„Négy százalékkal zuhant volna a GDP, ha nem esik az eső tavasszal” – napra pontosan három hónapja ezzel a címmel mutattuk be a második negyedéves GDP-adat részleteit. Most, amikor a harmadik negyedéves számokat is közzétette a Központi Statisztikai Hivatal, majdnem szó szerint ugyanezt leírhatjuk: úgy lett 0,4 százalékos a visszaesés, hogy ha a mezőgazdaságot nem számítottuk volna be, akkor 3,8 százalékos mínusz lett volna a vége.

A fő számokon a KSH nem változtatott a két hete kiadott első becsléséhez képest. Vagyis a nyers adat szerint 0,4, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított számok alapján 0,3 százalékkal gyengébb volt a gazdaságunk teljesítménye idén július-szeptemberben, mint egy évvel korábban, az év első három negyedévében pedig 1,2 százalékkal maradt el a GDP a 2022. január-szeptemberitől. Nem csoda, hogy az elemzők erre azt mondták, hogy 2023 egy elveszett év – az egyetlen jó hír a számok között az, hogy már legalább negyedéves szinten véget ért a visszaesés, április-júniushoz viszonyítva 0,9 százalékos növekedést mért a KSH.

Most pedig részletezték is a statisztikusok, hogyan hozták ki ezt az adatot.

Idén a gazdasági elemzéseket időjárás-jelentéssel kell indítani: a tavalyi borzasztó aszály tönkretette a mezőgazdaság számára 2022-t, ahhoz képest most egy átlagos év is óriási kiugrásnak tűnne, idén pedig segített az időjárás. 2022. július-szeptemberében 32,5 százalékos visszaesést mértek az agráriumban, idén ehhez viszonyítva egy egészen kiugró, 88,2 százalékos növekedés következett. Egy éve, amikor azt elemeztük, mitől lehet vége a visszaesésnek, azt írtuk, hogy „Brüsszel és egy esőtáncos sámán mentheti meg a magyar gazdaságot” – nos, úgy tűnik, a sámánt tényleg intézték.

Sok más viszont nem akadt, ami segített volna. Az ipar például 5,4 százalékkal zuhant vissza 2022 azonos időszakához képest. A leginkább az élelmiszeripar, a gumi-, műanyag- és építőanyag-ipar és az energiaipar állt földbe, a fontos iparágaink közül a járműgyártás volt az, ami jobban teljesített. Ha csak az iparon múlik, akkor 0,9 százalékkal esett volna vissza a GDP.

Gyengélkedik a szolgáltató szektor is, ennek a hozzáadott értéke 3,1 százalékkal csökkent. Van néhány ágazat, ahol növekedést mértek – például a kommunikációs szolgáltatásoknál 2,1, a turizmusban 0,8 százalékosat –, de a leginkább látványos, 8,8 százalékos növekedés az egészségügyi szolgáltatásoknál történt. Amikor három hónapja hasonló számok érkeztek, az elemzők azt írták, hogy sokan fordultak magán-egészségügyi szolgáltatókhoz, ez húzta fel a számokat.

A szolgáltatások közül a legnagyobb visszaesést a kereskedelemben mérték, ott 11,6 százalékkal volt kisebb a hozzáadott érték, mint tavaly ilyenkor. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a logisztikában 8 százalékos volt a gyengülés. Világos, mi áll emögött – a magas infláció elvitte a megtakarításokat és elértéktelenítette a fizetéseket, az emberek spóroltak, ahogy csak tudtak.

A háztartási fogyasztás 0,9 százalékkal esett vissza, ezen belül is a háztartások Magyarország területén megvalósuló fogyasztási kiadásai (gyönyörű megfogalmazása ez annak, hogy a pénz, amit az emberek az országban költöttek el) 2,4 százalékkal csökkent. Jól látszik, hogy most már tényleg mindenből kevesebbet vásárolunk: a nem tartós termékeknél 5,8, a féltartósaknál 0,9, a tartósaknál 0,2, a szolgáltatásoknál pedig 0,4 százalékos a fogyasztás visszaesése.

De a cégek is visszafogták a kiadásaikat. A bruttó állóeszköz-felhalmozás 15,1 százalékkal esett vissza, főleg azért, mert a feldolgozóipart kivéve gyakorlatilag minden iparág cégei sokkal kevesebb pénzt szántak beruházásokra. A leglátványosabban az építőipar fékezett le.

Az viszont jócskán fékezte a zuhanást, hogy a külkereskedelmi mérlegünk nagyot javult – a KSH szerint enélkül 5 százalékkal gyengébb lett volna a GDP-adat. Most 8,7 százalékkal kevesebb külföldi árut hoztak be Magyarországra, mint egy éve ilyenkor (főleg azért, mert tavaly extrém dolgok történtek az energiapiacon), a külföldre eladott magyar termékek mennyisége viszont csak 3,6 százalékkal csökkent.

Az egészen biztos, hogy a kormány eredeti terve, hogy idén másfél százalékos növekedés összejöjjön, lehetetlen, ezt már ők is elengedték, de most már ahhoz is valami nagyon látványos fordításnak kellene történnie, hogy éves átlagban nulla fölött legyünk majd. Ez persze azt is jelenti, hogy így 2024-ben nagyobb növekedésre lesz esélyünk, hiszen akkor az idei rémes számok jelentik majd a viszonyítási alapot.

Ennél fontosabb kérdés az, hogy mikor kezdenek majd az emberek újra vásárolni. Az átlagbér emelkedése most már legalább visszatért az infláció fölé, de azért ettől még nem javul meg minden egy csapásra. A tartalékokat felélték sokan, a drágulás még mindig velünk van, és pusztán egy-két szebb makrogazdasági statisztikától még nem kezdenek el tömegek újra költekezni. Amikor majd a bérek tartósan jobban emelkednek, mint ahogy az áruk drágulnak, újra beindulhat a fogyasztás növekedése is, az húzhatja ki majd igazán a gazdaságot a gödörből. Addig marad az, hogy várjuk a tavaszi esőt.