A Matolcsy György jegybankelnök és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter közti sárdobálással új szintre emelkedett a gazdaságpolitika két irányítójának eddig sem csak a felszín alatt fortyogó ellentéte. Kérdés, hogy a párbajozók meddig készek még elmenni.

Nagy Mártonnak talán jól jönne, ha Matolcsy György mihamarabb eltűnne a képből, a jegybank pedig nem fékje, hanem motorja lenne a vágyva vágyott növekedésnek. Matolcsyt elvileg egyszerűen el lehet távolítani:

a jegybankelnököt a köztársasági elnök mentheti fel a miniszterelnök javaslatára, súlyos kötelezettségszegése esetén.

Az elmúlt években számos olyan ügy akadt, amire rá lehetne húzni a kötelezettségszegés vádját. Még ha a felmentés indoklása nem is áll meg, a jegybankelnök legfeljebb munkaügyi bíróságon és az Európai Bíróságon kereshetne jogorvoslatot. Ugyanakkor Matolcsy leváltása – valamilyen súlyos váddal, ráadásul – biztosan világraszóló botrány lenne.

Matolcsynál a jegybanktörvény tervezett módosítása verte ki a biztosítékot, amely kiterjesztené a jegybank fideszes tagokból álló felügyelőbizottságának ellenőrzési hatáskörét a Pallas Athéné alapítványra és annak cégeire. Pletykák szerint az ellenőrzési jogkör kialakítását személyesen Varga Mihály pénzügyminiszter kezdeményezte: tudni akarja, milyen csontvázak lapulnak az évek során kétes ingatlanbizniszekkel és furcsa támogatásokkal hírbe hozott alapítványi birodalomban arra az esetre, ha Matolcsy után őt küldené Orbán Viktor a jegybank élére.

Nem pusztán Vargának, a Fidesznek általában érdeke, hogy a felügyelőbizottság feltárja a Matolcsy-alapítványok körüli kétes üzelmeket, ha voltak ilyenek, vagy legalábbis találjon olyan ügyeket, amelyek legalábbis kellemetlenek lehetnek a jövőre leköszönő jegybankelnök számára.

A cikk teljes terjedelmében az eheti HVG hetilap Fókuszban rovatában, illetve online a hvg360-on olvasható.

HVG 2024/10

hvg