Emlékeznek még a Fyre Festivalra? 2017 egyik emlékezetes története volt az: több ezer dolláros jegyekért tengerparti luxusbulit és a világ legismertebb influenszereinek társaságát ígérték meg a Bahamák egy privát szigetére, majd amikor megérkeztek a vendégek, egy elázott kempingben kaptak helyet katasztrófatúlélőknek fenntartott sátrakban, víz nem volt, enni pedig néhány előre becsomagolt sajtos szendvicset kaptak, cserébe napokig nem tudtak hazajutni. A főszervező Billy McFarland börtönbe vonult csalás miatt – majd letöltötte a büntetését, és miután kiszabadult, belevetette magát a szervezésbe. Most újra megpróbálja: a Fyre 2-re már árulják a jegyeket.

Az persze nem először esett meg, hogy egy fesztivál szervezése befuccsolt, de a Fyre bukása valahol még szórakoztató is volt, nem csoda, hogy utána több dokumentumfilm is készült róla. Egy huszonéves milliomoscsemetéről szól a történet, aki nulla tapasztalattal, de végtelen önbizalommal megpróbál legendává válni, a totális összeomlásról, amit a szervezők már hónapokkal előre láthattak volna, ha egy kicsit is odafigyelnek. És persze ott volt a szívből jövő káröröm, amit akkor éreztek sokan, amikor látták, hogy az amerikai gazdag fiatalok százai borultak ki a Twitteren és Instagramon, amiért egy elázott matracon fekve kell szendvicset enniük, miközben azért fizettek, hogy a legnagyobb luxusban partizzanak.

A Norman’s Cay sziget a Fyre Festival 2017 helyszíne

normanscay.com

De érdemes hozzátenni: azért is érezhetjük most ennyire viccesnek a történetet, mert nem halt meg senki, ami sokszor csak a szerencsén múlt.

A Fyre-üzlet akkor durrant be, amikor 2016 legvégén Kendall Jenner, Emily Ratajkowski, Bella Hadid és még több más influenszer szinte egyszerre posztolta az Instagramon, hogy a következő tavasszal megrendezik ezt a csodálatos fesztivált, „a lehetetlen határain”. Nem sokkal később előlépett Billy McFarland is, és elmondta, hogy a néhai kokainkirály Pablo Escobar egykori magánszigetét bérelték ki minden idők legnagyobb luxusfesztiváljához.

A főszervező – aki ekkor 25 éves volt – a tökéletes mintapéldája annak, ahogyan egy filmben megírnák a „gazdag szülők elkényeztetett gyereke úgy gondolja, hogy vezérigazgató lesz, miközben nem tanult semmit az üzletről” klisés szerepet. Két new jersey-i ingatlanfejlesztő gyerekeként 19 évesen abbahagyta a tanulmányait, hogy egy online hirdetésekkel foglalkozó oldalt rakjon össze, majd miután az bebukott, 22 éves korában összegyűjtött másfélmillió dollárt befektetőktől egy olyan VIP-kártyára, amelynek a megvásárlói privát koncertekre vagy luxuséttermekbe mehettek volna be – mint később kiderült, ennek a nagy része aztán csak ígéret maradt. Itt ismerkedett meg a rapper Ja Rule-lal, akivel együtt kitalálták a Fyre-t. 2016-ban egy bahamai útjukon a gépük leszállt a Norman’s Cay nevű szigeten, és annyira megtetszett a hely nekik, hogy kibérelték, csinálják meg ott a luxusfesztivált. Kifizettek egy csomó pénzt az influenszereknek, kibérelték a szigetet, és elkezdték a szervezést.

Billy McFarland Ja Rule társaságában a 2016-os Web Summit-on

Wikipedia Commons / Web Summit

Amit nem tudhattak az első Instagram-posztok olvasói, az az volt, hogy a kedvenceik valójában nem maguktól írtak ilyen szépeket. Emily Ratajkowski volt az egyetlen, aki kiírta, hogy ez egy reklám volt, de aztán kiderült, hogy mindenki másnak is fizettek érte – többek közt ez az eset vezetett oda, hogy ma már egyre több országban kötelező jelezni, ha a közösségi médiában egy bejegyzés reklám. Az sem derült ki, csak jóval később, hogy a hirdetéseket meglátva a sziget tulajdonosai azonnal kirúgták a Fyre-t, hiszen a bérleti szerződésükben egyértelműen leírták, hogy nem nevezhetik Norman’s Cayt Escobar magánszigetének, mert nem az volt. (Valójában egy hozzá közel álló másik drogbáró, Carlos Lehder tulajdonában állt, de még ez is az 1980-as években történt.)

Úgyhogy villámgyorsan új helyszínt kellett keresni, és meg is találták: a Bahamák egy nagyobb szigetén, Exumán tudták kibérelni egy félbehagyott ingatlanfejlesztés helyszínét, kilométerekre a tengerparttól, mellette egy jó nagy parkolóval, ahol a koncerteket tartották volna. Erről az apró változásról nem szóltak azoknak, akik jegyet vettek, ők továbbra is úgy tudták, hogy Escobar magánszigetén fognak bulizni.

Összesen nagyjából ötezren vettek jegyet, alapszinten 500-1500 dollárért, de a VIP-jegyeket 12 ezerért adták. Az így befolyt pénz és a befektetőknek eladott szép ígéretek arra elegendő alapot adtak, hogy több tucat fellépővel le tudtak szerződni – eközben a helyszínhez a munkások homokkal szórták fel a köveket, hogy úgy tűnjön, homokos tengerparthoz közel vannak. Oda csak két hónappal a fesztivál előtt jutottak el a szervezők, hogy olyan emberek segítségét kérjék, akik valaha részt vettek már fesztivál vagy valamilyen más tömegrendezvény szervezésében.

Ők elszörnyedtek azon, amit láttak: ennyi idő alatt lehetetlen megszervezni egy ekkora rendezvényt, és az is kiderült, hogy a szervezők a költségeket még csak megközelítően sem tudták eltalálni – így aztán ideiglenes villák helyett sátrakat állítottak fel, az ételekért-italokért felelős céggel pedig két héttel a fesztivál előtt tudtak leszerződni, az eredetileg tervezett költség hatodáért. Ráadásul McFarlandéknak eszükbe sem jutott ránézni a naptárra, így későn jöttek rá arra, hogy a fesztivál hétvégéjén rendezték az Exuma Regattát, a Bahamák egyik legnagyobb vitorlásversenyét, úgyhogy a környéken mindenki, aki értett a vendéglátáshoz, már hónapokkal korábban lekötötte az összes kapacitását arra. Később a szervezésben részt vevők arról beszéltek, hogy már két hónapra előre látni lehetett, óriási baj lesz, de a menedzsment lelőtte az aggályaikat azzal, hogy “Csináljuk meg, és legyünk legendák!”

Eljött április 27-e, a fesztivál nulladik napja (koncertek másnaptól lettek volna), és Miamiból elindultak az első bérelt chartergépek, amelyek a Bahamákra szállították a vendégeket. Aznap reggel hatalmas eső esett Exumán, amely szanaszét áztatta a sátrakat és a matracokat, úgyhogy McFarland több száz helyit hívott oda nagy pénzekért, hogy gyorsan rögtönözzenek valami megoldást a szállásra – eközben az első gépeken utazókat hat órán át tartották ott egy helyi szállodában. A fellépők menedzsmentjei is megérezték, hogy valami nagyon nincs rendben: elsőként még aznap délután a Blink-182 mondta le a koncertjét, majd gyors egymásutánban mindenki más is.

A Fyre Festival márkajelzésével ellátott Boeing B-737 repülőgép, amellyel a résztvevőket szállították a fesztiválra 2017-ben

Wikipedia Commons / John Klos

Akik a későbbi repülőkkel érkeztek, azokat iskolabuszokkal vitték a helyszínre, ott pedig gyorsan kiderült, hogy luxusellátás helyett olyan sátrakban tudják csak elhelyezni őket, amelyeket a helyi segélyszervezetektől tudtak kibérelni, alapesetben a természeti katasztrófák túlélőit szokták azokban elhelyezni. Majd kiderült, hogy nincs is elég sátor és ágy, úgyhogy aki gyorsabban oda tudott rohanni egyhez, annak lett, a többieknek nem. A minőséginek ígért vendéglátás helyett előre csomagolt szendvicseket osztogattak közben.

Máshova menni nem lehetett, mert a vitorlásverseny miatt közel és távol az összes szállodai szoba betelt. Ráadásul mivel készpénzmentesnek hirdették meg a fesztivált, ahol csak az előre feltöltött digitális karkötőkkel lehet fizetni, még csak elmenni sem tudtak sokan, hiszen nem vittek magukkal pénzt. Később az is kiderült egyébként, hogy a karkötőket nem tudták volna használni akkor sem, ha van mit venni, mert nem volt rendes wifi a szigetnek azon a mindentől távoli részén.

So Fyre Fest is a complete disaster. Mass chaos. No organization. No one knows where to go. There are no villas, just a disaster tent city. pic.twitter.com/1lSWtnk7cA

— William Needham Finley IV (@WNFIV) April 27, 2017

Még aznap kora este egy helyi együttes felment a színpadra és zenélt egy kicsit – ez volt a fesztivál egyetlen koncertje, és a zene már senkit nem érdekelt. Az éjszaka az is kiderült, hogy nem volt elegendő világítás, sem elég WC, folyó víz, és orvosi ellátást is nagyon nehezen szerzett, akinek szüksége volt rá.

A fesztivál tervezett első napjának reggelén aztán bejelentették a szervezők, hogy a többi programot elhalasztják, és amint lehet, visszavisznek mindenkit Miamiba. Csakhogy ennyi embert biztonságosan repülőre ültetni nem két percbe telik, így órákon át ültek az emberek a repülőtéren étel, ital és légkondi nélkül.

A fesztivál szervezői első körben azt ígérték, hogy mindenkinek ingyen VIP-belépőt adnak a következő, 2018-as Fyre-ra, de ebből nem lett semmi: 2018 tavaszán McFarland már a tárgyalására készült, ahol bűnösnek vallotta magát csalásban, és még abban az évben el is ítélték hat év börtönre. (Ja Rule-t felmentették, a bíróság szerint ő csak azt látta, hogy küzdenek a fesztivál megtartásáért, nem tudott arról, hogy hazudnak a befektetőknek.) 2022-ben kiszabadulhatott a büntetése kétharmadának letöltése után, és már egy évvel később közölte, hogy dolgozik a Fyre 2 szervezésén. Most pedig eljött a pillanat, amikor elkezdték árulni a jegyeket: a terv szerint 2025 áprilisában egy Mexikó partjaihoz közel eső magánszigeten tarthatják a fesztivált – vagy nem ott és nem akkor, hiszen az apróbetűs részekből kiderül, hogy mindez hivatalosan még megváltozhat. Fellépők közül sem sikerült szerezni (vagy legalábbis hivatalosan bejelenteni) egyet sem, de ez McFarland állítása szerint száz embert már így sem riasztott el attól, hogy jegyet vásároljon.

Pedig az árakban még nagyobbra lőnek: az 500 dolláros early bird jegyek után az alapjegyár 1400 dollár lesz, a VIP 5000, de létrehoznak egy 1,1 millió dolláros jegykategóriát is, amelyért már saját hajó és a környező szigetekre tett repülés is jár majd. McFarland arról beszélt, érzi, hogy most nagy a felelősség rajta, mert ha ezt még egyszer elrontja, akkor nem fog többé hinni neki senki sem – valójában már az meglepetés lenne, ha az első katasztrofális bukás után a második Fyre-ban igazán sokan megbíznának. De sok más fesztivállal ellentétben itt legalább tényleg elég egyértelmű, milyen kockázatokat vállal az, aki jegyet vesz.