csak arra kellett figyelni, hogy ne nőjenek olyan durván a kibocsátások.

Ennélfogva a magyar kormányzat nem volt politikailag motivált arra, hogy nagyobb ambíciót mutasson, 2020-ig nem is látható egyértelmű csökkenési trend. Az előttünk álló évtizedben azonban már nagyszabásúbb – további 20 (1989-hez képest összesen 40) százalékos kibocsátáscsökkentést kellene elérni, majd 2050-ig klímasemlegessé válni ahhoz, hogy esélyünk legyen elkerülni a globális felmelegedés katasztrofális következményeit – derült ki Magyarország Első Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentésének sajtóbemutatóján kedden.

A 2030-ig, és majd 2050-ig vállalt célok, vagyis végső soron a klímasemlegesség eléréséhez kevés lesz az eddigi hozzáállás, szakpolitikai váltásra, több évtizedes elkötelezettségre van szükség – figyelmeztetett Huszár András, a jelentést készítő Green Policy Center hazai zöldpolitikai szakmai műhely társalapító igazgatója.

A jelentésben az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) által az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének Titkársága felé (az adatok feldolgozásának időigénye miatt mindig kétéves csúszással) benyújtott – bár itthon nagydobra nem vert, és magyarul nem is elérhető – éves kibocsátási leltárjelentéséből kiindulva, a különböző szektorokban összesen 108 indikátor vizsgálata és elemzése alapján igyekeznek megállapítani a kiindulási helyzetet, majd nyomon követni a kibocsátáscsökkentés folyamatát annak érdekében, hogy

időben lássuk, megfelelő pályán van-e Magyarország a klímasemlegesség felé.

A jelentés a készítők szándéka szerint ahhoz is hozzájárul majd, hogy megfelelő szakpolitikai válaszok szülessenek.

Utóbbiakra azonban nem tesznek javaslatot. Mint írták, az aktuálisan elérhető adatok alapján évente frissített jelentéssel a döntéshozók és a társadalom tájékoztatása a cél, hogy tükröt tartsanak az aktuális klímapolitikának, és bemutassák annak hatásait.

A jelentésben szó esik arról, hogy

• az egyes országok klímateljesítményét mérő különböző rangsorokban Magyarország hogyan áll: általában a középmezőnyben, az EU-tagállamait nézve azonban inkább a sereghajtók között;
• mivel függ össze az ország eddigi kibocsátáscsökkentési teljesítménye: a gazdasági válságokkal, mert eddig csak ezek idéztek elő jelentős és tartós csökkenést (a szakpolitikai intézkedések nem);
• bemutatják, hogy a 2010–2020 közötti időszakhoz képest mekkora kihívás lesz a 2020–2030 közötti időszakra vállalt célok teljesítése: „jelentős trendváltásra van szükség”;
• milyen alapok kellenek ahhoz, hogy 2050-re biztosan elérjük a klímasemlegességet: a jelenlegi gazdasági működés alapvető átalakítása, amihez elengedhetetlen a külön szektorális célok megfogalmazása is, „hogy minden érintett számára világos legyen, mi a szerepe és a felelőssége a közös cél elérésében”;
• és hogy miként teljesítenek kibocsátáscsökkentésben az adott szektorok: vegyesen.

A készítők összesen 11 területen kísérik figyelemmel az előrehaladást, amelyekről külön ábra készült:

Green Policy Center

Az egyes indikátorok alapján össze is hasonlították az ország teljesítményét néhány – méretét, gazdasági teljesítményét, elhelyezkedését tekintve hozzá hasonló – állammal (Ausztria, Csehország, Portugália), ebből kiderül többek között, hogy

• a megújuló energia arányát tekintve az EU-átlag alatt teljesítünk, ebben még a csehek is jobban állnak,
• de az uniós átlag alatt vagyunk az egy főre eső élelmiszer-hulladékot nézve, ami kedvező, bár még javítható állapot,
• a fogyasztás egy főre eső karbonlábnyomát nézve már majdnem utolértük Ausztriát, ami ebben az esetben nem ad okot az örömre,
• a kiválasztott országok közül csak Portugáliában erősebb a klímasemlegességi cél elérésének társadalmi támogatottsága.

Ez utóbbi magas támogatottság a készítők szerint „jó alapot adhat az ambiciózus cselekvéshez”, de figyelmeztetnek, hogy még nem jelenti az egyes – a mindennapi életre akár közvetlen hatással is bíró – konkrét szakpolitikai intézkedések támogatottságát.

A teljes képhez azonban még nincs meg minden. A készítők jelezték például, hogy a folyamatok nyomon követéséhez szükséges 108 indikátor közül 32 esetében nem álltak rendelkezésre adatok. Különösen adathiányos volt az ipar, a finanszírozás és a klímakormányzás területe, az adatok hiányában így nem lehet megfelelően mérni az előrehaladást. Ezért felhívással is fordultak az érintett szereplők, szakemberek felé, hogy akinek vannak a hiányzó indikátorokra vonatkozó információi, esetleg javaslata további vagy más indikátorok vizsgálatára, az keresse meg őket.

A klímakormányzással – vagyis hogy az intézményi és jogi rendszer mennyire segíti az átmenetet – kapcsolatban pedig megjegyezték, hogy bár Magyarországnak van klímatörvénye, az csak a legfontosabb célokat rögzíti, viszont számos fontos elemet nem határoz meg, így például

nem jelölt ki ciklikus mechanizmust a klímapolitikai tervezésről, döntéshozatalról, nyomon követésről és felülvizsgálatról, vagy nem állított fel független tudományos tanácsadó intézményt, amely megalapozottabbá tehetné a döntéshozatalt.

Az, hogy Magyarország milyen ütemben indult a klímasemlegesség felé, és milyen hatásuk volt az ezzel kapcsolatos intézkedéseknek, legközelebb ősszel derülhet majd ki, várhatóan ekkorra készül majd el a következő jelentés, már a 2021-es évre vonatkozó OMSZ-leltárjelentés alapján.