Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
3,6, nem jó, de nem is tragikus
– a Csernobil-sorozatból ismert idézettel lehetne kommentálni azt, hogy épp 3,6 százalékkal csökkent az átlagos magyar háztartás jövedelmének reálértéke 2022-ről 2023-ra. Az egy főre jutó nettó jövedelem nagyot nőtt, havi 187 ezer forintról 212 ezerre, de a növekedést egy az egyben elvitte az infláció, sőt, még értéktelenebbé is tette az összeget.
Mindez a Központi Statisztikai Hivatal most közzétett, A háztartások életszínvonala című kiadványából derül ki. A KSH évről évre nagyon részletesen bemutatja a magyar háztartások helyzetét, a 2023-as adatsorral mostanra készültek el.
Fazekas István
A leggazdagabbak és legszegényebbek közötti távolság nőtt, egy évvel korábban 4,8-szor több pénzből élt a társadalom leggazdagabb 20 százaléka, mint a legszegényebb, most már 5-szörös a különbség.
- Az alsó jövedelmi ötödben havi átlagban 121 750 forint volt az egy főre jutó bruttó jövedelem,
- a második legszegényebb 20 százalékban 199 416,
- a középsőben 262 916 forint,
- a második leggazdagabb ötödben 322 750,
- a leggazdagabb ötödben 603 416,
(Két módszertani részlettel tartozunk. Az itt szereplő számok a háztartás egy tagjára eső összeget mutatják, benne a gyerekekkel is, tehát egy négytagú családnál például 4-gyel kell felszorozni, hogy lássuk, mennyiből élnek. A KSH minden adatot éves összesítésben ad meg, mi ezt a könnyebb érthetőség kedvéért elosztottuk 12-vel a cikkben, hogy havi számokat mutassunk. Az sem véletlen, hogy a KSH éves adatot ad meg: a statisztikusok azért nem kedvelik havi bontást, mert a kiadásban és a családi kassza bevételeiben is nagyon más például egy június, mint egy december, amikor sokat kell fűteni, de érkeznek az év végi pluszpénzek is.)
A statisztikából az is kiderül, hogy a gyerektelen háztartások átlagos egy főre jutó jövedelme bruttó 362 250 forint volt tavaly, a gyerekeseké 240 750. Ezen belül is a legrosszabbul a nagycsaládosok állnak – ott 193 750 forint jutott egy családtagra havonta –, náluk csak minimálisan jobb az egyedülálló szülők helyzete, nekik és gyerekeiknek átlagosan bruttó 217 416 forint jutott havonta.
Akkor is látványos a különbség, ha a végzettség szerint nézzük. Azokban a háztartásokban, ahol legalább egy diplomás van, 413 833 forint bruttó havi átlagos jövedelem jött ki, ott, ahol érettségi a családban a legmagasabb végzettség, már csak 297 ezer, ahol pedig érettségije sincs senkinek, ott 182 416.
Az embereket arról is megkérdezték, hogy szerintük mennyi pénz kellene a megélhetéshez. Az ország legszegényebb ötödében átlagosan havi 90 ezer forintot mondtak arra, hogy a nagyon szűkös megélhetéshez már elég – ehhez képest ebben a csoportban a havi átlagos jövedelem nettó 87 ezer forint volt. Az ország leggazdagabb egyötöde pedig úgy véli, hogy a nagyon szűkös megélhetéshez 173 ezer forint kell havonta, az átlagos szint fenntartásához pedig 308 ezer.
1 millió 914 ezer embert, az ország több, mint ötödét, 20,2 százalékot fenyegetett a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés. Ez az arány hosszú csökkenés után most már második éve nő, most már ott tart, amilyen rosszat 2018 óta nem mértek.
Háromféleképp lehet a veszélyeztetettek közé kerülni:
- 1,4 millió magyar él olyan háztartásban, ahol az egy főre jutó nettó jövedelem kisebb, mint a nettó mediánjövedelem 60 százaléka (az egyszemélyes háztartásoknál havi 168 ezer, a két felnőttből és két gyerekből álló családoknál 353 ezer forintot jelentett ez),
- 878 ezren vannak azok, akik legalább hetet nem tudnak megengedni maguknak a 13 alapvető létszükségleti tétel közül (váratlan kiadás fedezete, hitel vagy rezsi törlesztése időre, évi egy hét nyaralás, elhasznált bútorok, illetve ruhák cseréje, rendszeres szabadidős tevékenység, havi egy találkozó barátokkal egy ételre vagy italra, hús vagy azzal azonos tápértékű étel fogyasztása minimum kétnaponta, autó, otthoni internet, két pár cipő, illetve megfelelő fűtés),
- 342 ezren pedig olyan háztartásban élnek, ahol a 18 és 64 év közöttiek a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20 százalékában dolgoznak.
A három csoport létszáma magasabb 1,9 milliónál, mivel sokan vannak, akik két vagy három módon is fenyegetettek. 139 ezren vannak, akik mind a három csoportba beletartoznak, őket tekintjük mélyszegénységben élőnek.
Egy szempontból legalább javult a helyzet: egy éve ilyenkor még a gyerekek 24,4 százalékát fenyegette a szegénység, most már “csak” 21,1 százalékos ez az arány. A 65 évnél idősebbek körében viszont 21,3 százalékról 28,6-ra nőtt az arány.
2023-ban az egy főre jutó havi kiadás átlagosan 157 ezer forint volt (nyilván itt is él a figyelmeztetés: ahányan élnek együtt, annyival kell ezt felszorozni), ami folyó áron 10,1 százalék növekedés egy év alatt, viszont az inflációt is beszámolva azt jelenti, hogy 6,4 százalékkal kevesebbet vásároltunk tavaly. Élelmiszerre például közel 20 százalékkal több pénzt adtunk ki, mint 2022-ben, így is 4,6 százalékkal kevesebbet vásároltunk. A regionális különbségek hatalmasak: egy átlagos budapesti „csak” 4,4 százalékkal fogta vissza a fogyasztását, egy dél-dunántúlinál már 9,2 százalékos volt a visszaesés.
Fazekas István
Az is kiderül az adatokból, hogy mi az, amire nem tudunk költeni. A magyarok 39,6 százaléka nem engedhette meg magának azt, hogy egy hetet pihenjen valahol, a háztartások 29,7 százalékában egy nagyobb összegű váratlan kiadást nem tudtak volna fizetni – ez még a középső jövedelmi ötödben is közel egyharmados arányban probléma. A lakással kapcsolatos fizetési hátraléka 8,1 százaléknak volt, a legszegényebb egyötödben viszont 18,9 százalék szembesült ilyen problémákkal.
Az objektív, forintosítható adatok mellett meg is kérdezték az embereket, hogy hogyan érzik magukat. Az átlagos magyar egy 10-es skálán 7,1-re értékelte az elégedettségét, ez minimális változás az egy évvel korábbi 7,2-höz képest. Azoknak az aránya, akik sötétedés után biztonságban érzik magukat közterületen, 83,6 százalékról 81,9 százalékra esett. Itt óriási a területi különbség is: a közép-dunántúliak 89,3, az észak-magyarországiak 74 százaléka mondta azt, hogy jó szívvel megy ki sötétben az utcára. És nem meglepő módon ugyanígy 15 százalékpont a különbség a férfiak és a nők biztonságérzete között is.
