Felforgathatja a focisták átigazolási piacát az Európai Unió Bírósága, ha pénteken Lassana Diarra javára dönt a már visszavonult egykori francia válogatott játékos és a FIFA közötti perben. A Chelsea, az Arsenal és a Real Madrid egykori játékosa a belga bíróságon perelte be a labdarúgás globális szabályozó szervezetét, mivel állítása szerint 6 millió euró kára származott abból, hogy a FIFA a játékos és előző klubja, a Lokomotiv Moszkva közötti vitára hivatkozva nem ratifikálta időben Diarra leigazolását a belga Charleroihoz, amely így végül elállt az ügylettől.

Diarra 2017-ig szóló szerződését a Lokomotiv 2014 augusztusában egyoldalúan felbontotta, arra hivatkozva, hogy a játékos megszegte azt, mivel nem járt edzésre. Diarra 2015-ben egészen máshogy emlékezett vissza az esetre. Az akkor még klub nélküli játékos arról számolt be, hogy volt csapata azzal próbálta őrületbe kergetni – és ezzel rávenni a szerződésszegésre, hogy ellentételezés nélkül kirúghassák –, hogy minden nap orvosi, pszichológiai és pszichiátriai vizsgálatokra küldözgették, miután megromlott a viszonya a vezetőedzővel.

A Lokomotiv a kirúgása után 10 millió eurót követelt a szerződésszegéssel vádolt játékostól, ennek pedig a FIFA vitarendező testületén (DRC) keresztül szereztek volna érvényt. A Charleroi időközben leigazolta volna Diarrát, de megerősítést kért a FIFA-tól, hogy a játékos valóban szabadon igazolható, és nem terheli őket felelősség a Lokomotiv kárpótlásáért. A FIFA a kérdést továbbpasszolta a DRC-nek, ami hetekkel később ugyan az Independent szerint megerősítette, hogy Diarra szabadügynök, eddigre azonban bezárult a belga bajnokság regisztrációs ablaka, a Charleroi pedig lemondott Diarráról.

A Lokomotiv követelésével szemben a focista a Nemzetközi Sportdöntőbíróságon (CAS) fellebbezett, ami viszont szintén a moszkvai klubnak adott igazat 2016 augusztusában. Diarra ekkora már visszatért a pályára, a Marseille 2015 júliusában igazolta le. Új klubjában ismét formába lendült, néhány meccsre még a válogatottba is visszatérhetett, a pályán kívüli küzdelme azonban folytatódott. A The Guardian szerint 2015 decemberében a belga bíróságon perelte be a FIFA-t és a belga futballszövetséget, arra hivatkozva, hogy megsértettek két EU-s alapelvet, amikor megakadályozták, hogy a Charleroiba igazoljon:

• egyrészt a személyek szabad mozgását az EU-n belül,
• másrészt a belső piacon belüli verseny védelmét.

Ugyan első fokon a belga bíróság igazat adott Diarrának a Reuters beszámolója szerint, 6 millió helyett mindössze 60 ezer eurós kártérítést ítéltek meg a javára. A fellebbviteli bíróság ezt követően fordult az Európai Unió Bíróságához, hogy formáljon véleményt az EU-s alapelvek megsértésével kapcsolatban, itt tart most az ügy.

Új Bosman-szabály?

Akárhogy is dönt pénteken az EU bírósága, a végső szó a belga bíróságé lesz az ügyben, de így is komoly jelentősége lehet az ítéletnek. A legradikálisabb hatása annak lenne, ha teljes mértékben Diarrának adna igazat a testület,

ekkor a FIFA-nak a nulláról kellene újraírnia az átigazolási szabályzatot, a játékosok pedig tulajdonképpen bármikor egyoldalúan felbonthatnák a klubokkal kötött szerződéseiket.

A nemzetközi sajtó gyorsan megtalálta a párhuzamot az 1995-ös, Bosman-szabályként ismert ítélettel, amely során az EU bírósága azt mondta ki, hogy a játékosok szerződésük lejártával átigazolási díj nélkül igazolhattak másik csapathoz. A hasonlatot erősíti, hogy Diarrát éppen az az ügyvéd – Jean-Louis Dupont – képviseli, aki anno Jean-Marc Bosmant is. Az mégsem tűnik életszerűnek, hogy valóban olyan mértékben írja felül az eddig ismert transzferpiacot a mostani döntés, mint a három évtizeddel korábbi, mivel ha Diarra javára ítélne a bíróság, hosszútávon azzal sem feltétlen a játékosok alkupozíciója javulna, mivel a klubok az átigazolási bevételek hiányában jóval alacsonyabb fizetéseket tudnának kigazdálkodni. A nagy klubok viszont még nagyobb erőfölénybe kerülnének azokkal a kisebb csapatokkal szemben, amelyek költségvetésüket jelentős részben a játékoseladásokra építik.

Maciej Szpunar, az EU Bíróságának főtanácsnoka azt javasolta a testületnek, hogy Diarra javára ítéljenek. Szpunar állásfoglalásában három kérdést vizsgált: 

• Korlátozta-e a FIFA, mint szabályozó testület Diarra szabad mozgását, amikor nem engedélyezték időben az átigazolását a Charleroihoz?
• Korlátozza-e a klubok képességét a játékosokkal való kereskedésre az a kötelezettség, hogy fedezzék a játékos előző klubjától való távozásával kapcsolatos költségeket?
• Szándékosan vezet ilyen kimenetelekhez a FIFA átigazolási szabályzata?

A lengyel főtanácsnok érvelése szerint mindhárom kérdésre igen a válasz, igaz, azt ő is megjegyzi, hogy a FIFA szabályzata elősegíti a szerződések stabilitását és hozzájárulnak az esélyegyenlőséghez. Ugyanakkor nem példa nélküli, hogy a bíróság a főtanácsnok javaslatával ellentétesen döntsön, ráadásul korábbi ügyekben már a testület elé került a FIFA átigazolási szabályzata, akkor viszont nem kifogásolták azt.

Ha a FIFA javára ítél az EU Bírósága, akkor marad minden a régiben, de dönthetnek úgy is, hogy részlegesen hallgatnak Szpunar javaslatára, ez esetben az átigazolási szabályzatot nem teljesen újraírnia, csak finomhangolnia kellene a szabályozó szervezetnek.