis hogy az intézményi és jogi rendszer mennyire segíti az átmenetet – kapcsolatban pedig megjegyezték, hogy bár Magyarországnak van klímatörvénye, az csak a legfontosabb célokat rögzíti, viszont számos fontos elemet nem határoz meg, így például
nem jelölt ki ciklikus mechanizmust a klímapolitikai tervezésről, döntéshozatalról, nyomon követésről és felülvizsgálatról, vagy nem állított fel független tudományos tanácsadó intézményt, amely megalapozottabbá tehetné a döntéshozatalt.
Az, hogy Magyarország milyen ütemben indult a klímasemlegesség felé, és milyen hatásuk volt az ezzel kapcsolatos intézkedéseknek, legközelebb ősszel derülhet majd ki, várhatóan ekkorra készül majd el a következő jelentés, már a 2021-es évre vonatkozó OMSZ-leltárjelentés alapján.
