Történt mindez alig több mint egy évvel azután, hogy az indiai-brit Liberty Steel vásárolhatta meg a felszámolásra jutott Dunaferr életképes egységeiből és több mint háromezer dolgozójából alakított új vállalatokat. A vevő vállalta a halaszthatatlan, több tízmilliárdos környezetvédelmi intézkedéseket, a munkaerő megtartását, az acélgyártás folytatását, illetve a folyamat százmilliárdos beruházást igénylő zöldítését, elektromos ívkohók beszerzését 2027-ig. E helyett szinte azonnal fizetési gondok, időszakos, majd végleges leállás, a dolgozók állásidőre küldése következett.

A felszámolás közvetlen előzménye, hogy a két céghez már októberben csődgondokot jelöltek ki, ebben a hónapban pedig már a munkabérekre sem volt fedezet. A kormány rendkívüli – vészhelyzeti – rendeletekben intézkedett a bérek kifizetéséről a bérgarancia alap terhére, ám a Liberty még az ehhez szükséges elkülönített bankszámlákat is csak késlekedve, egy hete tudta megnyitni.

Felszámolási eljárást már a Dunarolling és a Duna Furnace ellen egyaránt kezdeményeztek. A Dunarolling ellen a felszámolás alatt álló korábbi Dunaferr-érdekeltség, az ISD POWER nyújtotta be a kérelmet, azzal az indokkal, hogy az új cég szeptember 30-ig nem fizetett neki az általa korábban szolgáltatott energiáért, ami a működése alapfeltétele volt. A Duna Furnace ellen pedig már idén januárban felszámolást indítványozott a dunaújvárosi Keramet Hungary Kft., amely 300 milliót követel tőle. Az ukrán hátterű Keramet Kft.-be, mint alvállalkozóba szervezte ki még a régi Dunaferr 2014 tavaszától az acélhulladékokkal kapcsolatos összes munkafolyamatot. A felek közti szerződést megörökölte az új Duna Furnace, ám a kormány egy szintén testreszabott rendelettel megengedte neki, hogy indoklás nélkül, rendkívüli felmondással kirúghassa az alvállalkozóit. Ez meg is történt a Keramet követeléseinek a kifizetése nélkül.

Az egykori Dunaferrnél.

Németh Zsolt

Az utóbbi időben elmérgesedett a Liberty Steel és az őt korábban minden módon kedvezményező magyar kormány viszonya. Legutóbb arra szólította fel a Nemzetgazdasági Minisztérium a céget, hogy fizesse ki a munkabéreket és az adókat – mindkét vállalat ellen többszörösen indult már adóvégrehajtás is. Korábban pedig azt rótta fel a tárca a vállalatnak, hogy semmit sem teljesített abból, amit az életképes Dunaferr-részek tavaly nyári megvásárlásakor ígért, miközben az állam összesen 70 milliárd forinttal támogatta a stratégiainak mondott vas- és acélmű életben maradását. A „rossz” Dunaferr közben több százmilliárd forinttal adósa az államnak, miután nem fizette meg a szén-dioxid-kvótákat. A piacon hitelképtelenné vált Liberty viszont újabb állami támogatást követelt, hogy újra működésbe lendítse a vállalatot.

Kérdés, van-e még folytatása a Dunaferr-sztorinak, miután a Liberty Dunaújvárosnak átkeresztelt vállalatcsoport is felszámolásra jutott – akárcsak több más Liberty-érdekeltség Európában. Emlékezetes, hogy az előző körben a kormány a már megszokott egyedi, de az érintetteket a nevén nem nevező rendelettel készítette elő azt a pályázatot, amelyben az életképes Dunaferr-részeket új cégekbe szervezve, adósságaiktól megtisztítva, mindössze 20 milliárd forintért el lehetett adni. Erre, vélhetően még olcsóbban, most is sor kerülhet, ukrán és kínai érdeklődők is szóba jöhetnek. A jelenlegi kormányzati gazdaságpolitikai irányultság mellett egy esetleges kínai vevőre nagyobb az esély, annál is inkább, mert az elektromos gyártás technológiai és anyagi feltételeit eleve ők biztosították volna.

Az már csak érdekesség, hogy a Dunarolling Kft. felszámolására kijelölt Szabó Zsolt maga is egy közvetett érdekeltségén keresztül – érthetetlen okból – részt vett a tavaly nyári pályázaton, de nem felelt meg a feltételeknek, láthatóan nem is akart. Szabó mellesleg egy másik, szintén nagy port kavaró ikonikus magyar nagyvállalat, a Tungsram felszámolója is.