A válság alatt egy kicsit lassult a lakások drágulása, de mostanra újra meglódultak a lakásárak, akár saját ingatlanra próbálja összespórolni a pénzt valaki, akár kiadó lakást keres – mutatta be a Habitat for Humanity Magyarország lakhatási jelentése.

Ennek az első két fejezetét két hete tették közzé – abban számszerűsítették, miből jön ki az, hogy 2,8 millió magyar él lakhatási szegénységben –, most pedig két újabb fejezetet mutattak be.

A lakásárak 2015 óta majdnem megtriplázódtak, egész pontosan az akkori szint 2,98-szorosáig jutottak el – idézi a jelentés az Eurostat felmérését. Persze az egész EU-ban drágábbak lettek a lakások, de azért nem ennyivel, az uniós átlag a 2015-ösnek most a másfélszerese. A bérleti díjak pedig egy kicsivel állnak a 2015-ös szint duplája felett: országosan 112, Budapesten 102 százalékkal nőttek. Ami egyben azt is jelenti, hogy a kormány téved, amikor a lakhatási válságot megpróbálja budapesti problémaként kezelni.

Ebből jön ki az az eredmény, hogy azoknak, akik piaci áron bérelnek lakást, a 42,5 százaléka elképesztő sokat, a háztartás havi összes jövedelmének legalább 40 százalékát rákölti a lakhatásra (esetükben a bérleti díjra és a rezsire).

Albérletben.

De sokan rossz helyzetben vannak a lakástulajdonosok közül is: azok közül, akik lakáshitelt törlesztenek, 14,7 százaléknyian kalkuláltak úgy, hogy a jövedelmük kétötödénél többet visz el a törlesztés és a lakás fenntartása. Azok körében, akiknek nincs lakáshitele, csak 5,2 százalékos ez az arány.

Nem nehéz emögé azt látni, hogy egyébként is létező drágulást az állami lakáshitel-támogatás felerősíti. Ahogy emelkednek az árak, úgy vesznek fel egyre több hitelt a lakásokra, ezzel pedig eljutottunk oda, hogy a jómódúak lakásvásárlását támogatja a kormány.

A jelentés idézi az MNB-nek azt az elemzését, amely szerint a babaváró hitel arra volt jó, hogy aki egyébként is tudott volna lakást venni, az könnyebben tehette ezt meg, akinek pedig nincs elég pénze alapból, vagy nincs gyereke, az csak az elszálló árakat látta.

Az önkormányzatok pedig eközben nem elég, hogy szegények, az állam annyi feladatot von magához, hogy települési szinten hiába vannak jó példák, már középtávú tervezést is nagyon nehéz kezdeni a lakhatási szegénység kapcsán.