“Macron elnök választ vár a kezdeményezéseire” – fejtegette a Politico podcastjében Észak-Rajna-Vesztfália kereszténydemokrata miniszterelnöke. Hendrik Wüst hozzátette: “a német vezetők csak habozva és kitérően reagáltak Macron elképzeléseire”.

Mik ezek az elképzelések? Mostani látogatása során Emmanuel Macron arról beszélt Drezdában, hogy meg kellene kétszerezni az Európai Unió költségvetését annak érdekében, hogy létrehozzanak három közös alapot, ezekből az európai ipart, a mesterséges intelligenciát, illetve a zöld átmenetet finanszíroznák. Ez tulajdonképp Mario Draghi terve, az Európai Központi Bank egykori főnöke brüsszeli megbízás alapján stratégiát dolgozott ki a versenyképesség fokozására.

“Európa halandó” – hangsúlyozta Berlinben Emmanuel Macron, aki azt szeretné, hogy a következő brüsszeli vezetésben fontos szerep jusson Draghinak. Ezt az elképzelést támogatja Giorgia Meloni olasz miniszterelnök is, aki gazdasági tanácsadóként elsősorban Mario Draghira hallgat. Csakhogy Németországban nemigen akarnak hallani arról, hogy az Európai Unió a Covid-válság után újra közösen vegyen fel nagy összegű hitelt. Angela Merkel német kancellár csakis úgy tudta elfogadtatni akkor a közös kötvénykibocsátást, hogy arra egyetlenegyszer kerülhet sor. Mára azonban kiderült, hogy Brüsszelnek sokkal több pénzre van szüksége, mint amennyit a tagállamok befizetnek már csak azért is, mert Ukrajna támogatása sok milliárd euróba kerül, és még senki sem látja a háború végét.

A kínai kapcsolat az EU egyik legfőbb dilemmája

Kína az Európai Unió legfontosabb kereskedelmi partnere, de Washington nyomására Brüsszel csökkenteni kívánja a függést. Hszi Csin-ping kínai elnök legutóbbi látogatása kapcsán kiderült: Párizs és Berlin másként ítéli meg a kínai kapcsolatot. Németország jelezte, hogy jelenleg nem találja alkalmasnak az időpontot a csúcstalálkozóra, holott Macron elnök azt javasolta: fogadják együtt a világ második legnagyobb gazdaságának vezetőjét. Ehelyett Párizsban találkozott Hszi Csin-ping Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével és Emmanul Macronnal, világosan illusztrálva azt, hogy az Európai Unióban vita van Kína megítéléséről. Korábban Macron elnök Pekingből hazatérve jelentette ki: “az Európai Unió nem lehet az Egyesült Államok vazallusa.”

Egészen más a véleménye erről Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek, akinek az USA számít a legfontosabb szövetségesnek az orosz fenyegetéssel szemben. Tusk nemrég győzött a választáson, vele szemben Macron és Scholz mindinkább béna kacsának tűnnek, hiszen hazai népszerűségük a mélyponton áll.

“Itália megváltoztathatja Európát”

Giorgia Meloni megőrizte népszerűségét Itáliában több mint egy évvel a kormányra jutás után, ezért magabiztosan így nyilatkozott a Rai Radio1- nek: ”Olaszország immár nem követi a francia-német vonalat, hanem mi vagyunk a vezető erő. Ha az olaszok támogatnak ebben, akkor megváltoztathatjuk Európát.” Olaszország első női miniszterelnöke népszerűségének megőrzését azzal is elő kívánja segíteni, hogy Orbán Viktorhoz hasonlóan átszervezi a közmédiát. Emiatt sztrájkoltak is a Rainál.

Giorgia Meloni jó szereplésre számít az európai választáson, és abban reménykedik, hogy létrehozhat egy nagy szélsőjobboldali frakciót Marine Le Pennel, aki ügyesen eltávolította a vállalhatlan Alternative für Deutschland mozgalmat a frakcióból. Meloni jó kapcsolatot épített ki Ursula von der Leyennel, akinek minden támogatóra szüksége lesz, ha újra a Bizottság elnöke akar lenni.

Jelenleg mindenki a júniusi európai választások eredményére vár, illetve arra, hogy ki lesz az Egyesült Államok elnöke. Ha Trump jön, sok minden megváltozhat. Brüsszel ebben a helyzetben nem mutathat gyengeséget, de nincsen ereje egységes programhoz, mert ahhoz olyan Európai Unió kellene, amely nem megosztott a legfontosabb kérdésekben – írja a Politico, amelynek egy magas rangú brüsszeli hivatalnok így összegezte a helyzetet: ”mindenki utálta azt, amikor a francia-német tengely túlságosan is erős volt, de most egyáltalán nem örülünk annak, hogy ez a páros túl gyengén muzsikál, mert ilyenkor egyetlen fontos döntést sem hoznak Brüsszelben, minden leáll”.

Nyitóképünkön Olaf Scholz és Emmanuel Macron a francia-német közös kormányülés előtt Berlinben, május 28-án. Odd Andersen / AFP